4. Szomszédok?

9K 230 3
                                    


🌞 Jenna szemszögéből 🌞

– Ismered őket? – kérdezte tőlem kíváncsian Patrick.

– Régi ismerősök... – mosolyodtam el. – Lehet átmegyek köszönni.  – legalábbis az egyikőjüknek.. a másikra meg szerintem ráköpök. Bő nyállal.

– Addig megkérdezem anyut, hogy mit ehetünk. Éhen pusztulok! – sóhajtozott Patrick

– Jó legyél. – néztem rá utoljára mielőtt kisétáltam a házból, de ő már anyáékat kutatta. Átsétáltam a szomszédba, ahol Lexiék voltak. Amint odaértem, gondolkoztam, hogy bekopogjak-e, vagy csak úgy sétáljak be, hiszen nyitva állt az ajtó. Azért bekopogtam és vártam a ház előtt. Egy perc se telt el és Oliver már lent is termett.

– Nahát, kit látnak szemeim!  – húzta féloldalas mosolyra a száját Oliver, miközben az ajtófélfa felső részére támaszkodva méregetett.  – Remélem hozzám jöttél, kicsi Jenna, nem ehhez a félnótáshoz.  – mutatott hátra Lexire, aki nem állt olyan messze tőle.

– Hozzád a hóhér jön remélem.  – közöltem vele flegmán. Olyan üthető pofája van ilyenkor. Ő csak a szemeit forgatta majd a középső ujját emelte az arcom elé.

– Jenna? – csillantak fel a szemei Oliver húgának.

– Lexi! – futottam be hozzá a lakásba, majdnem fellökve Olivert. Szorosan átöleltük egymást.

– Hékás! – üvöltötte utánam Oliver. – Nem látsz a szemedtől ribanc? – változott a hangneme az első megszólalása óta. Úgy látszik magára vette, mint mindig mindent. – Amúgy medencézni jöttél? -kezdett el vigyorogni. – Akarsz egy képet?

Sóhajtottam egyet, majd én is csak bemutattam neki, visszaszólások hiányában.

Felsétált az emeltre, egyenesen a szobájába, majd magára zárta az ajtót.

– Ne is törődj vele, sose változik!  – erre a mondatára felnevettem.  – Szóval, mi járatban erre?  – kérdezte Lexi.

– Anya ismételten új pasija itt lakik, a szomszédban. Ott szerelmeskednek, undorító. Mondjuk, legalább ő boldog, vagy ilyesmi. -én nem igazán.. itt van Oliver és valami random faszival kell majd járnom!

– Akkor majd tudunk újra együtt lógni! Vagy vitorlázni. – ezzel felcsillant mindkettőnk szeme, majd elmosolyodtunk.

– Úgy hiányoztál már!

– Te is nekem! – majd ismét egymás nyakába borultunk.

Okééé, talán nem is olyan rossz ez a költözés..

Belehabarodva az Ellenségembe ⛵Where stories live. Discover now