🌞 Jenna szemszögéből 🌞
Amikor végeztem, a konyhában lévő kukába beletettem a szilánkokat, majd Oliverre néztem.
– Legalább akkor vegyél fel egy pólót, hamár itt rontod a levegőt!
– Hé! Én tehetek róla, hogy nem tudsz ellenállni ennek – mutatott rá a kidolgozott felsőtestére
Bevallom őszintén, tetszett amit láttam.
– Igazad van.. – szólaltam meg végre.
– Hm? – kérdezett vissza, miközben még egy lépést tett felém.
– Valóban nem tudok ellenállni.. ennek.. – mértem végig az előttem álló izmos férfit.
Undorítóan dögös vigyorral nézett rám, ahogy egyre közeledtünk egymás arcához. Az orrunk már összeért. A szemei felragyogtak. Nem tudtam sokáig szemkontaktust tartani vele, de nem is kellett, mert az ajkaink hamar egymásra tapadtak. A mai napon végülis másodszor. De ez más volt! Nem tudnám megmondani, hogy mitől. Lehet, csak én éreztem annak. A pillangók életre keltek a gyomromban, ahogy a karjait a fenekem alá helyezte, hogy felemeljen és megtartson. A nyelve bejutásért könyörgött, amit megadtam neki. Így teljesen más volt a csók.. sokkal.. intenzívebb, meg talán.. intimebb.
Ezt a pillanatot egy hangos ajtócsapódás szakította félbe.
– Itt mi a bánat folyik? – kérdezte egy 40-es éveiben járó nő, de olyan hangnemben, szinte sugárzott belőle, hogy mindjárt hozzám vág egy mosógépet.
A hirtelen jövő hang miatt azonnal leugrottam Oliverről.
– Anya.. t-t-te miért vagy itt? – dadogtam.
– Itt lakom – kulcsolta össze a kezeit. – Ez viszont nem. – mutatott Oliverre.
Ez
Szóval akkor nem ismerte fel. Ez még hasznomra válhat.
– Miért nem volt neked elég az a fiú akit neked szántunk Lewissel? Ő olyan helyes és jómódú fiatalember.. egyáltalán honnan szedted elő ezt a.. ezt? – anyámmal eltérő ízlésünk volt. Ruhák terén, színek terén és ezek szerint fiúk téren is.
– Nem beszélhetsz így róla! – förmedtem rá.
Oliver csak bámult, miközben vitatkoztam anyával. Mindenfélét a fejemhez vágott. Aztán szóba jött a legnagyobb kérdés. Anyám szájából hallottam.
– Egyaltálán miért csókoltad meg?
YOU ARE READING
Belehabarodva az Ellenségembe ⛵
Romance- Ennek nem lesz jó vége... - súgtam oda neki halkan. - Csak még egy kicsit... - hajolt közel hozzám újra, majd lenyomott a padlóra és fölém mászott, újra egy mély csókot nyomva a számra. - Kérlek.. ez olyan jó... - morogta. ,,Az élet mindig elvezet...
