Talán senki se gondolná, hogy egy bűnöző csapat "jó" ügyért követne el bűnöket. Pedig létezik ilyen. Jeongin pont egy ilyen csapatba botlott bele puszta véletlenből....vagy is inkább a csapat egyik tagjába, aki egy jangmi volt..Jeongin pedig labende...
Miután elengedtük egymást, elkeztünk random dolgokról beszélni, addig amíg el nem jött az indulás ideje.
Egy jó ideig Changbin vitt minket kocsival, de amikor az erdő sűrűbb részébe értünk, az út már túl szűk volt ahoz, hogy autóval menjünk végig rajta.
-Gyere picúr, segítek.-mondta Hyunjin, miközben kiegített a járműből.-Szeretnéd, hogy vigyelek?
-Nem kell. Csak hadd kapaszkodjak beléd.-mondtam, mire Hyunjin felém nyújtotta karját, amibe rögtön belekapaszkodtam.
-Oké sráccok, induljunk. Annyira nincs messze, de egy 20 percet mindenképpen kell sétálnunk.-mondta Felix, a mostani navigátorunk. Ezután csak elindultunk. Mindenki beszélgetett, kivéve engem és Hyunjint.
-Édes, hogyhogy ilyen csöndes vagy?-kérdezte Hyunjin.
-Nem tudom. Most csak úgy nem jön belőlem a szó.
-De jól vagy?
-Igen.-válaszoltam. Hát a szúrás még mindig kibaszottul fáj, de azon kívűl prímán vagyok.
Már egy olyan 10 perce sétálhattunk, amikor valami meleg folyadékot éreztem feljönni a torkomon. Hánytam egy kis vért.
-ELEGEM VAN EBBŐL!-kiáltott fel Hyunjin.-MÁR KURVÁRA NEM ÉRDEKEL, HOGY A KÓRHÁZBAN IS VESZÉLYBEN LENNE, BE.KELL.VINNÜNK. És Chan...hogyha nem engeded meg, véged.-ment oda Chanhoz. Megint az a nézés. Ugyanaz ami Yeonjunnál volt.
-Hé, Hyunjin, nyugi.-állt be Hyunjin elé Minho. Hyunjin már ütött is volna, de Minho kikerülte.
-Így játszunk Minho?-mondta Hyunjin, miközben elkezdett mosolyogni. De ez nem az a gyönyörű mosolya volt.
-Hyunjin, ne.-mondtam, mire Hyunjin odajött hozzám.
-De mit ne?-megint nem emlékszik.
-Tehát hogyha Jeonginnak valami baja esik, Hyunjin "ilyen" lesz, de amikor Jeongin hozzászól, rögtön visszaváltozik, és nem emlékszik semmire.-vonta le a következtetést Chan.-Remélem erről is megtudunk többet.
-Reméljük...-mondta Felix.-És sajnáljuk, de egyenlőre nem vihetjük Jeongint kórházba. Talán a könyvtárazás után.
-Hhhhhhh...oké.-vett nagy levegőt Hyunjin, majd folytattuk utunkat.-Amúgy Chan! Mostmár van egy kis erőm. Gyógyígthatok Jeonginon?-szólalt meg pár perc után Hyunjin.
-Nem. Tartalékolnod kell. Ki tudja mennyi erő kell egy josangos könyv kinyitásához.-mondta Chan, majd csendben barangoltunk.
Egy 5-10 perc után megérkeztünk a könyvtárhoz.
-Mi ez geci, törpelak?-kérdezte Hyunjin.
-Ide max Changbin fér be.-mondta Seungmin.
-Hé!
-Na na, nyugi. Még nem vagyunk 50 évesek--kezdett bele Chan.
-Csak te...-szólt bele Seungmin, mire csak egy sideeye-t kapott Chantól.
-Tehát azt akartam mondani, hogy még le tudunk hajolni, szóval menjünk.-fejezte be Chan, majd szépen, egyenként beszivárogtunk. És ez a könyvtár bentről teljesen más volt.
Rất tiếc! Hình ảnh này không tuân theo hướng dẫn nội dung. Để tiếp tục đăng tải, vui lòng xóa hoặc tải lên một hình ảnh khác.
(valahogy így képzeljétek el)
-Azt a kur--kezdett bele Changbin mire Jisung befogta a száját.
-Ez olyan mint egy tündérmesében.-mondta Felix.
A könyvtár nagy folyosó része végén, volt egy hatalmas asztal, ami mögött egy idősebb, vörös hajú nő ült.
-Segíthetek valamiben?-kérdezte a nő, mikor odasétáltunk az asztalhoz.
-Igen. A josangokról, és a fekete rózsa erőkről szeretnénk könyveket.-mondta Chan mire a nő furán nézett rá.
-A josangokról?
-Igen. Meg ha lehet a v generációról is.
-Hát rendben. De ugye tudják, hogy az olyan könyveket csak josangok tudják kinyitni?
-Igennn. Van is velünk egy.-mondta Chan, miközben rám mutatott.
-Hmmm...érdekes. Kövessenek.-mondta a nő, miközben felállt a bársonnyal burkolt székéből.
Elvezetett minket egy teljesen különálló szekcióba, ahol a könyvtárnak a negyede se lehet.
-Válogassanak.-mondta a nő, majd elment.
Random elkeztünk nézegetni könyveket, amíg Hyunjin nem talált, egy már elemeire eső, hatalmas könyvet, melynek címe "A virágok világa: erők" volt.
-Nézzétek! Ebbe jóóó sok minden benne lehet.-mondta Hyunjin.
-Igen, de azt írja, hogy "Vigyázat! Csak felső rangú josangok tudják kinyitni. Ha nem vagy v generációs, ne érj hozzá a könyvhöz!"-mondta Jisung.
-Hát most meglátjuk, hogy felső rangúak vagyunk e. Gyere picúr megpróbáljuk.-mondta Hyunjin.
-Várj, Hyunjin. Eleve akik nem v generációsak, azoknak hozzá se lehet érni. Gondolj bele. Jeonginnak alig van ereje.-mondta Seungmin.
-Igaz. Akkor mit csináljunk?
-Megcsinálom.-mondtam.
-Biztos Jeongin?
-Igen. Tudom, hogy sikerülni fog.
-Oké...-mondta Chan, majd én és Hyunjin a könyvre tettük a kezünket...
