I didn't steal anything..maybe your 𝕙𝕖𝕒𝕣𝕥~𝙷𝚢𝚞𝚗𝚓𝚒𝚗 𝚡 𝙸.𝙽 𝚏𝚏!

~34~

...Szóval hajrá!-fejezte be tervét, majd utunkra bocsátott minket. Megint én és Hyunjin...csodálatos.

Ezek után már csak hazamentünk, és mindenki elfoglalta magát.

~A készülődés egyetlen napja

Mint az eddigi készülődős napokon, ma is mindenkinek korán kellett kelnie. Én és Hyunjin majd gyakorolni fogjuk a szerepünket és erre pont elég ez az 1 nap, ugyanis a nyomozónak a "kifejezőeszközei" nem sokban különböznek a cégellenőrétől. A többiek feltérképezik a rendőrséget, felkészülnek a váratlan dolgokra, és persze mindent előkészítenek ahoz, hogy majd minket irányítva segítsék az akciót.

Hyunjinnal nem rég kelltünk, majd megreggeliztünk, és mentünk fel a szobánkba, mint múltkor. De egy valami más volt: a hangulat. A hangulat ideges és feszült volt, nem úgy mint múltkor. Akkor olyan szép volt...

-Föld hívja Jeongint!-legyezi kezét előttem Hyunjin, mire visszatérek a valóságba.-Jó lenne elkezdenünk a gyakorlást, mert így nem fogunk jutni semmire.

-Oké.-mondtam flegma hangsúllyal.

-Figyelj Jeongin. Ha ez az egész rossz kedv, meg minden, kávézós dolog miatt van...én...én sajnálom oké? Mostanába nagyon össze vagyok zavarodva, azt se tudom mit beszélek, azt se tudom, hogy ezt miért mondom el neked. És amit a legjobban sajnálok az amit utoljára mondtam. Tudom, hogy apád nem tett veled jót, és én tényleg sajnálom és--darálta el, de én félbeszakítottam egy öleléssel.

-Megértem én ezt, Hyunjin. Mostanában én is nagyon zavarodott vagyok, de össze kell szednünk magunkat, ugyanis nem hiszem, hogy ilyenek a nyomozók.-mondtam, mikor elengedtük egymást, és mondatomra mindeketten felnevettünk. 

Hyunjin szemszöge

Miért ilyen édes a nevetése? Miért ilyen édes a mosolya? Na és a legfontosabbkérdés..Ő miért ilyen édes? Teljesen megőrít. Ha a közelében vagyok, nem tudok más lenni, csak tiszta önmagam. Olyan mintha ez is valamilyen ereje lenne...vagy csak azért bolondít így meg, mert a jangmija vagyok?--mentek a gondolatok a fejemben

-Oké, oké, akkor kezdjünk szerintem átéléssel. Most nem a Kóbor gyerekek neveiből fogunk húzni, hanem most önmagunk leszünk. Ez abban segít, hogy az elménk kicsit kitisztuljon.-magyaráztam, amikor visszatértem gondolatországból.-És ezt kb délig fogjuk csinálni.-mosolyogtam rá.

Jeongin szemszöge

Önmagunk...vajon ő is most önmaga? Ki tudja...-gondolkodtam, miközben a konyhában kitöltött vizemet ittam.

-Jeongin, nincs kedved el menni sétálni?-kérdezte Hyujin. De várjunk...most átélés a feladat...és önmagunk vagyunk...akkor miért kérdezi ezt?

-Nem úgy volt, hogy önmagunk vagyunk?-kérdeztem meglepődötten.

-Dehogynem. Deee válaszlnál az előbbi kérdésemre?-kérdezte, egy kisebb mosoly kíséretében.

-É-én..öhmm..v-van kedvem sétálni...-mondam, kb olyan pirosan mint egy paradicsom. A valódi Hyunjin tényleg elhívna valahova?

-Oké, akkor készülődj!-mondta, majd felpattogot az emeletre.

Az én készülődésem annyi volt, hogy előkészítettem magamnak egy kabátot, és felvettem a cipőmet.

-Indulhatunk?-jelent meg Hyunjin.

-Persze, mejünk.-modtam, majd el is indultunk.

Egy ideig csak sétálgattunk, némán, majd találtunk egy parkot, ahol leültünk egy padra.

-Tényleg jó lenne így élni.-törte meg a csendet Hyujin.-Mármint..nézz körül! A környezet nyugott és szép. Senki nem bámul meg. Nem kell amiatt aggódni, hogy valaki felismer.-nézett körül.

-Igen, tök jó lenne.-válaszoltam. Örülök, hogy most ő is nyugodt. Szeretném mindig ilyennek látni. De sajnos a sors azt mondta, hogy nem lehet...

...

Tegnap még egy kicsit voltunk a parkban, majd hazajöttünk. Itthon még gyakoroltunk egy kicsit, majd lefeküdtünk, és már itt is van a reggel. Ma kell bemennünk a rendőrségre. Már egy ideje fent vagyunk, és Changbin már el is fuvarozott minket a rendőrségre.

-Hát akkor, vágjunk bele!-pacsiztam le Hyunjinnal.

(Bocsánat, hogyha sok a hiba, de ezt a részt eléggé fáradtan írtam:))