Édes Szerelem (C.L.)

14.fejezet

Ennyire szerencsétlen is csak én lehetek. Kint álltam már a folyosón és vártam a szerelőt, aki azt ígérte ilyenkora már itt lesz.
Már percek óta kint állok az ajtó előtt, amikor jelzett a lift, hogy valaki az emeletre jött.
Annyira megörültem, de sajnos nem a várva várt ember jött.
-Csak te vagy.
-Kösz Natalie, én is nagyon örülök neked. Szeretem amikor ilyen kedves vagy velem.-Állt meg előttem, mire én elszégyeltem magam.
-Bocsi, nem akartalak megbántani, de mást vártam.
-Igen, az feltűnt.-Válaszolta kissé mogorván.
- A vízvezeték szerelőt várom, de még nem ért ide. -Nem is értem miért magyarázkodok neki.
-Mi történt?
-Nem tudom, lehet csőtörés. Nem értek hozzá csak ömlik a víz a fürdőben.
-Megnézzem?-csak kérdő tekintettel néztem rá, mert nem hiszem hogy ért hozzá.
-Ezt inkább egy szakemberre bízom, ha nem gond.-mivel újra kinyílt a lift ajtó, csak reménykedni mertem hogy már tényleg a szerelő lesz, és nem más.
-Jó napot , maga Natalie Delaffose?-állt meg előttem, mire Charles beállt mellém.
-Igen, jó napot. Már vártam hogy ide érjen. Jöjjön , megmutatom miről van szó.-invitáltam be a lakásba, de arra nem számítottam, hogy Charles is jön velünk. Miután mindent elmondtam a szerelőnek, és megmutattam neki miről van szó,ő neki állt megjavítani a csövet.
-Neked nincs semmi dolgod?-fordultam felé, mire csak oda hajolt a fülemhez, így éreztem a nyakamon a meleg leheletét amikor beszélt.
-Nem gondolod hogy egyedül hagylak vele. Amúgy nincs, épp ráérek.-nézett rám vigyorogva, mire csak egy aprót ráztam a fejemen.
-Hölgyem.
-Igen?-mentem oda a férfihoz, hogy megtudjam mit szeretne.
-Sajnos ezt ma nem tudom megjavítani. Ezt a csövet teljesen ki kell cserélni, ezért ezt a részt minimum idáig le kell bontani majd, és új csövek kellenek.-én csak lefagyva álltam, és meg sem tudtam szólalni. Szét akarja verni a fürdőszobámat.
-Hölgyem jól van?-nem érdekelt hogy mit akar, csak ez járt a fejemben. Imádom ezt a fürdőt, ez volt az első amit a lakásban felújítottam. Minden úgy van, ahogyan én akartam.
-Csinálja. Mikorra lenne készen?-vette át a szót Charles.
-Holnap neki állok, és a csere az kb megvan két nap múlva. Utánna csak a helyreállítás ami tovább tart.
-Értem. -szólaltam meg újra.
-Mivel a víz el van zárva, ezért az egész lakásba nem lesz, minimum 2 napig. Lehet jobb lenne hölgyem, ha valakinél lenne ebben a pár napban. Itt nagyon nem tud mit csinálni víz nélkül, de ez csak egy tanács. Akkor én most megyek és holnap reggel 9kor már itt is leszek.
-Várni fogjuk. Köszönjük.-köszönt el tőle Charles, mert én csak egy viszlátot tudtam kinyögni.

-Charles erre tényleg semmi szükség. Keresek majd holnap egy hotelt, vagy elmegyek a szüleimhez.-szóltam rá a férfira ,aki már a vendégszobába tette le a friss ágyneműt.
-Ugyan már Natalie. Miért mennék szállodába? Vagy a szüleidhez? Ők amúgy is a város végén laknak, az meg messze van a cukrászdától. Itt is nyugodtan elférsz és szem előtt is tudod tartani a lakásodat.
-De nem szeretnék zavarni. Ez számomra annyira kínos.
-De ne legyen. Én pár nap múlva úgy is elutazom, hiszen versenyem lesz a hétvégén. Legalább lesz aki vigyázz a lakásra, amíg nem vagyok itthon.-csak álltam a szoba közepén ,és néztem a férfit aki mindent megtett azért, hogy kényelmesen érezzem magam.
-Köszönöm Charles.-Csak elém állt, és mosolyogva nézett rám.
-Ezért vannak a barátok nem?
-De igen.-valami furcsa kellemetlen érzés ment végig rajtam, amikor kimondta a barát szót. Ezek szerint ő csak egy barátot lát bennem, semmi mást.
-Nem vagy éhes?
-Hát, tudnék enni.
-Akkor gyere.-fogta meg a kezemet és vezetett ki a konyhába. Ott csak kinyitotta a hűtőt és nézte, hogy mi van benne.
-Hát, nem nagyon van itthon szinte semmi.-csukta is vissza az ajtót, és csak nézett rám.
-Oké, semmi gáz. Mindjárt jövök. -indultam ki a lakásból, ott hagyva a konyhában.
-Most hova mész?-hallottam hogy jön utánnam, így csak megálltam az ajtóban, várva hogy utol érjen.
-Tény hogy nincs nálam víz, de attól kezdve még nem üres a hűtőm. Gyere nézzük meg mit tudunk enni.-újra elindultam, és már nyitottam is ki a lakásom ajtaját.
Ott egyenesen a hűtőhöz mentem, és már néztem is hogy mit ehetünk.
-Oké, nos van saláta, és egy kis hal is-vettem ki, de abban a pillanatban ahogy kinyitottam a dobozt, már dobtam is ki.
-Szerintem az már nem jó.-röhögött fel Charles, ahogy látta hogy kb, az egész megromlott.
-Hát nem. De talán tudok valamit főzni.-csuktam be, és már néztem is át a szekrényeket.
-Vagy, elmegyünk és ebédélünk valahol.
-Ez biztos hogy jó ötlet?-múlt héten még telle volt velünk az internet, de kezd lenyugodni minden.
-Persze, nem lesz baj. Max megint fent leszünk a neten.
-Ez nem valami kecsegtető.
-Csak nem félsz hogy együtt látnak minket?-jött oda hozzám, így már a pultnak támaszkodtam.
-Igazság szerint, de. Egy kicsit félek.
-Nyugi, ez tetszeni fog. Na gyere.-nem volt időm ellenkezni, már újra a kezemnél fogva húzott maga után. Kezd úgy látszani ez nála egy mánia, hiszen nem ez az első alkalom hogy ezt csinálja.

-Ez nagyon szép. Vezetni is tudod?-fordultam felé, de nem számítottam rá hogy ennyire közel van hozzám. Szinte majdnem össze ért a mellkasunk.
-Igen. Szeretnél kihajózni?-csak felemeltem a fejemet, így márcsak pár centi válaszott minket el egymástól.
-Inkább enni szeretnék, ha nem gond.
-Akkor gyere, megetetlek.
-Köszi, de szerintem egyedül is megy majd.-nevettem fel, mire Charles is velem együtt nevetett.
-Akkor menjünk és együnk végre.-így mind a ketten leültünk az asztalhoz, ahol az egész kikötőt látni lehetett.
Mivel kint voltunk a fedélzeten, ezért a kellemes meleg levegő szinte átjárta a testemet.
-Tudod ezt azért nem gondoltam volna.
-Mit?-nézett fel rám a tányérából.
-Hogy még egy hajód is van.-Csak jót nevetett rajtam, amit nem igazán értettem.
-Ez egy yacht, nem hajó. De igen, már elég régóta van.
-Mindegy hogy yacht vagy hajó. Nekem egyre megy.
- Szeretem, mert ilyenkor amikor kimegyek a tengerre, szinte elfelejtem az összes problémámat. Jó néha kicsit kikapcsolni, és nem foglalkozni semmivel.
-Azt el is hiszem. Nehéz a verseny?-még sose kérdeztem meg tőle, hogy milyen érzések vannak benne a versenyt illetőleg.
-Igen, mindig nehéz. Az autó sajnos nem olyan,mint amilyennek szeretnénk. A tavalyi szezon után, nem gondoltuk volna hogy ennyire visszaesünk majd.
-Biztos jobb lesz majd. Még eléggé a szezon elején vagytok. Nagyon sok verseny vissza van még.
-Tudom, de nem tudom mennyire tudjuk a kocsit fejleszteni. Mindig azt reméljük hogy majd egy ,egy fejlesztés jobb lesz majd, de nem úgy tűnik.
-Sajnálom, hogy így alakult eddig. De biztos jobb lesz majd, csak idő kell hozzá.
-Hát az sajnos nem sok van már. De hadjuk inkább, ezen nem tudok változtatni. És neked milyen a munka?
-Nekem azért nincs ilyen gondom.-mosolyogtam a férfira ,hátha kicsit jobb kedve lesz.
-Azért nem mindenki lesz első egy országos versenyen.
-Ezt honnan tudod?- nem mondtam neki soha, hogy megnyertem egy országos versenyt.
-Láttam a cukrászdába a kitüntetést. Gondolom nem csak úgy kedvességből adták az első helyet.
-Hát nem. Nagyon nehéz volt. Szinte már ott tartottam hogy abba hagyom.
-Miért?-látszik rajta hogy tényleg érdekli, ezért folytattam tovább.
-Nagyon sok nagyszerű cukrász volt ott. Akiknek több tapasztalata volt mint nekem. Több versenyt megnyertek már, és ott voltam én. Az első versenyemen. Nagyon nagy volt a stressz rajtam, szinte alig aludtam, mindig csak sütőttem. Ha valami nem úgy sikerült ahogyan én akartam, akkor addig csináltam amíg nem sikerült. Ha Anna nem lett volna velem, nem tudom hogyan bírtam volna.
-De sikerült, és megérdemelted. Komolyan mondom. Tudod, pár hónapja anyáék csináltattak egy tortát nekem. Annyira élethű volt és szép ,hogy szinte fájt a szívem amikor felvágtuk. Nagyon szépen dolgozol Natalie, elképesztő vagy benne.
-Miből gondolod  hogy én csináltam? -csak megfogta a kezemet ami az asztalon volt és rám emelte a tekintetét.
-A tesvéreim mentek érte. És lehet hogy te nem, de Arthur felismert, amikor a szülinapi tortát csináltatta. Ő mondta hogy te csináltad nekem a Forma-1es tortát.
-Az neked volt?-nagyon meglepődem most. Nem tudtam még most sem hogy az neki volt.
-Igen, és tökéletes volt. Elképesztő volt.
-Köszönöm. Örülök hogy tetszett.
-Imádtam. -ezek után csak csendben elfogyasztottuk az ebédünket, de még egy ideig ott maradtunk.