I didn't steal anything..maybe your 𝕙𝕖𝕒𝕣𝕥~𝙷𝚢𝚞𝚗𝚓𝚒𝚗 𝚡 𝙸.𝙽 𝚏𝚏!

~47~

-Nem lehet. Ott túl könnyű célpont, csak mégjobban megsérülne. Majd mi ellátjuk valahogy.-mondta Chan, majd intett Hyunjinnak, hogy menjünk be. Bent Hyunjin csak lerakott a kiságyra, majd hozott fertőtlenítőt, és ködszert.

-Sajnálom picúr, de ez eléggé csípni fog. De itt a kezem, szorítsd meg ha kell.-nyújtotta felém kezét, mire én rögtön ráfogtam, mert sebem már így is eléggé fájt. Hyunjin lassan felhúzta a szúrás helyénél a pólómat, majd elkezdte kenni a fertőtlenítővel, mire egyből felszisszentem ( bár legszívesebben ordítottam volna ).-Tudom édes, hogy fáj, de bírd ki.-mosolygott rám. Mosolya mindig nyugottságot ad.

Mikor befejezte a fertőtlenítést, bekötözte sebemet.

-Édes, mit szeretnél? Most pihenned kéne, szóval hogy legyen? Itt szeretnél maradni a kisházban, vagy szóljak Changbinnak, és akkor vissza viszünk a dormba?

-Hyunjin, nem olyan vészes. Kimegyek veletek gyakorolni.-mondta miközben próbáltam felülni, de még az is nehezemre esett. Ez a fránya szúrás nagyon szar.

-A-a, semmiképpen! Még felülni is fáj neked.

-Hyunjin, Jeongin! Nem folytatjuk a gyakorlást.-nyitott be Chan.

-Miért?-kérdezte Hyunjin.

-Túl sok a rejtély. Ráadásul megkérdeztük Jyp-t, és semmit nem tud róla. De Felix keresett egy helyet, amit virágkönyvtárnak hívnak, és elméletben ott vannak olyan könyvek, amik segíthetnek nekünk. Ja és picit nostalgiázunk, ugyanis a régi házunk mellett van.

-Melyik régi ház?

-Az erdőben lévő.

-Hmmm egy erdő közepén lévő könyvtár. Bíztató. Meg amúgy Jeongint is magunkkal kell vinni? Mert ő ott is hatalmas veszélyben van.

-Sajnos igen. Mivel Jeongin egy josang, ezért el kell vinnünk, mert vannak olyan könyvek amiket csak ő tud kinyitni. Na de 30 perc és indulás!-mondta Chan, majd ki is ment.

-Sajnálom picúr, ezek szerint neked is jönni kell.

-Hyunjin mondtam, hogy nem vészes. Nem fogok belehalni ( ne legyél benne biztos Jeongin amíg én írom ezt a storyt ;) ).

-Hhhh oké. De majd megpróbállak a hátamon vinni.-mosolygott rám.

-Nehogy meg merd próbálni! Túl nehéz vagyok, leszakadna a hátad.

-Picúr ezt már megbeszéltük. Könnyebb vagy mint egy tollpihe. És emiatt aggódom is érted.-vált aggódóvá tekintete. Mondjuk igen, az elmúlt napokban sem ettem sokat.-Igazából tökmindegy. Én úgy szeretlek ahogy vagy.-nyomott puszit arcomra.

-Sajnálom, hogy aggódnod kell értem.

-Ajj Jeongin, nem kell ezen semmit sajnálni! Annyi a lényeg, hogy én itt vagyok neked, és nem hagylak el. Soha.-mondta, mire én egy nagy ölelésbe vontam, amit viszonzott is.

Miután elengedtük egymást, elkeztünk random dolgokról beszélni, addig amíg el nem jött az indulás ideje.

(Annyeong! Bocsánat, hogy megint ilyen későn lett rész, de most lettem középsulis és hát eléggé beütött. Valószínűleg most őszi szünetig már nem lesz rész, de majd a szünetben megírok pár részt előre. Legyen szép napotok. Hellókaa<3)