Édes Szerelem (C.L.)

26.fejezet

-Ezek szerint nem dobott ki.-nézett rám a lány,mire csak elnevettem magam az arckifejezésén.
-Nem, nem dobott ki.
-Jól alakult az este igaz?
-Igen, nagyon jól. Köszönöm hogy rávettél erre.
-Szívesen. Máskor is megteszem ha kell.
-Egyenlőre elég ez így.-Néztem rá, mire  csak bólinott egyet.
-Hol vannak már a fiúk ennyi ideig?
-Elég sokan vannak kint. Gondolom megpróbálnak mindenkihez oda menni.
-Nagyon aranyosak a rajongók. Bár akadt egy jó pár aki nem igazán örült nekünk.
-Ez valahogy számomra is ismerős. -néztem ki az ablakon, hátha már jönnek.
-Nem fogadták jól? Pedig láttam egy csomó rajongói oldalt. Tök aranyosak vagytok rajta.
-Köszi.  De, csak voltak olyanok akik kifejezték nem tetszésüket. És most még elég szépen fogalmaztam..
-Ilyen emberek mindig is lesznek. De próbáld meg őket elengedni. Szerencsére többen vannak akik örülnek annak hogy a kedvencük boldog.
-Igen még ez a szerencse.
-Ugye nem volt eddig személyesen gondod velük?- amikor kiderült hogy együtt vagyunk és hogy ki vagyok, nagyon sokan csak azért jöttek be a cukrászdába mert kiváncsiak voltak. Eddig szerencsém volt, hiszen mindenki elég normális volt. Ugyan láttam egy két emberen hogy nem igazán vagyok számukra szimpatikus, de nem adtak hangot a nemtetszésüknek.
-Nem, eddig személyesen nem kaptam ilyen megjegyzést.
-Hát akkor talán nem is fogsz majd. Már lassan megszokják hogy együtt vagytok.
-Remélem igazad lesz. Elég nehéz volt számomra az elején, és még sokszor most is van olyan időszak.
-Ha valakivel akarsz róla beszélni aki nem Charles, nyugodtan hívj fel miatta. Tudom milyen érzés.
-Köszi Kika.-szerencsére már nem kellett sokat várnunk, és a fiúk már úton is voltak felénk.

-Szia Carlos.-öleltem meg a spanyol férfit.
-Szia Natalie. Jó téged látni. Tudod, a kis barátunk nem volt valami boldog tegnap, de ma már madarat lehet vele fogatni.
-Vigyázz ezt ne hogy meghallja.-nevettem fel,mire a spanyol férfi is csatlakozott.
-Isa is itt van, legalább lesz alkalmam bemutatni a neked.
-Már várom hogy megismerjem. Hol van amúgy?
-Apával, mindjárt jönnek.-igaza is volt a férfinak, hiszen pár perc után már megjelent egy idősebb férfi aki nagyon hasonlított a velem szemben álló férfira, és egy fiatal szőkehajú gyönyörű nő.
-Apa, Isa. Hadd mutassam be nektek Natalie Delafosset. Ő Charles barátnője.- az idősebb férfi egyből bemutatkozott, és mint kiderült ő az idősebb Carlos Sainz.
-Szia Isa Hernaez.Carlos barátnője. Mármint a fiatalabb Carlosé.-tette hozzá, amin mind a hárman csak jót nevettünk.
-Szia Natalie Delafosse. Charles barátnője, és nyugi Carlos már mondta többször is hogy te vagy a barátnője. Meg amúgy is, valahogy sejtettem.-néztem közben a fiatalabb spanyol férfira aki csak kacsintott egyet a barátnője felé.
-Charles merre van?
-Nem tudom. Nemrég értem én is ide. Mármint ide a garázsba, a pályán már egy ideje itt vagyok.
-Hátul van, szerintem most készül lehűtenni magát.-Látva az értetlen tekintetemet, Carlos csak elnevette magát és mondta hogy menjek ki a garázsból, ott megtalálom.
-Hát akkor elmegyek és megnézem mit csinál. Remélem még találkozunk.
-Mi itt leszünk egész nap. Ha van kedvetek Charlessal, akkor vacsorázhatunk együtt.-ajánlotta fel, az idősebb Carlos.
-Az jó lenne, legalább jobban megismernénk egymást.-nézett rám mosolyogva a lány is.
-Én örülnék neki, de megkérdezem Charlest is. Hátha már van valami programja.
-Hát ha úgy is van, akkor is szívesen látunk Nat.
-Köszi Carlos. Akkor ezt majd megbeszéljük még. De tényleg megyek, azt mondtam neki hogy 20 perc múlva itt leszek már, de lassan egy órája elmentem.
-Isten mentsen hogy megvárakoztasd. Nem akarjuk hogy hisztis legyen.
-Csak mosolyogtam egyett Carlos megjegyzésén, és már mentem is hátra.

Igaza volt Carlosnak hátul volt, de arra nem számítottam hogy épp akkor száll ki egy kis medecéből. A vízcseppek csak gyönygyöztek a gyönyörű mellkasán és az izmos hasán. Csak álltam az ajtóban és nem tudtam megszólalni sem.
-Kibámultad magad mio caro?-szólalt meg hirtelen, mire csak megráztam a fejemet.
-Mi? Csak most értem ide.
-Aha, én pedig csak most vettelek észre.-kapott fel egy piros törölközőt és kezdte magát megtörőlni.
Az arcom ha lehet még pirosabb lett a megjegyzése miatt.
-Inkább ülj vissza, ahogy érzem még jó hideg a víz.-nyúltam bele ahogy közelebb mentem hozzá.
-Lehet neked kellene, talán nem lenne ennyire piros a szép kis pofikád. Csak nem kimelegedtél mire ide értél? -vigyorogva nézett rám, hiszen tudja hogy miatta lettem ennyire zavarba.
-Elég meleg van kint, sőt még itt is nagyon meleg van.-legyeztem meg magam a kezemmel, de tudom hogy úgy sem veszi be.
-A meleg miatt van mi?
-Igen csak az miatt. Miért, talán más miatt lenne ennyire melegem?
-Lenne egy két ötletem hogy mi miatt. -jött hozzám közelebb, én pedig csak ott álltam a medence mellett és néztem ahogy egyre közelebb jön hozzám.
-Inkább törölközz meg, a végén még beteg leszel.
-Mio caro, 37 fog van. Hidd el, nem leszek beteg.-állt oda elém, így már teljes testközelből láttam ahogy a vállától elindul egy apró vízcsepp, végig a mellkasán.
Csak néztem egészen addig, amíg meg nem éreztem az állam alatt a kezét.
-Itt a szemem.
-Látom. Nagyon is szép.-erre nem számított, mert zavartan elmosolyodott.
-Te tényleg egy boszorkány vagy kedvesem.
-Ezt elég sűrűn hallom tőled.
-Mert az is vagy. Egy kis boszorkány, de egyben a kedvesem is. Pont ezt szeretem benned.-lehet ő nem fogta fel amit mondott, de nekem sikerült nagyon meglepődnöm.
-Igazán kedves vagy. Tudod más a barátnőjét nem hívja így.
-Akkor hogy hívják? Jobban tetszene a bébi, vagy drágám, esetleg cuncimókusom?
-Maradjunk a boszorkánynál.-csak elkezdett nevetni és a fejét már hajtotta is rá a vállamra. Kellett egy kis idő neki hogy abba hadja.
-Gyere, szeretnék mutatni neked valamit. -Meglepődve néztem rá, de megfogta a kezét, mentem utánna.