Belehabarodva az Ellenségembe ⛵

19. Megőrjít!

🦈 Oliver szemszögéből 🦈

Az alkohol vagy a fáradtság hatása talán de megcsókoltam... ismét.

Ezt a pillanatot egy hangos ajtócsapódás szakította félbe.

– Itt mi a bánat folyik? – kérdezte egy 40+ nő, határozott hangnemben. Kissé ijesztően is, de rám ez nem hatott. Annál inkább Jennára.

A hirtelen jövő hang miatt azonnal leugrott a karjaimból.

– Anya.. te miért vagy itt? – kérdezte.

– Itt lakom – kulcsolta össze a kezeit. – Ez viszont nem. – mutatott rám. Milyen kedves jelző. Ez.

– Miért nem volt neked elég az a fiú akit neked szántunk Lewissel? Ő olyan helyes és jómódú fiatalember.. egyáltalán honnan szedted elő ezt a.. ezt? – vitatkozott vele az édesanyja. Ezt. Hm. Köszönöm szépen. Na de.. milyen fiúról beszélnek?

– Nem beszélhetsz így róla! -védett meg Jenna.

Én csak végignéztem a vitát, egyszer az anyukájára néztem, egyszer Jennára. Mindenfélét felhozott az anyja, elég sok mindent tudtam meg idő közben Jennáról. Például azt, hogy nagyon sokat rajzol, ami elveszi az idejét a sulitól. Meg azt is, hogy nem jó tanuló. Mi lett vele ?Amikor még én ismertem, 5 éve még kitűnő volt! Aztán szóba jött a legnagyobb kérdés. A nő szájából.

– Egyaltálán miért csókoltad meg? – már az ajtó felé tartottam, hogy elmenjek, de erre a kérdésre a választ még megvárom. Bár.. én kezdeményeztem a felét, viszont valakinek zavarba kellett hoznia, hogy ilyeneket tegyek..

– Én.. – nézett rám közben, majd vissza az anyjára. – Puszta fellángolásból. Nem azért mert szeretem. – ez a mondata megütötte a szívem.. úgy én sem szerettem őt, de nem gondoltam volna, hogy ha én megcsókolok valakit akkor ez lesz valaha ennyire.. érzéketlen.

– Nem szeretném, hogy több időt tölts ezzel a sráccal. Nem szeretnélek vele látni többet. Súlyos következményei lesznek. – majd felsétált az emeletre és bement az egyik szobába.

– Oliver én- kezdte el a mondandóját Jenna, de nem szeretném most meghallgatni azt az átlag "sajnálom, nem úgy gondoltam, szeretlek" baromságokat.

– Oké, értettem én is amit mondtál, nem kell egy másik verzió külön nekem. Azért kösz. – közöltem vele meglehetősen flegmán, aztán leléptem.

Egy gondolat cikázott csak a fejemben.

"Nem azért mert szeretem."
"

Puszta fellángolásból."

Majd lesznek még neked problémáid velem, Jenna Grey.
Holnap előállunk valami nagy tréfával a haverokkal, ezúttal nem lesz sajnálat.

Aztán hazamentem, ledőltem az ágyra. Nem sírtam, nem voltam szomorú, talán inkább csak..
Csalódott.