🌞 Jenna szemszögéből 🌞
– Tied az ágy... – szólaltam meg kis idővel az után, hogy Oliver teljesen kifordította magából anyukám. Volt egy kérésem hozzá, és ez a srác addig-addig győzködte, amíg valóban megengedte! Soha nem gondoltam volna, hogy ilyen lesz valaha...
– Kösz. – válaszolt, miközben felmászott az ágyamra és kényelmesen elhelyezkedett. Úgy feküdt az oldalára, hogy ne lásson rám. Hogy ezek az apró butaságok mennyire tudnak fájni.
– Amúgy te.. cigizel még?
– Soha nem szívtam, miről beszélsz? – dörmögött bunkón az ágyamban.
– Ó... semmi. – várjunk csak, nem cigizett? Kivel keverem össze? Oké, igen, én cigiztem egy ideig, de már 3 hónapja hozzá sem értem semmihez! Tökre jól megy a leszokás, ha azt nézzük.
– Hát jóéjt..
– Jó éjszakát Oliver.. – sóhajtottam fel. Elővettem a telefonom és ráírtam Amyre. Ő az egyetlen ember akivel tudok beszélni komoly dolgokról, anélkül hogy elítélne. Ott van Lexi is, de vele nem beszélhetek a bátyjáról.
Jenna: Hallod Amy, fent vagy még? – írtam neki.
Bevallom, kellett egy kicsit várnom, ami elég bénán ment mert borzasztóan türelmetlen vagyok. De visszaírt!
Amy: Aha de most tervezek lefeküdni, mizu?
Jenna: Itt van nálunk Oliver!
Amy: Akkor nem is zavarok~
Jenna: Amy baszki, vért köhögök, mi van hogyha én nem akarom hogy tetszen nekem?
Amy: Vért?! Jól vagy? Oliver neked nem tetszik, hanem szerelmes vagy belé, ebből nincs kiút..
Jenna: Jól vagyok igen.. mi van hogyha lesz valami köztünk Oliverrel és én totál beteg vagyok! Ki szeretne egy beteg, ronda lányt aki mellesleg mindjárt meghal!
Amy: Ne beszélj már butaságokat! Ilyen nem lesz soha és nem fogsz meghalni!
Jenna: Igazad van, sose fogok összejönni Oliverrel szóval le kell szállnom róla, hogy egyedül halhassak meg. Fúj amúgy, hova is gondoltam? Ki jönne össze.. VELEM?
Amy: Bárki akinek van egy kis esze! Szedd már össze magad, nem lesz semmi bajod!
– Mi a szart csinálsz még, kivel írogatsz? – fordult felém Oliver.
– Csak.. csak Amyvel beszélgetek! – Azaz Jenna, a bankkártyád PIN kódját nem akarod rögtön megmondani neki?
– Mhmm.. Amelia. -bólintott aztán lehajtotta a fejét a párnámra, mintha a sajátja lenne. Furán viselkedett. Kis idő múlva én is vízszintesbe helyeztem magam és szinte azonnal el is aludtam.
YOU ARE READING
Belehabarodva az Ellenségembe ⛵
Romance- Ennek nem lesz jó vége... - súgtam oda neki halkan. - Csak még egy kicsit... - hajolt közel hozzám újra, majd lenyomott a padlóra és fölém mászott, újra egy mély csókot nyomva a számra. - Kérlek.. ez olyan jó... - morogta. ,,Az élet mindig elvezet...
