I didn't steal anything..maybe your 𝕙𝕖𝕒𝕣𝕥~𝙷𝚢𝚞𝚗𝚓𝚒𝚗 𝚡 𝙸.𝙽 𝚏𝚏!

~17\2~

Hogy vagyok ennyire hülye? Ő egy gazdag nem segíthetek neki!-gondoltam miközben lehuppantam a nappaliban lévő fotelba. 

-Már megint mi bajod van Hyunjin? Idegesnek látszol.-mondta Changbin, miközben mellettem akart elmenni, de sikeresen belerúgott a lábamba.

-A KU-

-Akumlátor.-mondta az éppen konyhából jövő Felix.

-Köszi.-mondtam, miközben a lábamat fogtam, Felix meg csak egy kisebb mosolyt küldött felém.

-Íjjj bocsi Hyunjin!-mondta Changbin-Na de mond mi a bajod?

-Azon kívűl, hogy rohadtul fáj a lábam? Jeongin.-mondtam, miközben hátradőltem fotelomban.-A jangmi ösztöneim miatt mindig kedves akarok vele lenni, de szerencsére észbe kapok. Hogyha nem rajta múlna az életünk már megöltem volna...

-Aha..úgy mint az épületben?-mondta Felix miközben leült a velem szemben lévő kanapéra.

-Haha nagyon vicces.-mondtam, miközben megforgattam szemeimet.

-Valaki látta Jeongint?-jött le Chan a lépcsőről..

-Nemrég a könyvtárban volt.-mondtam mire Chan elment a könyvtár felé.

Jeongin szemszöge

-Basszus...-mondta, miközben felállt, majd kisietett a szobából. Ez mégis mi volt?

Miután Hyunjin elment én csak ültem ott. Már sírni se tudtam. Csak ürességet éreztem semmi mást. És így ültem ott egy darabig. De csak egy darabig, ugyanis is Chan bejött, és már le is gugolt elém.

-Jeongin te sírtál?-kérdezte, mire csak bólintottam egyet, majd fejemet ráhajtottam lábaimra.

-Jeongin...miért félsz az erődtől?-kérdezte Chan, mire felkaptam a fejem.
-Honnan tudtad?
-Hát a szobában történő reakciód után..tudtam, hogy ez a bajod. Meg azért egy "hétköznapi" embernek mint te, ezt biztos nehéz felfogni és elviselni.-mondta Chan egy lágy mosoly keretében.

-Na de viszont gyere, ugyanis mennünk kell.-mondta Chan, miközben felállt, és kezét felém nyújtotta.

-Mégis hova?-kérdeztem, miközben "elfogadtam Chan kezét", és felálltam.
-Költözünk.
-He?
-Mivel innen raboltak el téged, biztosra kell mennünk, így Joghyun odaadta az egyik házát.-mondta Chan, miközben már ment is volna ki, de megállt az ajtónál.
-Ja és sajnos sétálnunk kell, ugyanis az összes kocsit feltérképezték, kivéve egyet, de az  meg összetört. Szóval készülj fel.-mondta Chan, majd ott hagyott.

Jaj de jó...már épp kezdtem otthonosan érezni magam ebben a házban erre költözünk..csodás.

Nemsokkal miután Chan ott hagyott, én kimentem a nappaliba  ahol csak Hyunjin ült. Nagyon nem akartam most őt látni, így hát csak lehajtott fejjel leültem a vele szembe lévő kanapéra.

Hyunjin éppen állt volna fel, de sikeresen beütötte bokáját a fotelba.

-A ROHADT ÉLETBE!-esett vissza a fotelba Hyunjin, mire én odamentem elé.

-Mi történt a bokáddal?-kérdeztem.
-Mikor kivittelek a furgonból meglőttek.-mondta, miközben a bokáján lévő, fájó pontot fogta.
-Várjunk csak...te vittél ki a furgonból?-kérdeztem meglepődve.
-Igen...
-Oh..Ő köszi...vagy mi...-mondtam majd bokájára néztem, és eszembe jutott valami, és ezt Hyunjin is észrevette.
-Jeongin meg ne próbáld! Te is tudod jól, hogy akár bele is halhatsz!-mondta miközben kérlelően nézett rám.
-Nem fogok, abból se lett semmi baj, hogy meggyógyítottam Minhot!
-Ja csak majdnem egy teljes napig ájult voltál!
-Az semmiség.
-Aha...
-Kérlek Hyunjin had próbáljam meg!-néztem rá bociszemekkel.
-Jó de hogyha bajod esik nem tudom mit csinálo--mondta Hyunjin, majd úgy láttam, hogy rájött valamire.-Vegyük úgy hogy nem mondtam semmit. Legyünk túl rajta.-mondta, majd feltűrte addig gatyáját, ahol a seb volt. A sebből a golyó már el lett távolítva, így nem volt annyira nehéz dologom. Zsebemben találtam egy kisebb kendőt, így azt fogtam oda sebéhez, és vártam. Egy idő után láttam, hogy Hyunjin "megkönnyebbül", így elvettem onnan a kendőt.