🌞 Jenna szemszögéből 🌞– Segíthetek? – kérdezte.
– Hogy mii?? Te nekem..? – néztem végig magamon, aztán elismételtem. – NEKEM akarsz segíteni?
– Nézd, engem is sokáig szivattak, bár nem Oliver, ahhoz nem voltam elég menő. Engem pár haverja zaklatott minden nap a suliban és nem volt senki mellettem, pedig nagyon rászorultam..
– Nem voltál elég.. menő? – kérdeztem vissza. Milyen dolog már, attól leszel menő ebben az iskolában, hogy Oliver Carter megszomorítja az életét.
– Oliver nem kezd ki minden lánnyal, csak akiken látja, hogy tűrik. Akik nem hagyják magukat!
– Értem, hát... valóban nem ártana most... egy kis segítség. – nyeltem nagyot.
– Egyébként Amelia vagyok, te pedig..?
– Jenna, Jenna Grey. – mosolyodtam el.
– Ha gondolod idehozom az edzős cuccom, abban vannak ruhák neked, ezeket pedig vedd le! -nézett rám miközben sétált az ajtó felé.
– Várj! – szóltam rá, mire ő megállt.
– Igen? – kérdezte kedvesen.
– Köszönöm.. Köszi.. mindenért! – erre a mondatomra felnevetett.
– Mire valók a barátok, nemde? – mosolyodott el Amelia. Rettentően kedves volt, esküszöm, saját anyám nem bánt velem még ilyen jól..
Amikor visszaért, én már levettem a ruháimat, falazott nekem amíg felöltöztem. Megköszöntem neki és együtt mentünk be órára. Sokat nevetgéltünk, kibeszéltünk egy csomó mindenkit, kiderült, hogy sok a közös bennünk. Neki is van egy öccse, elváltak a szülei, bár ő az apjával él. Ő imád úszni, én pedig vitorlázni.
Suli után áthívtam hozzánk, főztünk együtt, sokat nevettünk
– Jenna! Mondj valamit magadról, amit senki sem tud! – kíváncsiskodott.
– Hát.. hmm.. Valójában sok minden van – felnevettünk. Egész nap együtt voltunk, de ez csupán egy nap. Mégis jobban éreztem magam mint bárkivel mással.
–Mindet hallani akarom! – lelkesedett.
– Van egy srác.. Chester, biztosan ismered, a sulinkba jár. Nem mondhatod el senkinek de..
És elmeséltem. Mindent amit tudtam, ami benne volt a fejemben. Meséltem neki az Oliverrel való múltamról, Chesterről, hogy miket csinál velem.. Nem szabadott volna, de olyan biztonságban éreztem magam. Mellette megnyugodtam és le tudtam vezetni a stresszt, kissé olyan mint Lexi, de azért őt nem múlja felül.
Tudtam, hogy Amytől biztosan nem fogja visszahallani Chester amiket az előbb hallott tőlem. Legalábbis remélem...

YOU ARE READING
Belehabarodva az Ellenségembe ⛵
Romance- Ennek nem lesz jó vége... - súgtam oda neki halkan. - Csak még egy kicsit... - hajolt közel hozzám újra, majd lenyomott a padlóra és fölém mászott, újra egy mély csókot nyomva a számra. - Kérlek.. ez olyan jó... - morogta. ,,Az élet mindig elvezet...