I didn't steal anything..maybe your 𝕙𝕖𝕒𝕣𝕥~𝙷𝚢𝚞𝚗𝚓𝚒𝚗 𝚡 𝙸.𝙽 𝚏𝚏!

~46~

-Igennn!-mondtam miközben egy hosszú csókba húztam Őt.

Másnap reggel én és Hyunjin hulla fáradtan ballagtunk ki a telekre, ugyanis aludtunk kemény 4 órát, mert miután az előtti nap hazaértünk, még két órát beszélgettünk. Varázslatos volt.

-Hyunjin, Jeongin mi ez a nagy álmosság?-kérdezte Chan, mire egymásra néztünk Hyunjinnal, hogy: és most mi legyen? Mert nem szabadott volna olyan későig bentlennünk a városban.

-Tegnap sokáig beszélgettünk.-mondtam, részben az igazat.

-Ahhha. Erről azért még beszélünk.-intett felém Chan.-Tehát ma is ugyanúgy csapatcsapással kezdünk. De új csapat osztás lesz. Csapat 1: Hyunjin, Jeongin, Seungmin és én. Csapat 2: Felix, Changbin, Jisung és Minho. Előre leszögezem, Hyunjin és Jeongin nem használhatja az erejét.

-Ajjjj ne már!-mondtuk egyszerre Hyunjinnal. 

-Nem és kész. Akkor álljunk fel és kezdhetjük.-mondta Chan, mire mindenki odaállt a helyére.-3..2..1..START!

Most mindenki külön ment. Én Felixre mentem, mert nagyjából ismerem a technikáit. És egyébként annak nagyon örülök, hogy a v generáció miatt gyorsabban fejlődnek a harci képességeim.

Felixnek volt pár rugása, ami majdnem eltalált, de szerencsére kivédtem. Az a baj, hogy az erőm nélkül félek támadni. Chan már végzett Changbinnal, ezért jött nekem segíteni. Felix éppen egy új rugásra készült amikor Channal egymásra néztünk, és olyan volt, mintha megértettünk volna valamit. Ugyanúgy mint múltkor Felixxel. Ezért mielőtt Felix rugott volna, Channal körbefutottuk őt. De volt valami furcsa: rózsaszín villámok voltak körülöttünk amikor futottunk és utánna Felix egy rózsaszín, buborék szerű valamibe került.

-Elnézést...DE EZ MI A FASZOM?-akadt ki Felix.

-Jeongin mondtam, hogy nem használhatod az erődet. És tényleg mi ez?

-Chan...

-Mivan?

-Én nem csináltam semmit. Ez te voltál.-mondtam.

-Mi?-csodálkozott Chan.

-Engem kurvára nem érdekel, hogy ki csinálta, csak valaki szedjen ki innen, itt meleg van!-mondta Felix.

-Ohh okkééé.-mondtuk mire megpróbáltuk Felixet kihúzni onnan, de nem jártunk sikerrel.

-És most mi legyen?-nézett rám Chan.

-Miért rám nézel?

-Mert te vagy az akinek van ereje. Csak te tudhatod erre a választ.-mondta Chan. Hát jó akkor marad az a módszer amit tanultam.

-Oké Chan, csukd be a szemed. Most pedig képzeld el azt, hogy egy nyugodt, probléma mentes helyen vagy. Hol vagy?

-Egy kis házban.

-Oké. Nyugodtnak érzed magad ott?

-Igen.

-Akkor most nyútsd ki a kezed.-mondtam mire Chan úgy is tett, majd a rózsaszín buborék elpárolgott.-Kinyithatod a szemed.

-Wow. Köszi Jeongin.-mondta Chan.-Most pedig srácok jöhet egy második kö--

-Hello Kóbor Gyerekek. Jó újra látni titeket.-hallottunk egy hangot.

-Yeonjun? Megint te vagy az?-kérdezte Chan.-Figyelj, menj vissza, szerintem Soobin már keres.

-Ohh, amiatt ne aggódj. Ő is itt van.-mondta Yeonjun mire Soobin mellé lépett.

-És persze a többieket se hagyhattuk ki.-mondta Soobin, mire a többi TxT tag is megjelent. Egy ideig csak ott álltak, majd Yeonjun hirtelen villám gyorsan kezdett el felém futni, úgyhogy nem tudtam reagálni, így sikeresen a hasamba döfött egy rózsakést, mire én összerogytam a földön. 

-JEONGIN!-futott oda hozzám Hyunjin.

-Hyunjin, ne velem foglalkozz.

-De veled kell, hogy foglalkozzak. Szeretlek és ők téged akarnak.

-HYUNJIN VIGYÁZZ!-mondtam amikor megláttam, hogy Yeonjun őt is meg akarja döfni. Hyunjin hirtelen hátra fordult és megfogta Yeonjun kezét. De Hyunjin tekintete teljesen megváltozott. Már nem aggódó volt arckifejezése, hanem...nem is tudom. Fura.

-Ó igen Yeonjun? Ó igen?-mosolygott Yeonjunra Hyunjin. De ez nem a rendes mosolya volt. Ez olyan pszihopata mosoly volt. Yeonjun arckifejezése is rögön váltott: már rettegett. Olyan volt mintha már nem is lenne manipulálva. 

Hyunjin csak gyorsan áturgotta, majd hátulról leterítette, majd egyik karjára rakta lábát, a másikat meg megfogta és elkezdte húzni.

-Hyunjin elég, már nincs hatás alatt.-mondta Chan, de Hyunjin nem hallgatott rá. Csak húzta tovább Yeonjun karját ami már ropogott; lassan eltörik.-Hyunjin, hagy abba. HYUNJIN!-szólóngatta Chan, de semmi. Mintha nem is hallaná. És egyszer csak egy hatalmas "ropp" hangot, és egy kiáltást lehetett hallani; Yeonjun karja eltört. Ezután Hyunjin kart váltott.

-HYUNJIN AZ ISTEN SZERELMÉRE HAGYD ABBA!-üvöltött már Seungmin is mire Chan és Changbin megindultak leszedni Hyunjint, Yeonjunról...de nem tudták. Amint megpróbáltak hozzá érni egy nagy szélfuvallat elfújta őket onnan.

-HYUNJIN ELÉG!-szólalltam fel én is, innmár sírva.-Elég...-szipogtam, mire...abbahagyta. 

-Sajnálom Jeongin.-futott oda hozzám.-De...mit is csináltam?

-Nem emlékszel arra, hogy eltörted Yeonjun karját?-kérdeztem, miközben szememből még mindig folytak a könnyek. Hyunjin pedig csak ránézett az éppen Soobinhoz kullogó Yeonjunra. Ezek szerint már senki sincs a hatás alatt.

-Mi most megyünk.-mondta Soobin, és már mentek is.

-Hyunjin mi ütött beléd?-kérdezte Chan.

-Én nem tudom oké? Nem is emlékszem, hogy ilyet csináltam volna.

-Akkor ez is egy újabb rejtély. De most menjünk be. Kaptok egy 20 perc szünetet.-mondta Chan.

-Jeongin fel tudsz állni?-kérdezte Hyunjin.

-Azt hiszem. De segíts.-mondtam mire Hyunjin nyújtotta is kezét, majd fölálltam...és kihánytam egy adag vért.

-Úramisten Jeongin téged kórhába kéne vinni!-mondta Hyunjin.

-Nincs semmi bajo---mondtam miközben majdnem elestem, de Hyunjin elkapott.

-Jeongin ez nem vicc. Megkérdezem Chant, hogy bevihetünk e a kórházba, de addig is felkaplak gyere.-mondta Hyunjin, majd felkapott menyasszony pózba, és úgy vitt.-Chan Jeongint be kéne vinnünk a kórházba. Még mindig vérzik a sebe és most hányt egy adag vért is. És én nem tudok rajta segíteni, mert túl fáradt vagyok, ezért nincs gyógyító erőm.

-Nem lehet. Ott túl könnyű célpont, csak mégjobban megsérülne. Majd mi ellátjuk valahogy.

(Annyeong! Tudom, eléggé fura volt ennek a résznek a befejezése, de remélem nem bánjátok. A kövi nem tudom mikor fog jönni, mert egy betű sincs belőle leírva, de most írós kedvembe vagyok, úgyhogy ki tudja. Na de no rizsa. Byeee!<3)