🦈 Oliver szemszögéből 🦈-Oliver, ez így már nagyon gáz! -aggodalmaskodott Lexi. -Be fog szakadni a tető!
-Oké, tudom mit csináljunk. Bár nincs túl sok kedvem hozzá, de vagy ez, vagy itt halunk meg egy tetves szerelő miatt.
-Mondjad már! -türelmetlenkedett. Valóban eléggé egészségtelen hangokat adott ki a tető.
-Menjünk át Jennáékhoz!
-Akkor haladj már! -parancsolt rám a húgom.
-Csoda, végre van egy ötletem, amin nem buksz ki. -forgattam meg a szemeim, aztán mindketten felkaptunk egy esőkabátot és átszaladtunk a szomszédba. Kopogtatni akart, de megfogtam a csuklóját.
-Mi az? -kérdezte.
-Engem itt nem bírnak.
-Hogy mi? -értetlenkedett.
-Emlékszel, amikor meséltem, a... csókról?
-Igen?!
-Leheeet, hogy azt a részt kihagytam, amikor Ms. Grey, Jenna anyja besétált az ajtón és közölte elég egyértelműen, hogy nem szeretne többet látni. Főleg nem Jennával.
-Ezt is jól elintézted.
-Ismersz. -vigyorogtam, egészen büszkén.
-Jó, akkor te menj máshova, én itt maradok. -aztán bekopogott újra, ajtót nyitottak neki és besétált.. bár ilyen egyszerű lenne nekem is.
Megkerültem a házat, hátha be tudok menni valahogy. Nem tudom, hogyan gondoltam, de mégis jobb, mint kint ázni. Ahogy az ablakokat fürkésztem, megpillantottam Jennát a szobájában. Gyorsan felszedtem a földről valami kavicsot, és megdobtam az ablaka melletti részt. Ügyeltem, nehogy kidobjam az ablakot.
Vártam kicsit, semmi reakció. A második dobásomra viszont annál inkább. Jenna bámult rám az ablakban, értetlenkedve, majd kinyitotta.
-Mit keresel itt? -kiáltott.
A szám elé tettem a mutatóujjam, jelezve, hogy maradjon csöndben. Ő bólintott, majd a hátam mögé mutatott, mire én megfordultam. Egy létra állt mögöttem.. látom értjük egymást. A ház falához támasztottam a létrát és felmásztam, utána pedig be az ablakon, Jenna szobájába. Becsuktam a nyílászárót magam mögött, aztán a szobában lévő értetlen lányt próbáltam megnyugtatni. Több-kevesebb sikerrel:
-Szia... -ez volt minden, ami kijött a számon.
YOU ARE READING
Belehabarodva az Ellenségembe ⛵
Romance- Ennek nem lesz jó vége... - súgtam oda neki halkan. - Csak még egy kicsit... - hajolt közel hozzám újra, majd lenyomott a padlóra és fölém mászott, újra egy mély csókot nyomva a számra. - Kérlek.. ez olyan jó... - morogta. ,,Az élet mindig elvezet...