Belehabarodva az Ellenségembe ⛵

8. Pánikroham

🌞 Jenna szemszögéből 🌞

Az a három srác egyszerűen csak odasetált hozzám, megfogott és elkezdett vonszolni. Mégis mi a franc ütött beléjük?! Próbáltam rugdosni őket, de jobban kitartottak, mint gondoltam.

– Engedjetek már el! – kiabáltam rájuk. Felnéztem, majd megpillantottam Olivert. Egészen biztos voltam benne, hogy az ő keze van benne.

– Nyugi kislány, beteszünk a szekrénybe lenyugodni. – szólt hozzám az egyik srác miközben beletuszkoltak a sötét szekrénybe, amit hamar becsuktak és ahogy hallottam be is zártak. Elkezdtem sikítani, meg rugdosni az ajtót gyengébben, hátha kiengednek. Nem kitörni akartam. Egy nagy nevetés volt az utolsó dolog amit hallottam. Viszonylag hamar abbahagytam a próbálkozást. Erős parfümszag volt bent, ami egyből felszökött az orromba. Nagyon emlékeztett valamire...

Egy ideig bent töprengtem a sötétben, aztán előtört pár emlék...

Egy körülbelül 25 éves férfit láttam magam előtt, meg talán anyát? Csak fiatalon. Avagy fiatalabban. Veszekedtek. De nagyon. Valami csekken talán, de az már nem volt meg pontosan, hogy micsodán. A férfi éppen készült egy kisebb asztalt hozzávágni anyához, amikor én eléálltam, így nem dobott el semmiféle tárgyat. Rámkiáltott egy erős, férfias hangon, majd megfogott és felemelt. Pont olyan szaga volt.
Az a parfüm.
Az a Douglas parfüm amitől egy férfi vonzza a nőket.
Az a Douglas parfüm amiből ha sok van, meg tud fulladni az ember.

A férfi bedobott egy sötét szekrénybe, vagy olyasmibe, majd bezárta.
Nagyon gyenge voltam. Valószínűleg apró gyermek lehettem.
Aztán már csak női sikoltozásokat hallottam, hangos sírást és zajokat.

Visszaemlékezésem közben lefolyt egy könnycsepp az arcomon. Összeszorítottam a fogaimat és a szemeim is behunytam, majd elkezdtem torkom szakadtából sírni. Női sikolyok keringtek a fejemben. Rugdosni kezdtem az szekrény ajtaját, hátha valaki meghallja és kienged. Már alig kaptam levegőt. Nem a parfüm volt az oka, hanem a sírás. Nemcsak mély levegőt, de egyáltalán semmit nem tudott beszívni a szervezetem.

Horpadásig vertem az ajtót, majd egy idő után a földre rogytam és csak sírtam tovább, levegőért kapkodva.