Belehabarodva az Ellenségembe ⛵

28. Érzelmek nélkül

🦈 Oliver szemszögéből 🦈

-Felelek. -reméltem, hogy ezt mondja. Őszintén szólva, nem hinném hogy leülnénk és tudnánk úgy váltani 2 szót, hogy nem kapjuk szét egymást, vagy nem lesz belőle vita. Ami persze tökre vicces. Legalább vele lehetek..
Fúj, megint kezdem.. valami van benne, amitől más, mint a többi lány. Nem tudom, marha régen voltam szerelmes, szerintem ez valami más. Nem tudnék belé szerelmes lenni. Ismétlem: fúj.

-Hmm.. mi történt veled a szekrényben? -kívancsiskodtam.

-Ja, most érdekel, amikor bezártatok akkor nem érdekelt, mi?

-Akkor is érdekelt! -rávágtam. Különben nem mentem volna oda utána.. talán! Istenem ha ez a lány használná az agyát még vinné is valamire esküszöm.

-Nyilván, mintha törődnél mások érzéseivel.

-Ez így.. Ez így egyáltalán nem igaz! Ne szólalj meg, ha fogalmad sincs, hogy miről beszélsz.. -felültem közben. Bárcsak elmondhatnék neki dolgokat, hogy tisztábban lásson. De úgy se értené.. meg nem is érdekli. -Válaszolj már.. mondanám, hogy nem érek rá egész nap, de sajnos itt leszek és..

-És boldogítasz a csodálatos személyiségeddel, tudom. Kösz.

-Választ kérek. -néztem rá, mondhatni szigorúan.

-A parfümöd.. rossz emlékekhez fűz az illata..

-Igeen, hasonlót feltételeztem. De már nem azt használom. -jobb az illata is mondjuk, de valójában zavart, hogy nem tudok közel menni hozzá, vagy beszélgetni vele matekon egy hülye parfüm miatt.

-Tényleg? Miattam cserélted le? -kérdezte meglepődve, vagy nem is tudom.

-Hm? Dehogyis, csak már untam a régit.. -hazudtam. De miért ne tettem volna? A végén még azt hiszi, hogy kedves vagyok, vagy ilyesmi. Ha pedig megtudja, hogy én nem is utálom, meg talán érzek iránta valamit.. bár azt még én sem tudom. Hova vezet az elmém, Istenem...
Megőrjít ez a nő.

-Oh értem.. hát.. felelsz vagy mersz? -csalódottnak tűnt. Annál jobb, legalább nem tudja, hogyan érzek. Mondjuk én se...

-Felelek. Itt nincs túl sok minden amire rávehetnél. Mármint, érted, nincs sok értelme merni. -erre bólintott egyet.

-Hány barátnőd volt eddig? -meglepődtem a kérdésén, de őszintén válaszoltam.

-Egy.

-Az igazat. -felhorkant.

-Tényleg egy volt! Mit kell ezen nevetgélni? -emeltem fel a hangom. Milyen dolog már kinevetni a másikat ilyen dolog miatt. Más miatt lehet, azt én is szoktam.

-Várj.. egy? Azt hittem a suli összes lányával jártál már...
Ha szabad kérdeznem, mi történt köztetek?

-Miért érdekel? -nem a kedvenc témám, mit ne mondjak. -Mit tudsz te rólam..

-Elég keveset. -sóhajtott.

-Maradjon is így, ez egy béna játék.. -felálltam az ágyból.

-Oliver..

-Van egy mosdód esetleg?

Egy ajtóra mutatott, amin átsétáltam és ott találtam magam, ahol szerettem volna. Bezártam a fürdőszobát aztán az ajtónak dőltem a hátammal, és lassan lekuporodtam oda.

-Oliver.. -szólítgatott Jenna. -Oliver kérlek.. -hirtelen nagyon érdekelni kezdtem. Rég éreztem ilyet, hogy valakit tényleg érdekel, hogy vagyok, mit érzek stb.. Mondjuk Jenna biztosan így lett nevelve, pont belőle nem nézném ki, hogy valójában érdeklem..
Voltam eleget egyedül ahhoz, hogy tudjam, milyen ha van valakid..
Meg milyen érzés elveszteni valakit..

Asszem kivárom, hogy milyen mondandója van.