Édes Szerelem (C.L.)

8.fejezet

Charles szemszöge:

Pierre elment a boltba hogy hozzon egy pár dolgot, hiszen szinte üres a yacht.
Amíg vártam, felmentem a közösségi oldalakra hogy kicsit körül nézzek.
Épp hogy beléptem, már szembe is jött velem, Natalie egyik képe. Nemrég rakta fel, a cukrászdába készült, és épp egy süteményt csinált. Az a mosoly ami az arcán volt, engem is mosolygásra késztetett. Észre sem vettem, de már beszívesztem a képet.
Már egy ideje követem instagrammon, hiszen ismerem, és ráadásul még a szomszédom is, így talán nem lesz gáz ha meglátja.
Mondjuk ő is ugyan úgy követ, és párszor beszivezte a képeimet is. Újra rámentem az oldalára és ismét átnéztem a képeit. Elég sok volt neki olyan ahol valamit süt, de akadt egy pár kép a versenyről is. Voltak fent képek a nyaralásokról is, de amin jobban megakadt a szemem, az az egyik versenyen volt. Forma-1es verseny volt, és ha jól láttam akkor a tavaly előtti. Volt kint kép a pályáról, róla és a családjáról is. A szülei piros sapkában voltak, kivéve őt, és úgy mosolyogtak a kamerába. Ezen én is jót mosolyogtam, hiszen nem ismert fel, amikor először találkoztunk, de így már akkor érthető hogy miért.
Átnéztem a többi képét is, és meg kell mondanom őszintén, ez a nőt tényleg csodálatos.
Hozzá van csatolva a cukrászda oldala a profiljához, így azt is átnéztem. Megakadt a szemem egy nagyon ismerős tortán.
Pont ugyan olyan volt, mint amit nekem készítettek. Ezek szerint Natalie volt az aki készítette nekem a tortát. Eddig nem is mondta, de sejthettem volna hogy ő volt az.
Egy ideig még elvoltam az internet világában, és fel sem tűnt ,hogy Pierre már mennyi ideje elment.

-Bocs, már itt is vagyok. Mehetünk ha akarsz.-állt meg mellettem, mire csak kérdőn néztem rá.
-Hol voltál ennyi ideig?
-Elmentem a boltba. És, hoztam sütit is.-tette le elém az asztalra a dobozt.
Amint felismertem a cimkét, csak ráneztem a francia barátomra.
-Elméntel a cukrászdába is?
-Igen. Találkoztam Natalieval a kikötő előtt, és elkisértem a cukrászdába.
-És akkor már úgy gondoltad hogy hozol sütit is. Értem.-álltam fel, és elindultam a kormányhoz.
Már kihajóztunk, amikor Pierre egyszer csak megszólalt.
-Elhívtam Nataliet a következő futamra.- csak néztem előre, és lassan fogtam fel a szavait.
-Mit csináltál?-fordultam felé.
-Elhívtam maimiba.-nyugodtan ült ott, és csak könnyen közölte velem a dolgokat.
-Miért?
-Mit miért Charles? Beszélgettünk, és jóba vagyunk. Úgy gondoltam jót tenne neki egy kis kikapcsolódás.
-És te csak így elhívod az egyik futamra?
-Igen, miért ne tenném? Nem értem mi bajod vagy most. Úgy tudtam ti is jóba vagytok. Vagy nem?-csak leültem mellé ,és az arcomat a kezeimbe temettem.
-De. Vagyis nem tudom. Beszélgetünk, vagyis szoktunk beszélgetni. Nagyon aranyos, és jó a humora is.
-És nem utolsó sorban gyönyörű.-itt csak ránéztem a francia barátomra, aki csak vigyorogva nézett rám.-Szeretem Franceskát, ne nézz így. De vak én sem vagyok. Hülye vagy, ha ezt eddig nem vetted észre.
-Nem mondtam hogy nem vettem észre. Csak..
-Csak mi? Ugyan már Charles. Fiatal vagy, jóképű, és szingli. Meddig akarsz még egyedül lenni? Még a végén valaki lenyúlja előled.-erre csak rákaptam a fejemet.
-Csak nem arra a furcsa fazonra gondolsz?
-Nem tudom, csak mondom. -nyúlt a pohárért, amiben az itala volt.
-És mit mondott? Mármint eljön a versenyre?-kérdeztem rá, mert nagyon kiváncsi voltam.
-Na, csak nem kiváncsi vagy? -csak felláltam, és elindultam vissza a kormány elé.
-Amúgy még nem döntött. De remélem igent mond majd. Talán beszélhetnél vele te is. -dőlt hátra és csak vigyorogva nézett rám.
-Én? Miért is?
-Jóba vagyok nem? Hátha te meg tudod győzni.
-Hadj már vele Pierre. Ha akar eljön, ha nem akkor nem. Amúgy is te hívtad meg, nem én.
-Mert te töketlen vagy. Valakinek muszáj lépnie, ha már te nem tudsz.-inkább nem mondtam semmit, mert annak jó vége nem lenne.

Már otthon voltam, és csak ültem a zongora előtt, és csak gondolkodtam.
Végig Natalien járt az eszem. Amióta Pierre elmondta hogy elhívta a futamra a nőt, csak ezen tudok gondolkodni. Inkább elmegyek lezuhanyzok, hátha kiverem a fejemből. Már épp szálltam volna be a zuhanyba, amikor a csengő hangja szinte betöltötte a házat.
A családomon és a barátaimon kívül senki sem szokott hozzám jönni, ezért gyorsan magamköré tekertem egy törölközőt, és már mentem is végig a lakáson az ajtóig.
Ahogy kinyítottam az ajtót, kicsit meglepődve vettem tudomásul, hogy egy váratlan vendég áll előttem.
-Oo, Jézusom.-fordult el gyorsan, mire belőlem kicsúszott a nevetés.
-Szia Natalie.-néztem mosolyogva a nőre, aki még mindig hátat fordít nekem.
-Szia Charles.
-Nem akarsz megfordulni?-hiába kérdeztem rá, nem válaszolt, ezért hozzáértem a vállához, és magam felé fordítottam.
-Ezt neked hozták. Véletelnül hozzám dobták be.-hajtotta le a fejét, és közben kinyújtotta a kezét, amiben egy fehér boríték volt.
-Köszönöm hogy áthoztad.-vettem el tőle, mire óvatosan rám emelte a tekintetét.
Szinte elvesztem azokban a gyönyörű barna szemekben.
-Én nem is akarlak zavarni. Menj csak, és folytasd amit elkezdtél mielőtt megzavartak volna.
-Köszi, épp arra gondoltam én is.-erre csak elkezdett pirosodni az arca, én pedig újra mosolyogva néztem rá. Egyre jobban tetszik amikor zavarba jön miattam.
-Én, én akkor megyek is. Szia Charles.-köszönt el, de láttam hogy még egyszer azért végig néz rajtam.
-Szia Nat.-kiáltottam utánna, de ő gyorsan becsukta maga után az ajtót. Szinte le sem lehetett vakarni az arcomról a mosolyt, amikor vissza mentem a fürdőbe.
Ez a nő szinte kikészít. Olyan ártatlan, de mégis szexi. Van benne valaki vadság, amit nem tudok megmagyarázni.
Ezekkel a gondolatokkal szálltam ki a zuhany alól.
Valamiért nem tudom kiverni a fejemből.
És az sem segít hogy ma este miattam jött zavarba.
Látni a tekintetében hogy tetszett neki amit látott, nem segít abban hogy kiverjem a fejemből.
Egyre többször gondolom rá, és mindig ugyan oda jutok.
Kell nekem ez a nő.
De még nem tudom mégis hogyan lehetne az enyém.

Natalie szemszöge:

Ahogy beértem a lakásba, a hátamat nekidöntöttem az ajtónak. Éreztem hogy ég az arcom, de egyszerűen képtelen voltam kiverni azt a képet a fejemből.
Charles félmesztelenül, ráadásul csak egy törölköző volt rajta ,semmi más.
Megörít ez a férfi.
Nem értem saját magamat sem. Még sose éreztem ilyet egy olyan férfi iránt akivel mégcsak együtt sem vagyunk.
Szinte alig ismerjük egymást, de a vonzalom már egyre jobban kezd rajtam urrá lenni.
Elkezdtem legyezni az arcomat, hátha használ valamit, de sokra nem mentem vele.
Újra a szemem elé került a kép, a férfi testéről, és az arcom újra melegebb lett.
Ennek nem lesz így jó vége, az biztos.
Már az ágyban feküdtem és Pierre ajánlatán gondolkodtam. Lehet igaza van, és ideje lenne kicsit kikapcsolódnom. De nem vagyok benne biztos hogy számomra ez Miamiban van, főleg nem egy forma-1-es futamon.
Ezekkel a gondolatokkal nyomott el az álom, de álmomba már teljesen más vette át az irányítást.