Belehabarodva az Ellenségembe ⛵

40. Megöl a tudat

🦈 Oliver szemszögéből 🦈

Nem bírom tovább.
Megöl a tudat, hogy én szeretem, és nem tudom, hogy viszont szeret-e. Valószínűleg nem, akkora mákom nincsen.
Megöl a tudat, hogy én újra szerelmes vagyok és magamba kell fojtanom az egészet egy hülye egyetem miatt!
Megöl a tudat, hogyha most nem mondom el Jennának, hogy szeretem, akkor talán soha többet nem lesz rá alkalom.

Mindig egy bátor embernek hittem magam de nem! Félek. Igen, én, Oliver Carter félek. Ha nem viszonozza, ha nem szeret, ha ezt a szemembe mondja majd és fájni fog.. de rettenetesen fájni fog. Nem veszíthetem el emiatt! Ha most elmondanám neki, szinte tuti hogy rossz vége lenne! De most komolyan, mit mondana? "Ja oksi értem hogy így érzel, de én nem, maradjunk már azért barátok mert abszolút nem gáz hogy te szerelmes vagy belém én meg nem"

Nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, hogy de.
De, eléggé gáz.

Éppen ezért, teszek róla, hogy soha ne tudja meg, minthogy elveszítsem mint barát. Fura kimondani, de szerintem egész jól tűrjük egymást és én szívesen nevezem őt a barátomnak.. szívesebben nevezném a páromnak vagy a szerelmemnek, vagy életem értelmének.. Jól van, leállhatsz szerelmes Oliver, mára elég belőled. – durmogtam le a gondolataimat.

Amúgy nem is mosdóba jöttem, csak gondolkodni szerettem volna.. legalábbis meg akartam kérdezni Jasont vagy Amyt, ha már tud róla, hogy mi a véleményük erről de azt hiszem megoldottam magamtól is.

Kísétáltam a fürdőszobából és leültem Jennával szembe, bár messzebbre, mint korábban.

– Jó sokáig tartott.. – forgatta a szemeit.

– Forgasd csak hátha megtalálod az agyadat ott hátul – szóltam be neki. A játékot csendben folytattuk tovább. Hogy őszinte legyek, így dög unalom volt az egész. Sóhajtottam. Már azon voltam majdnem, hogy kiugrok az ablakon és meghalok egy közeli bokorban.. és akkor..

Ez a csávó, hogy is hívták? Ja igen, tehát Lewis lépett be a szobába.

– Minden rendben gyerekek ?  – kérdezte.

– Ja, minden..  – vetette rám a tekintetét Jenna, hogy én is értsem a szarkazmust. Illetve ez egy enyhe célzás arra, hogy a kurva anyám.

– Szuper! Akkor holnap mehetünk is vitorlázni, ha lecsillapodott a vihar.

– Tényleg?! Ezaz! – csillantak fel a szemei a lánynak aki az előbb még utált engem. Most minden haragja elszállt, és arra terelte a figyelmét, hogy végre újra vitorlázhat. Látszott a szemeiben az elszántság és a szenvedély... Megint kezdem ezt, jesszus mária!

– És hamár Oliver is itt vagy úgy gondoltuk, hogy mehetnétek ketten egy hajóban! Lexi az öcséddel megy, én pedig anyáddal, mit szólsz? Így jó lesz?
– Jenna csak vállat vont.

– Igennek veszem! – lépett le egy széles mosollyal Lewis. Hm. Elég jól hangzik a vitorlázás, aztán.. belefér, nem? Jó-jó, utána már eskü leszállok róla!

Csak...

Megöl a tudat, hogy én szeretem és minden érzésével törődöm.. Mégis 2 hónap múlva magam mögött kell hagynom az egész lányt és minden érzésem.. a 'leszokás' Jennáról pedig hogy megy? Vele vitorlázom holnap.
Csak ő meg én.
Egy hajóban.
Kettesben.

instagram- lizacskalkot