I didn't steal anything..maybe your 𝕙𝕖𝕒𝕣𝕥~𝙷𝚢𝚞𝚗𝚓𝚒𝚗 𝚡 𝙸.𝙽 𝚏𝚏!

~20~

-Figyi ömmm saj-....sajná...bocsi az előbbi hirtelen tettemért..én nem tudom mi ütött belém..-mondta tarkóját vakargatva. Ebbe meg mi ütött? A híres neves Hyunjin bocsánatot kér? Ilyet se lát minden nap az ember...vagy legalább is gondolom.

-Csak, hogy tudd azért jöttem ide, mert Chan szerint ki kéne békülnünk egymással, ha úgyis egy ideig együtt leszünk.-mondta unottan. Nem válaszoltam neki, így csak szótlanul mentünk tovább az úton.

-Amúgy, ahogy látom nem szeretnéd ezt a békülős dolgot, szóval ezt megyek megbeszélni Channal!-fordultam volna hátra, mire Chan mellkasába ütköztem.

-Ne is álmodj róla.

-Őőőő...AKKOR NEM!-fordultam vissza, egy kínos nevetés kiséretében.

-Értsétek meg én csak jót akarok! Egyrészt nem szeretném a veszekedéseteket hallgatni, másrészt pedig lelkitársak vagytok. Csak megtaláljátok a közös hangot, nem?-kérdezte Chan.

-Chan ez a lelkitársas dolog nem biztos. Joghyun nem azt mondta, hogy a V generációsak tudnak találni másik párt?-kérdezte Hyunjin.

-Igen, ezt mondta Joghyun, de viszont pont én vagyok erre az élő példa. Oké, hogy Woojin meghalt, és találni fogok valaki mást, de akkor is rohadtul hiányzik, és ezt a fájdalmat szerintem egyikőtök sem akarja megtapasztalni.-mondta Chan, majd gyorsabbra vettük a tempót, ugyanis az elől lévők már kedtek lehagyni minket. Egy ideig csak mentünk szép csendben, majd én megszólaltam;

-Hyunjin...ha már Chan ránkerőlteti ezt az egészet, nem gondolod, hogy beszélgetni is kéne?

-De, jó lenne.-szólalt meg a hátunk mögül Chan, mire Hyunjin csak sóhajtott. Mikor Chan picit lemaradt tőlünk Hyunjin megszólalt;

-És mégis miről kéne beszélgetnünk?-kérdezte nem túl kedvesen Hyunjin.

-Hát ez egy nagyon jó kérdés...-életemben nem voltam még ilyen szituációban, ugyanis apám miatt csak a cselédekkel ismerkedhettem maximum. Meg még filmekben láttam ilyesmit.-Gondolom ilyen "alap dolgokról".

-Milyen alap dolgok?

-Hát ilyen név, kedvenc szín állat vagy mit tudom én!-mondtam, a végén kicsit erőszakosabban.

-Mi az hogy nem tudod? Te rendes életet éltél. Biztos sok emberrel ismerkedtél meg, nem úgy mint mi.-mondta gúnyosan, miközben rám se nézett.

-Rendes életet? Hmmm lássuk csak: EGÉSZ NYOMVADT ÉLETEMBEN BE VOLTAM ZÁRVA EGY KIBASZOTT HÁZBA, AHOL HOGYHA A CSELÉDEK ELALUDTAK NEKEM KELLETT KITAKARÍTANI AZ EGÉSZ HÁZAT, AMI AZÉRT NEM KICSI! A SZOCIÁLIS ÉLETEM KÖZEL ÁLL A NULLÁHOZ, UGYANIS ÖSSZESEN 5 EMBERT ISMEREK AMI APÁBÓL, A 2 CSELÉDBŐL, A TANÁROMBÓL ÉS A SOFŐRBŐL ÁLL! A TV NÉZÉSEN KÍVÜL AZ ÉGVILÁGON SEMMI SZÓRAKOZÁSOM NEM VOLT, RÁADÁSUL AZ APÁM RÁM AKARTA HAGYNI A KURVA ÜGYEIT, DE ÉN MEGMONDTAM, HOGY NEM LESZEK GYILKOLÓGÉP, ÉS ERRE MAJDNEM MEGFOJ--halkultam el amikor rájöttem, hogy mit is csinálok.

-Jeongin én--

-Bocsi..-motyogtam, majd kicsit előrébb mentem, hogy ne kelljen Hyunjin mellett sétálnom.

Komolyan ezt miért csináltam? Jó mondjuk eléggé felidegesített...de akkor sem kellett volna!

-CHAAAAAAAAAAANNNNNNN!-futott el mellettem Felix.

-Igen Yongbok?-hallottam Chan hangját.

-Tábor tüzezünk? Légyszi légyszi!-mondta Felix, akinek hallani lehetett hangjában a kérlelést.

-Legyen..-mondta egy sóhaj kiséretében Chan.

-EZAZZZZZ! TE VAGY A LEGJOBB!-mondta Felix, majd megindult.