Belehabarodva az Ellenségembe ⛵

34. Abba kell hagynom!

🌞 Jenna szemszögéből 🌞

-Te most stírölsz engem!? -vigyorgott.

-Mivan? Nem, hagyjál már. -rádobtam a ruhákat majd becsaptam az ajtót. Baszki, le kell szállnom róla.. Asszem lefekszem egy kicsit, maximum bealszom és nem fürdök, de én ezt nem. Ki kell tisztítanom a fejem, le kell akadnom róla. Egy ideig még itt fogok dekkolni anyánál és ha rájön hogy én érzek valamit akárki iránt, aki nem Chester, akkor legközelebb 3 méterrel a föld alatt gondolhatok Oliverre. A temetésemen. Miután kinyírt. Szóóóval asszem hanyagolom. De hova is gondolok? Oliver sose szeretne bele egy ilyen lányba mint én. Nem kell tartanom tőle, hogy rajtakap, vagy ilyesmi, mert nem fog köztünk történni semmi.

Köhögni kezdtem. Eléggé intenzíven, a semmiből. Letérdeltem a földre és a szám elé tettem a kezeim. Csupa vér.. Biztos csak vérzik az egyik fogam, vagy ilyesmi.. igaz? -gondoltam magamban. Bár nem volt sok időm rá, hiszen már ott is termett előttem Oliver, a borzasztóan nevetséges szettjében, amit én adtam neki. Mivan? Nem érezheti jól magát az ember?

-Mi van a kezeddel? -vetette rám gyanús tekintetét miközben leguggolt mellém. -Elvágtad valamivel?

-I-igen. Szerintem egy szög megvághatott, miközben ruhákat kutattam.

-Aha, és egy szögtől ennyire vérzel.

-Igen! -néztem fel rá és próbáltam a világ legkomolyabb arcát vágni, hogy higgyen nekem.

-Én meg hülye vagyok. Komolyan, mit csináltál?

-Tényleg így történt! Csak elkentem a vért.

Közelebb hajolt és végignézett rajtam. A tekintete komor volt, a vonásai merevek. Egy pillanatra láttam a szemében egy kis aggodalmat, egy kis csillanást, mintha ő is..

-Jenna? Figyelsz te rám?

-Hm?

-Fhuu.. annyit mondtam, hogy szerintem szólnod kéne a szüleidnek err-

-Nekem nincsenek szüleim. Egy anyám van, akit történetesen utálok, mégis úgy kontrollálja az életem, mintha egy bábu lennék. Ő meg egy gonosz, figyelemhiányos banya, aki a saját lányára erőltet rá mindent, hátha megkaphatja azt amire mindigis vágyott. Pénzt.

-Jenna.. -szólt közbe Oliver, de én folytattam.

-Azért szereti most is ezt a barmot mert pénze van, meg hajója.. ami mellesleg, egy elég jó dolog. Rég vitorláztam... De a lényeg továbbra is, hogy őt nem érdekli hogy érzek, vagy én mit akarok.

-Jenna.. -szólalt meg újra, kicsit határozottabban.

Úgyis kényszeríteni fog valamire amihez a legkevésbé sincs kedvem. Csak legyen haszna belőle. Gyűlölöm. Ilyennek minek gyerek?

-Jenna! -hallottam újra a nevemet, de ezúttal annak a szájából, akiről beszéltem. Drága édesanyám és az időzítése.

-Anya.. -nyeltem egy nagyot.

-Jenna mit ő mit keres itt? -mutatott Oliverre. -Hogy jutott be a házunkba? Ki engedte be?! -dühöngött.

-Én voltam.. de ő Lexi testvére! És nem hagyhattam hogy baja essen! A házuk totál káros lehet mostanra, anya, tudod te mekkora vihar van!? -próbáltam védeni. Remegtek a kezeim amiket a hátam mögé dugtam. Mi van ha kiteszi a házból és valami történik vele..
Ennyire még sosem aggódtam senki miatt..

Végre szerelmes lennék, erre pont belé sikerül beléesnem! Most vért köhögök, valami bajom van, anyám utálja őt, meg az én agyam is utálja őt, a szívem meg felé húz! Abba kell hagynom! Tönkretesz ez a srác.

instagram- lizacskalkot