I didn't steal anything..maybe your 𝕙𝕖𝕒𝕣𝕥~𝙷𝚢𝚞𝚗𝚓𝚒𝚗 𝚡 𝙸.𝙽 𝚏𝚏!

~18~

-Akkor hát..lets goooo!-mondta Chan, mire megindultunk.

Hyunjin szemszöge

Mikor Chan kimondta az indítószavunkat, mindenki nagy gőzzel indult meg az erdőbe, de persze nem olyan naggyal, hogy Chanék ne tudjanak minket utolérni.

Elől ment Felix és Jisung, akik nagy hangzavarral beszélgettek. Mögöttük ment Minho, Seungmin és Changbin, akik csak esetenként mondtak egy-két mondatot. Mögöttük pedig én kullogtam, a magam gondolataival foglalkozva, úgyanúgy mint a mögöttem sétáló Jeongin és Chan.

Már egy ideje mehettünk, amikor Chan egyszer csak odalépett mellém;

-Hyunjin!

-Hm?

-Próbálj megismerkedni Jeonginnal! Szerintem tök jó fej. Igaz, hogy gazdag, de mivel ő fogja megmenteni az életünket, szerintem ettől eltekinthetünk.-mondta Chan, mire egy kicsit gyorsabb tempót vettünk, fel ugyanis Jisungék nagyon előrehaladtak.

-Nem fogok vele megismerkedni! Csak egy mocskos féreg, akinek van egy fura ereje és...sajnos a labendeo-m.

-Hyunjin, az előbbi az parancs volt, tehát húzás Jeonginhoz.

-Ajjj oké. De várj hol van Jeongin?

-Itt van a hátunk mögö--kezdett volna bele Chan, de amint hátrafordult, nem találta Jeongint...

-CHAN A KURVA ÉLETBE!-káromkodtam, miközben Jisungék odajöttek hozzánk.

-Mi a baj? Hol van Jeongin?-kérdezte Jisung.

-Hát azt mi is szeretnénk tudni...-mondta Chan, miközben lesütötte szemeit.

Jeongin szemszöge

Míg mentünk az erődbe a kicsi ösvényen, én szótlanul baktattam hátul, Channal. Egyszer csak ő előre ment Hyunjinhoz, én pedig elkezdtem pár dolgon gondolkozni.

Vajon milyen messze lehet az a ház? Changbin azt mondta, hogy kb az erdő felénél 3 felé ágazik az ösvény, és onnan 2 kilóméter. Nem tudom, hogy milyen messze lehet az a bizonyos "erdő fele", de remélem, hogy nem kell annyit gyalogolnunk. Apám miatt nagyon kevésszer sétálhattam a szabadba, ha sétálhattam is, akkor is csak az udvarunkon, így nem nagyon vagyok hozzászokva az ilyenekhez.

Amúgy vajon mi lehet Hyunjinnal? Így hogy senki se tudja, hogy meddig maradok velük, így nem lenne értelmes megismerni egymást? I mean mondanám(a gyilkolászásai miatt), hogy a halálba kívánom de nem. Ugyanis szerintem senki sem érdemli ezt meg.

Mikor feleszméltem gondolataimból, csak az üres kanyarodó ösvényt láttam magam előtt. 

-Annyira elkalandoztam, hogy lemaradtam?-gondolkoztam hangosan, majd egy vállvonás után mentem is tovább az ösvényen. Egy ideig mentem, majd egyszer csak az ösvény ketté vált. Remek...

-Erről miért nem szóltak Chanék? Na mindegy, akkor marad a gyerekes módszer...-mondtam, majd elkeztem "ec-pec kimehetsz"-el kiszámolni, hogy melyik utat válasszam, az egyik út kicsit sötétebb volt, mint a másik, de csak egy nagyon picivel. De hát persze, hogy a sötétebb jutott.

-Na szóval...nyugi Jeongin, nem egy horror filmbe vagy, nem bánthat semmi..-nyugtattam magamat, majd megindultam az ösvényen.

(Hellóka! A kövi rész megint későn érkezik majd, de remélem nem haragszotok meg érte. Na de remélem tetszett a rész és nem is húzom az időt. Annyeong!<3)