I didn't steal anything..maybe your 𝕙𝕖𝕒𝕣𝕥~𝙷𝚢𝚞𝚗𝚓𝚒𝚗 𝚡 𝙸.𝙽 𝚏𝚏!

~40~

-Akkor megvan az újabb program: kajálunk. Na de most gyere, kapaszkodj belém.-mondta, majd úgy csináltam, ahogy kérte, és elindultunk.

Hyunjin visszakísért a szobámba, majd le ment az autómatához kajáért. Most olyan fura érzésem van. Egyszerűen nem tudom elhinni hogy szeret. Azok után, hogy szinte hozzám sem szólt.

-Jeongin hoztam kaját!-szakította félbe gondolkodásom Hyunjin. Odanyújtotta nekem a croissant, aminek én megettem a felét.-Jeongin, miért nem eszel többet?

-Nem fér több belém..

-Jeongin ne éheztetsd magad. Már így is elég vékony vagy. Na ez egy pici croissant, csak próbáld meg kérlek!-mondta, miközben kezemre simított. Én nagy nehezen magamba tömködtem a croissant, majd Hyunjin felé fordultam.

-Szerinted mikor engednek haza?

-Hát nem tudom, de egy pár nap múlva biztos otthon lehetsz.-mosolygott rám. Ez olyan őszinte mosoly volt. És imádom látni őszinte mosolyát.

-Jónapot!-lépett be egy doktor.

-Jónapot!-köszöntünk vissza Hyunjinnal.

-Kérem négyszemközt hagyna minket Jeonginnal?-kérte a doktor Hyunjint, mire ő távozott.-Szóval Yang Jeongin. 2 nap múlva hazaengedem magát, viszont kötelező lesz pszichológushoz járnia.-mondta, mire én csak bólintottam.-A karján lévő vágásokat összevartuk, de folyamatosan kötésben kell lennie, és majd megfelelően kell kezelni.-mondta, mire ismét bólintottam, majd kiment.

-Na mit mondott?-jött vissza Hyunjin.

-2 nap múlva mehetek haza, de majd a karomat kezelni kell, és járnom kell pszichológushoz...

-Az utolsó az nem valami lehetséges, a Hybe-os eset után. Már egyre többen pályáznak rád, és ezen a Hybe-os ügy se segített. Bangchant is egyszer így találták meg. Szóval erre majd valamit kitalálunk.-magyarázott mire én csak bólintottam.

+2 nap múlva+

Ez alatt a 2 nap alatt Hyunjin mindig bejött hozzám, de olyan nagyon különös semmi sem történt. Mióta bevallottuk egymásnak szerelmünket, azóta egy szót sem ejtettünk arról, hogy mégis mi legyen kettőnkkel.

-Szia Jeongin.-köszönt Chan.

-Chaaaan!-futottam oda hozzá, és öleltem meg.-Hogyhogy te jöttél értem?

-Hyunjinnal, és Binnienek dolga volt, ezért én lettem a beugró.-mosolygott.-Na de mehetünk haza?

-Ez kérdés volt?-mosolyodtam el. Igaz, hogy csak 2 napja nem láttam őket, de így is hiányoztak. Még Minho is. Mindig is egyedül éltem apámmal, ezért most nagyon jól esik egy nagy "családban" lenni. Itt mindenki olyan gondoskodó, még ha először nem is mutatja ki. Lehet nem is beszél veled annyit, de tettek alapján nagyon jól ismer.

-Megjöttünk.-mondta Chan. Ohh már itt is vagyunk.

Mikor bementünk az ajtón, Minho fogadott minket.

-Minho valami baj van?-láttam meg könnyes szemeit. Ő meg csak megölelt, amin nagyon meglepődtem, de viszonoztam.

-Nincs semmi baj...-szipogott, miután elengettem.

-Ezzel azt akarta mondani, hogy hiányoztál neki.-jött oda Jisung.

-JEONGIIIN!!!-ugrik nyakamba Felix, majd Seungmin.

-Sráccok, megfulladok.

-Ohh bocsi..-engedtek el.

-Na most hogy mindenki megcsodálta Jeongint, hagy vegyük már le a kabátunkat, MEGSÜLÖK!-mondta Chan, amin mindenki kuncogott egyet. 

Hyunjinnak és Changbinnak sajnos el kellett mennie Jyp-hoz, szóval ők nem voltak itt velünk, de mi tök jól elvoltunk. Mivel mostanában a munka miatt nem nagyon beszélgettünk, így nagyon jól esett "normál" dolgokról beszélgetni, és szerintem nem csak én, hanem mindenki jól érezte magát. Így vidáman, együtt.