🦈 Oliver szemszögéből 🦈
– ÉRTVE VAGYOK? – emelte fel a hangját Jenna édesanyja. Habár nem volt túl édes. Sőt, szép szóval is azt mondanám rá, hogy népművészeti cserépedény (avagy köcsög). Ahogy bánik Jennával, arra nincsenek szavaim. Olyan szívesen fognám, és hazavinném, megszöktetném a problémái elől egy éjszaka és csak feküdnék vele a fűben.. Valahol, messze minden egyetemtől, minden szigorú anyukától, minden problémától. Csak mi ketten. – Istenem, mit művel velem ez a nőszemély..
Ahogy kiabált vele az anyja, reszketett. Kezei a háta mögé voltak rejtve. Láttam rajta a félelmet és a szomorúságot egyszerre. Hogy lehet így gyereket nevelni? Közelebb csúsztam hozzá és megfogtam a kezeit. Összekulcsoltam őket az enyéimmel. Próbáltam a szemébe nézni, de mivel mellette ültem és ő az anyát bámulta, elég nehéz volt. Most nem érdekelt az, hogy eddig ignorálni és utálni akartam. Segíteni szeretnék! A jéghideg kezei hamar átmelegedtek az enyéimben. Kis idő múlva megszólalt.
– Akkor én is megyek vele!!
– Szó sincs róla, de szép próbálkozás. – szólt vissza lenézően ez a nyanya. Mindjárt lerendezem én, de nem lesz fájdalommentes..
– Elvégre felnőtt vagyok, nem? Azt csinálok amit akarok és nem kell a beleegyezésed. Akár el is költözhetnék és itthagyhatnálak mindannyiótokat, senki sem hiányozn-
Nem tudta befejezni a mondatát, mert egy pofon követte.
– Nekem te ne feleselj! – förmedt rá, mire én felkeltem és elengedtem Jenna kezeit. Végignéztem a nőn, aki éppen előttem állt és szigorú tekintetet vetett a lányára, utána rám.
– Már elnézést, de szeretnék beszélni önnel. Persze teljesen normális hangnemben és szofisztikált módon. Nem kiabálva.
Én, történetesen a "jött-ment" srác, azt mondom, hogy a lánya már 18 éves, és jót tenne neki ha egy kicsit hagyná őt élni. Teljesen kivan szegény öntől, és maga mégcsak észre sem veszi. Vagy nem akarja észrevenni.
Hogy van magánál jó szülő.
Hogy a lánya igenis felnőtt.
Hogy a lánya azt csinálhatja amit szeretne, és már nem korlátozhatja úgy az életét mint régen.
És ahogy másoknak a boldogság neki is ugyanúgy jár! Nem tudom milyen kapcsolatuk van, nem tudom hogy ő szokott-e rosszul viselkedni, de az a Jenna akit én ismerek, és remélhetőleg maga is őt ismeri, ő felajánlotta, hogy ittaludjak, amíg éppen tönkremegy a házunk. A lánya jól cselekszik, segít másoknak, jelen esetben nekem. És maga! – emeltem fel a hangom
– MAGÁNAK rögtön azzal van a problémája, hogy fiú vagyok.. Sőt, férfi. Elnézést? Így születtem. De nem tud ellene semmit se tenni. Ha gondolja lelépek, viszlát. De milyen példát mutat? Milyen szülő maga? – hajoltam közelebb hozzá. – Mert én nem mondanám példaértékűnek.. – súgtam oda, mire ő csak nyelt egy nagyot.
– Ma este maradhatsz. A földön alszol, messze Jennától. – adta ki a parancsot, kisétált és becsapta maga mögött az ajtót. Jenna csöndben ült a földön, aztán lassan a szőnyeghez kúszott és lefeküdt.
– Tiéd az ágy.. – szólalt meg kis idő után.
instagram- lizacskalkot
YOU ARE READING
Belehabarodva az Ellenségembe ⛵
Romance- Ennek nem lesz jó vége... - súgtam oda neki halkan. - Csak még egy kicsit... - hajolt közel hozzám újra, majd lenyomott a padlóra és fölém mászott, újra egy mély csókot nyomva a számra. - Kérlek.. ez olyan jó... - morogta. ,,Az élet mindig elvezet...
