🌞 Jenna szemszögéből 🌞
-Szia.. -közölte a srác, akinek teljesen normális, hogy ablakon át közlekedik: Oliver.
-Hallod, van egy nagyon fontos dolog amit el kell hogy mondjak! -erre a mondatra furcsa módon felcsillantak a szemei.
-Na? -kíváncsiskodott.
-Képzeld! -vártam egy kicsit, majd folytattam. -Van ajtó is. -mosolyodtam el.
-Aha, láttam, tök király, csak engem ott meglátnak és rugdosnak is kifele. -vigyorgott. Ah, az a vigyor. Esküszöm még sose szerettem srácot csak a vigyo.. várj, várj, várj... Szeretem? Jesszus, mi a retek, én ilyenekről gondolkodom? OLIVERRŐL gondolkodom? Honnan jött hogy szeretem.. mi.. MIII?
-Jennnnaaaa? -szakította félbe a gondolataim.
-Ja, ja igen? -zökkentem ki.
-Igazából csak 20 másodperce mondogatom a neved.
-Bocsi, én csak.. gondolkodtam... -néztem végig rajta. Istenem ahogy az az ázott póló rásimult a testére és a karjaira, feltárva előttem azt a gyönyörű látványt, ami nem mindennapos az én életemben. Az izmos, nedves felsőteste és a kidolgozott izmai, az erekkel teli kézfeje... Majd feljebb szökött a tekintetem, talán az ajkai felé. De nem tudom miért, mert meggyőződésem, hogy csak a teste tetszik.. Furcsa kimondani, de jól néz ki.. na, most ezen mit szépítsünk?
Akkor már inkább a teste tetszik, minthogy... Ő
Amúgy meg egy gyász.
Idióta, flegma, köcsög, bestia, egoista, udvariatlan, érzéketlen faszfej.
Aztán ismét belemélyedtem a hülyeségembe amit a fejemben kreálok. Borzalmas, hogy mennyire ki tudom zárni a külvilágot... emiatt.
-JENNA! -üvöltött rám.
-MIVAN? -néztem rá ismét.
-Itt vagyok, jó? Ne bambulj már el. -aztán mint aki otthon van, elhelyezkedett az ágyamon. Pontosabban ráfeküdt. Hason. Felém nézve.
-Mi a terved? -kérdeztem.
-Jöttem, mint Lexi, csak én más módon.
-Ahaa, azt látom. Itt tervezel aludni?
-Nem, visszamegyek a házba mielőtt még összedől, hogy részese lehessek a pillanatnak. -közölte szarkazmussal. -PERSZE hogy ittalszom!
-Persze.. Jó. -egyeztem bele.
-Enyém az ágy! -húzta féloldalas mosolyra a száját.
-Bocs, de.. az az én ágyam?!
-Hát most nem. Olyan aranyos szőnyeged van, foglalj helyet! -mutatott a szőnyegre, aztán leültem rá. Milyen nagylelkű, nem? Beengedem a szobámba ezt az izomagyút és a saját ágyamból ki vagyok tagadva. Zseniális..
-Kösz. -közöltem mindenféle hála nélkül.
Egy ideig csendben ültünk, aztán ő szólt hozzám.
-Hmm.. Jenna.. -gondolkodott. -Felelsz vagy mersz? -tette fel a kérdést.
-Hogy mi? -nem akartam elhinni, hogy szóbaáll velem és ez nem zavarja.. sőt mi több.. engem sem. Aztán megismételte magát.
-Felelsz... vagy mersz?
ESTÁS LEYENDO
Belehabarodva az Ellenségembe ⛵
Romance- Ennek nem lesz jó vége... - súgtam oda neki halkan. - Csak még egy kicsit... - hajolt közel hozzám újra, majd lenyomott a padlóra és fölém mászott, újra egy mély csókot nyomva a számra. - Kérlek.. ez olyan jó... - morogta. ,,Az élet mindig elvezet...
