Belehabarodva az Ellenségembe ⛵

24. Most mi lesz?

🌞 Jenna szemszögéből 🌞

Borzasztó migrénes fejfájással keltem. Homályos volt minden, alig láttam el az orromig. Mintha milliónyi apró késsel szurkálnák az egész fejemet..

Dél körül lehetett amikor végre kiszálltam az ágyamból. Kinéztem az ablakon és egy hatalmas vihar látványa tárult elém. Mindenhol sötétség, villámlás, zuhogó eső. Egy dologtól féltem: tornádó. Percek alatt lerombol egy egész falut. Olyan gyors és.. nagy.. sőt, óriási!

Egy hosszabb, nagyjából a combom aljáig erő rövidujjú póló és egy alsónemű volt rajtam pizsamaként, mint általában. Lassan lesétáltam a lépcsőn, a szemeimet törölgetve. Hangokat hallottam odalentről. Amikor leértem, az első dolog amit megpillantottam, hogy az öcsém a nappaliban legózott. Méghozzá nem egyedül. Lexi ült mellette. Mielőtt megkérdőjelezhettem volna a történteket, anya szólt hozzám a konyha felől.

-Végre felkeltél, álomszuszék.

-Bocs anya, csak úgy fáj a fejem meg lehet menstruálni is fogok jövőhéten.. -vakartam meg a fejem miközben ásítoztam. -Hogy-hogy itt van Lexi? -tettem fel végre a kérdést, amit már az előbb is akartam. -Jesszus, én meg itt vagyok egy szál pólóban, de gáz..

-Jó reggelt Jenna! -mosolygott rám. -Hozzád lehet szokni, nyugi. -együtt kacagtunk.

-Mi szél hozott egyébként? -fordultam Lexi felé.

-Pont az hozott, a szél. Iszonyat egy nagy vihar van és vagy beszakad, vagy beázik a tetőnk. A szerelő pedig jövőhéten jönne.

-Jó itt látni téged. -mosolyogtam rá. -Megyek összekapom magam akkor!

Felszaladtam az emeletre, be a szobámba. Becsuktam az ajtómat és a szekrényemhez léptem, előkotortam belőle valami normális nadrágot, majd felhúztam. Nem szerettem volna még melltartót is venni, túlságosan kényelmetlen, meg aztán, csak Lexi van itt. Már készültem kimenni, amikor egy hangos koppanásra lettem figyelmes. Mi a franc.. Nem tudtam, hogy honnan jöhet a hang. Újra ugyanezt hallottam, ezúttal tisztán az ablak felől. Odasétáltam és kinéztem az üvegen.

Számítottam én mindenfélére, de hogy erre...