I didn't steal anything..maybe your 𝕙𝕖𝕒𝕣𝕥~𝙷𝚢𝚞𝚗𝚓𝚒𝚗 𝚡 𝙸.𝙽 𝚏𝚏!

~21~

-Valószínűsítem igen.-válaszolt Chan-Na de nevermind, most mejünk és tárbortuzezzünk ez után a sok izgalom után!-mondta Chan, mire mindenki megindult az idő közben jól megcsinált, kis tábortűzhöz.

Mikor már mindenki a tűz körül volt, Jisung elkezdett táskájában kutatni.

-Megvan!-vette elő táskájából a még bontatlan bacon-öket.

-Te aztán mindenre felkészültél.-nevetgélt Chan.

-Még jó!-mosolygott Jisung, majd botokra feltűzte a bacon-öket, és szétosztotta a társaságban.

Egy ideig csak csendben sütögettünk, majd nekem eszembe jutott valami; alig ismerem őket.

-Figyi fiúk! Meséljetek magatokról valamit! Alig ismerlek titeket, és azért mégis egy jó darabig együtt leszünk.-vetettem fel ötletemet.

-Végül is nem rossz ötlet.-mondta Chan.-Ki kezdi?

-Ha már úgy is ezt felvetettük kezdem én.-mondta Seungmin, miközben kicsit feljebb helyezkedett a rönkön, amin éppen ült.-Na tehát azt mesélem el, hogy hogy kerültem ide, mert nagyon mást nem is tudnék.-vakargatta tarkóját.-Tehát 3 éves koromig az egyedülálló anyámmal éltem, Busanban. Mikor 4 éves lettem volna, anyám meghalt autó"balesetben".-mutatott idézőjeleket.-És azért mondtam idézőjelesen, mert igazából nem baleset volt. Egy gazdag embernek valami baja volt anyámmal, ezért az embereivel szándékosan belehajtottak. És Joghyun ezután talált meg engem. Hazavitt magával, és egész életemben a gazdagok elleni technikákat tanította nekem. De szerencsére nem voltam egyedül. Ott volt Chan és Minho is, akik minden napomat feldobták.-mosolygott az említettekre.-Aztán jöttek a többiek is, és ők is csak még boldogabbá tették napjaimat. És ja igazából ennyi.

-Chh..Nyálas...-mondta undorodva Hyunjin.

-Oké, köszönjük Seungmin. Következő?

-Akkor leszek én.-szólalt fel Changbin.-Én az egyedülálló apámmal nevelkedtem. Minden jól ment amíg 5 éves nem lettem. Apám alkoholista lett, mert egy gazdag csaj becsapta, és sok pénzt elvitt tőle. Apám az aztán keresett kis pénzét is piára költötte. Egyszer részegen megvert és elájultam. A következő emlékem már az volt, hogy egy kuka mellett fekszem a sikátorban. Joghyun ekkor talált rám. Éppen Minhóval mentek valahova, aki hozzáteszem még csak 7 éves volt. Jajj azok a szép idők...akkor még nem volt ekkora paraszt...

-Chagbin!

-Hm?

-A storyt légyszíves.-kérte Minho.

-Ja oké. Tehát ott tartottam, hogy Joghyun éppen Minhoval ment valahová, amikor Minho észrevett engem, és odafutott hozzám, így Joghyun is követte őt. Végül elhoztak engem, és mivel Joghyun tudta, hogy nagyon szeretem a kocsikat, így egész életembe a vezetést tanította nekem, és még élveztem is. Azt akarta, hogy jobban vezessek, mint a világ legjobb sofőrje, és talán sikerült is neki. Ééés ennyi.

-Chh...Flexelős.-mondta Hyunjin.

-Mr.Mindenrecsakavélemény ennyi erőből folytassa maga.-mondta gúnyosan Seungmin.

-Nem kösz.

-Oké akkor ki a kövi?-kérdezte Jisung.

-Leszek én.-nyújtózkodott Felix.-Nem voltam már olyan kicsi, 12 körül lehettem, amikor a nagynénémmel ideköltöztünk Koreába--

-Várj te nem koreai vagy?-kérdeztem kikerekedett szemekkel.

-Anyám Ausztrál, apám Koreai, és igazából Sydneyben születtem, és éltem 12 évet. Na de visszatérve a storyhoz; amikor nagynénémmel már Koreában voltunk kb egy fél éve, anyámék azt kérték, hogy látogassuk meg őket. Így is tettünk, de a nagynéném elment meglátogatni egy barátnőjét, én így egyedül mentem haza a reptérről. Amikor kinyitottam az ajtónkat, 3 test feküdt előttem. Anyám, húgom és a nővérem. Mindegyikőjük testébenben egy kés, pont a szívüknél. Egy gazdag ember megölte őket azért, mert eltévesztette a helyet ahova mennie kell.-nevetett, bár már látszottak könnyei szemében.-Anyám volt a mindenem. A két testvéremről nem is beszélve...-kezdtek el hullani szeméből a könnyek.

-Ajj Felix semmi baj! Minden rendben.-ült át Felix mellé Chan, majd átölelte. Mikor Felix kicsit lenyugodott, folytatta a történetet;

-Az is kiderült, hogy apám akkorra már rég meghalt, autóbalesetben, csak anyámék nem akarták elmondani. Ez után mentem volna a nagynéném barátnőjének a lakásához, ugyanis már lassan 2 napja nem hallottam nagynéném felől. Mikor bementem a házba, a nagynéném és a barátnője feküdt ott holtan. Miután a rendőrség lerendezett minden ügyet, árvaházba kerültem. Itt talált meg Joghyun, éppen a 13. születésnapomon. Hazavitt magával, ahol megtanította nekem a hackelés csínját-bíjnját, mert látta, hogy értek a kütyükhöz. Ja és igazából ennyi.

-Jöhetek én?-kérdezte Jisung.

-oF kOJsZ.-válaszolt Chan, mire mindenki kuncogott egyet. (író: EZ KELLETT SKJSKJS)

-Én kiskoromtól fogva árvaházban nevelkedtem. Nem tudtam kik az igazi szüleim, és még most sem tudom. Egy nap, amikor 6 éves voltam, egy gazdag férfi örökbe fogadott. Vert és egyszer még meg is erőszakolt. Ez ment nagyjából egy évig. Utánna a férfit lelőtték, és én az utcára kerültem. Joghyun egyszer éppen Felixet vitte egy telefonboltba, én meg éppen a telefon bolt mellett ücsörögtem. Emlékszem Felix ezt mondta "Joghyun bácsi! Nézd szegény fiút!" majd odafutott hozzám: "Szia, hogy hínak? Én Felix vagyok!".

-Emlékszem azt válaszoltad: "Han Jisung vagyok. Amúgy eléggé furcsa neved van."-mondta mosolyogva Felix.

-Igen.-mosolygott Jisung is.-És utánna Joghyun elvitt magával. Mivel hogyha kezembe adott egy papírt, én rögtön teleírtam, ezért megtanított iratokat hamisítani. Éééés ennyi volnék.

-Wow. Nem is gondoltam volna, hogy ilyen életetek volt. Sajnálom fiúk!-mondtam rájuk nézve.

-Nem kell sajnálni nem a te hi--kezdett volna bele Chan.

-De az ő hibája. Ő is ugyanúgy gazdag.-mondta Hyunjin, majd elsétált táskájához, ránk több figyelmet nem fordítva.

-Oké, akkor azt hiszem ennyi elég volt mára.-állt fel Chan(mármint a rönkről khmm).-Menjük aztán állítsuk fel a sátrakat, mert holap hosszú napunk lesz.

(VISSZATÉRTEEEEEEEM! Remélem tetszett a rész! Hamarosan kövii!<3)