I didn't steal anything..maybe your 𝕙𝕖𝕒𝕣𝕥~𝙷𝚢𝚞𝚗𝚓𝚒𝚗 𝚡 𝙸.𝙽 𝚏𝚏!

~43~

-Éhenkórászok...-hallotam Minho szavait hátam mögül.

Bementünk (mert tudni illik a telken van jyp-nek egy kis faháza), majd megkajáltunk, és utánna kaptunk egy 40 perc szabadidőt, mert hát ugye kell majd az a training. Én kajálás után csak kimentem, és leültem a ház előtti padra. 

Sokat gondolkoztam az elmúlt időmben magamon és Hyunjinon. Mióta azt mondta, hogy szeret semmi sem történt a csókon kívül. Nem is beszéltünk erről, és nem is kezeljük máshogyan egymást mint addig.

-Szia.-ült le mellém Hyunjin.

-Szia.-köszöntem vissza. Vajon rákérdezzek? Hülyeség lenne?

-Jeongin..öhmm...nem is tudom hogy kezdjek bele...szóval mióta volt a kórházas ügy, semmi sem történt köztünk. És ezen szeretnék változtatni. Szeretném, ha úgy éreznéd, hogy tényleg én vagyok az igazi. Hogy megértsd, hogy bármikor számíthatsz rám, és minding meg foglak védeni. Tudom, hogy ez hirtelen változásnak látszik, de hidd el régóta így érzek. Sosem mertem kimutatni, mert úgy éreztem, hogy az csak rosszabbítana a helyzeten. Szóval Jeongin...-kezdett közeledni felém-Szeretlek!-jelentette ki, majd megcsókolt. De ez nem csak egy csók volt. Ebbe a csókba minden érzésünket beletettük, hogy éreztessük a másikkal, hogy itt vagyunk egymásnak, és szeretjük egymást. Egyszerűen csak csodálatos volt.

Mikor elváltunk egymástól, Hyunjin megfogta a kezem majd én rádőltem vállára. De nekem valami azt súgta, hogy valaki figyel minket, így hát hátrafordultam, és egy lefagyott Han Jisungot láttam. Én erre olyan vörös lettem mint egy paradicsom, és arcomat inkább elrejtettem Hyunjin mellkasába.

-Okkkééé, inkább nem zavarok.-mondta Jisung majd vissza ment a kis házikóba.

Mi pedig ott maradtunk kint a padon a szabadidő hátralévő részében. Hyunjinnal beszélgettünk, nevettünk. És mostmár tényleg úgy érzem, hogy szeret.

Szabadidő után nekem és Hyunjinnak volt külön training, amit mostmár Chan tartott.

-Oké sráccok most a kettőtök együttes erejét fogjuk fejleszteni. Most a legfontosabb, hogy bízzatok egymásban. Viszont ezt az erőt úgy szeretném veletek kifejleszteni, hogy ne legyen halálos, ugyanis szerencsénkre van erre mód, de nagyon nehéz. Nem szeretném, hogy az ellenséges csapatokból is bárki meghaljon, mert szerintem mindenki megérdemli az életet.-mondta Chan mire csodálkozva néztem rá. Mindenki? De a csapat nem gazdagok ölésére fejlődött?-Igen tudom mit gondoltok. De szeretném ha megváltoznánk. Na de kezdjük.  A lila villám a legfontosabb. Álljatok fel egymással szemben, majd fussatok el egymás mellett, és érintsétek össze kezeteket.-mondta Chan mire elhelyezkedtünk.-3..2..1..Indulj!-mondta Chan mire tettük amit kért. 

Mikor összeérintettük kezeinket, tényleg becsapódott egy villám. De ha jól láttam könnyen megölhetett volna egy embert.

-Hát igen ez 3 emberen úgy átcsúszott volna mint kés a vajon. Ezt kell legyengítenünk, és a hátralöket részét megerősítenünk. De ezt minél hamarabb meg kell tennünk, mert ahogy az idő múlik egyre erősebb lesz. Szóval csináljuk újra. 3..2..1...Indulj!

Ezt még egy párszor megcsináltuk, mikor hátunk mögül egy ismerős hangú nevetés volt hallható.

-Long time no see...Jeongin

(Annyeooong! Most szerencsémre hamar tudtam hozni a kövi részt, mert most sok szabadidőm van. Majd valószínű, hogy jövőhéten minimum 2 részt írok, mert lesz bőőven szabadidőm. Dehát megint egy rövid és izgalmas részt hoztam. És szerintetek ki az az ismerős hang? Na de mindegy, szép napokat mindenkinek. Hellokaa!<3)