Belehabarodva az Ellenségembe ⛵

55. Titok

🌞 Jenna szemszögéből 🌞

A hétvégen az az ember fog feleségül venni, akit még egy bottal se piszkálnék meg. A srác, akivel pedig agyban már az életemet terveztem, éppen az ő saját, tökéletes világát éli. De örülök neki, hogy boldog, a kettőnk közül legalább ő.

Lexi megjavítatta a házukat, ami már tulajdonképpen csak az övé. Továbbra is nálunk tölti az ideje nagy részét, szóval nem vagyok magányos. Olivér azóta nem írt Lexinek, legalábbis nekem nem szólt róla...

- Lexi?

- Igen?

- Írt azóta Oliver? - kérdeztem.

- Mmm.. Nem... Nem írt. - furcsa volt. Valamit titkol előlem.

- Biztos?

- Igen. - felelt, de még mindig bizonytalanul.

- Megnézhetem akkor? - vettem ki a telefont a kezéből, de azonnal visszarántotta.

- Hé! Hol a bizalom?

- Narniában. - puffogtam. Biztosan tud valamit, amit én nem. Én pedig fulladozom a kívancsiságban. Állandóan áradozott, hogy ez- meg az van Oliverrel, most pedig hónapok óta nem hallottam felőle.

- Inkább arról beszéljünk, hogy a kis menyasszony mégcsak ruhát sem választott!

- El kellene kezdenem keresgélni. - bólintottam.

- Három hónapja kellett volna elkezdened. - forgatta a szemeit.

- Jó, igaz, de tudod mennyire nem szeretném ezt.

- Meg tudod állítani? Nem. - felelt helyettem a saját kérdésére. - Akkor meg? Még jól is elsülhet...

- Hirtelen miért lelkesedsz az én esküvőm miatt?

- Csak.

- Igazan meggyőző és nyomós érv. - mondtam szarkazmussal, mire ő csak büszkén bólintott. - Lexi baj van? Mit titkolsz? - kíváncsiskodtam.

- Semmit! Minden rendben.

Ha akartam sem tudtam volna tovább faggatni, mert anya lépett be a szobába.

- Eljöttök vásárolni lányok? Jenna neked is kellene már az az esküvői ruha. - anya megenyhült miután beletörődtem hogy elrontja az életem. Próbálkoztam máshogy felfogni az egészet, több-kevesebb sikerrel.

- Igen! - szólt azonnal Lexi, majd megragadta a csuklóm és kirángatott a házból. Anya nevetve követett minket az autóig, majd beszálltunk.

- Hova megyünk először?

- Neked ruháért és ékszerekért. - válaszolt anya, miután elindította a járművet.

- Miből fogjuk kifizetni? - kérdezősködtem tovább.

- Lewis adott pénzt. - mosolyodott el, majd elhajtottunk. Nem szóltam többet, csendben utaztunk. Lexivel néha összenéztünk, de csak egy gondolat cikázott a fejemben. Mit titkol a telefonján? Oliverrel szövetkeznek ellenem?

A plázában nem válogattam sokáig a ruhák közül, szinte azonnal megtaláltam a számomra tökéletest. Arany ékszereket választottam, amik passzoltak a ruhához és a hajamhoz egyaránt. Habár húsz perce még egyáltalán meg sem akartam házasodni, most nagyon élveztem a vásárlást. Aztán, akkor már adjuk meg a módját, nemde?