Belehabarodva az Ellenségembe ⛵

35. Tehetetlen

🌞 Jenna szemszögéből 🌞

– Jenna, nem. Nem érdekel hogy hova megy, de ha melletted van, veled egy szobába, annak nincs jó vége. Ezt már láttam. És érthetően megmondtam hogy nem akarom látni többet. Mi a baj azzal a fiúval akit neked szántunk? – hozta fel ismét a témát.. ó, ha egy szót is említenék róla hogy valójában milyen.. Ki lennék nyírva. De legalább anyám leszállna erről az egész témáról.

– De anya, legalább ismerd meg mielőtt-

– Jenna kislányom, ne csináld ezt. Nem hozhatsz be holmi idegen, jött-ment fiút a házunkba! Amúgy meg, mi lett Lewis vázájával? Hm? Azt is ketten tettétek tönkre, mi? Mert ő azóta nem látta. – vetette rám szúrós tekintetét és karba tette a kezeit.

– I-igen de.. – reszkettek a kezeim a hátam mögött és jéghidegnek éreztem őket. Iszonyatosan féltem.

-Szóval most szépen kikiséred, visszamegy a házukba, nem érdekel hogy áll-e még, vagy nem. De ez az én házam, és ide nem teszi be a lábát többet, értve vagyok?

– De anya.
.
– ÉRTVE VAGYOK? – emelte fel a hangját mire én egy kicsit megrezzentem. Ilyenkor esküszöm félek anyámtól. Utálom bevallani, de így van. Egy könnycsepp folyt le az arcomon és éreztem a sós ízt a számban mikor lejjebb sietett. Majd csatlakoztak hozzá további könnyeim és egy kis hang. Dühöt és szomorúságot éreztem egyszerre. Tehetetlennek gondoltam magamat és gyengének. Én vagyok az a tagja a családunknak, aki mindig csak hallgat, mindig megért mindenkit és alkalmazkodik mindenkihez, amíg a saját élete romokban áll. Anyám a saját stresszét, amit a munkája és az élete közben szerez, rajtam vezeti le. Minden rajtam csattan. És ez már nem a hab a tortán. Ez már a meggy a hab tetején.

Egyszer csak, egy apró, bizsergető érzés járta át a testemet és a jéghideg karjaimban hirtelen már csak melegséget éreztem. Oliver volt az. A hátam mögé dugott, remegő kezeimet szorongatta..

instagram- lizacskalkot