Belehabarodva az Ellenségembe ⛵

20. Haragszik rám

🌞 Jenna szemszögéből 🌞

- Oliver én- kezdtem el a mondandómat, de félbeszakított. Nem akartam neki kitalálni dolgokat.. vagy mégrosszabb, hazudni. Csak a színtiszta igazat. Amiről magam sem tudom, hogy micsoda. Talán az, hogy valóban fellángolás volt, valóban nem érzek semmit. Nem is értem, hogy jöhetett ez szóba! Ez a srác az, aki tönkretette az életem, én meg lesmároltam.. FÚJ

- Oké, értettem én is amit mondtál, nem kell egy másik verzió külön nekem. Azért kösz. - nagyon flegma volt, aztán kisétált az ajtón. Próbáltam mondani valamit, de egy szó sem jött ki a számon. Csak ott álltam. Bámultam az ajtót. Ahogy kilép rajta Oliver. Ahogy becsapódik. Aztán sós ízt éreztem a számban, a könnyeim keserű, sós ízét. A földre rogytam, és elkezdtem sírni.. egy olyan srác miatt, akit úgy volt hogy elkerülök. Akit elméletileg utálok.. akit sírás közben, egyre jobban gyűlölök.

MÁSNAP REGGEL

Borzasztóan álmosan ébredtem, semmi energia vagy életkedv nem volt bennem, mintha nem is aludtam volna semmit. Ránéztem az órára.. Lassan ideje lenne elindulni. Hívtam egy taxit, nem akartam a buszra várni. Emberek között. No meg, a buszmegállóig is sétálni kell.. meg majd a suliban is kell..
és majd ott figyelni kell..
tanulni kell..
A magánéletem és a suli, valahogy nem férnek össze.. lelkileg nem bírom ezt a sok mindent, nem is tudom, mi törhetne össze mégjobban.

Egyre inkább lomboztam le magam a gondolataimmal.

Összeszedtem magam, ami abból állt, hogy nem pizsamában megyek suliba. Nem fésülködtem, nem sminkeltem. Valószínűleg én leszek a következő kráken, vagy ilyesmi, főleg ezzel a kedvvel és hozzáállással.

Hívtam egy taxit, bár nagyon drága, anyával nem akarok menni, Oliverrel pláne, Chester meg.. már nagyon sok ideje undorodom tőle, csak tőrbe csalt.. Oh baszki, mennyivel könnyebb lenne ha ő nem lenne!

Körülbelül 5 perc alatt ott voltunk, nem volt nagy forgalom. Kifizettem, aztán besétáltam az iskolába, avagy az ajtóhoz. Azt hittem, hogy én leszek majdnem az első, eléggé korán volt. De rengetegen voltak. Mindnyájan egy félkört alkottak az ajtó előtt. Nem értettem, hogy mi történik.

- Itt mégis mi folyik? - kérdeztem és abban a pillanatban meg is kaptam a választ. Valami rámfolyt. Valamit rámöntöttek, pontosabban. Eléggé ragadós volt és.. karamella?

- Na ez hogy tetszik? - kérdezte egy ismerős hang. Nem láttam semmit. - Fellángolásból csináltam. - súgta a fülembe Oliver.
Hogy enne karamellát és akadna a torkán! Kis bestia..
Ennyire megsértődött volna a tegnapin? Bár megértem..

Aztán nevetést hallottam. Először tőle, de mindenki egyszerre horkant fel és röhögtek ki. Király.

Nagy nehezen sikerült kiszednem a szememből a karamellát, aztán eljutottam egy lány wc-be, ahol nagyjából lemostam az arcom. De mindenemen folyt ez az édes és ragadós micsoda. Egy lány jött be utánam a mosdóba. De jó, még utánam is küldi, remélem képeket akar csinálni rólam, nagyon vonzó lehetek.

- Hé, ööö.. - zavartnak tűnt. - Segíthetek?