I didn't steal anything..maybe your 𝕙𝕖𝕒𝕣𝕥~𝙷𝚢𝚞𝚗𝚓𝚒𝚗 𝚡 𝙸.𝙽 𝚏𝚏!

~32~

Hyunjin látta, hogy a járás most nekem nem nagyon megy, így felkapott menyasszonypózba és úgy vitt Changbin kocsijáig...

...

-Ennél hülyébb ötleted nem volt?-hallottam meg Chan hangját.

-Ha lett volna más ötletem, hidd el nem ezt csináltam volna!-jött szembe velem Hyunjin hangja is.

-Uramisten Jeongin! Végre fent vagy!-ölelt át Seungmin.

-Mi...történt?

-Amikor Hyunjinnal kiugrottatok az ablakon, te beverted a fejed, és a lábad is eltörted.-sóhajtott fel Chan. Erre csak elmotyogtam egy 'oh'-t, és Chan folytatta is:-Tegnap este, még te ájult voltál, bementünk Jyp-hez, és leadtuk neki a rózsát. Kaptunk egy szabad napot, amit szerintem te pihenéssel fogsz tölteni.

-Chan, meg tudodom gyógyítani magam.-mondtam emlékeztetve az idősebbet erőmre.

-Tudom, de nem hiszem, hogy most menni fog. Sokáig ki voltál ütve, ezért az erőd most elég gyenge.-magyarázta Chan.-Na de mi most megyünk, hagyunk pihenni...

-Várja--...Hyunjin, te kérlek maradj...-szóltam utánnuk, mire Hyunjin az ágyam mellé jött.

-Mit szeretnél, Jeongin?-kérdezte, amikor a többiek kimentek. Kedves hangsúlya eléggé meglepett, de nem nagyon foglalkoztam vele.

-Hogy segíts.

-Mégis miben?

-Meggyógyítani a lábam. Ugyanis te vagy a jangmim. Csak is te rendelkezel ezzel az erővel. És nagyon sajnálom de...n-nem bírom ezt tovább...-kezdtek el folyni könnyeim.-Miattunk, h-haltak meg emberek, mi-miattunk vesztették el több százan az állásukat...l-lehet valakinek m-megkeserítettük az é-életét...-sírtam tovább.

-Semmi baj Jeongin. Tudom nehéz most neked, de hidd el jobb lesz.-ölelt át. Ölelésébe egyből belesimultam. Olyan...puha és meleg volt...olyan...megnyugtató.-Oké, most, hogyha kicsit megnyugodtál, gyógyítsuk meg a lábad.-mosolygott rám. Mosolya megmelengette a szívem. Vajon ilyen lenne a valódi énje?

-O-oké csináljuk.-mondtam majd a lábam gyógyításának kezdtünk. Együtt végre sikerült, így Hyunjinra mosolyogtam, ő pedig realizálta, hogy mit csinált...

-Ó basszus.-mondta majd kiment a szobából, az ajtót becsapva.

Hyunjin szemszöge

A ROHADT ÉLETBE! MIÉRT? MIÉRT? MIÉRT VAGYOK KEDVES HOZZÁ? MIÉRT AKAROM MEGVÉDENI? MIÉRT AKAROM MEGCSÓKOLNI?--hangoztak e gondolatok a fejemben, miközben mentem le a lépcsőn.--Én ezt nem akarom! Ő V generációs, tud magának találni másik jangmit! Fogadjunk nem is én vagyok a rendes jangmija...

-Hé Hyun'!-szólított meg Felix.

-Mit akarsz Felix?

-Képzeld Jeonginnak új haja lesz! Ráadásul szőke!-ugrándozott a nálam majdnem fél évvel fiatalabb. Én csak elsétáltam mellette, és a konyha felé vettem az irányt.

A konyhában kinyitottam az összes polcot amit találtam. Komolyan semmi rendes pia nincs itt?

-Szevasssszz Hyunjiin!-karolta át nyakamat Chan.

-Már megint mit csináltál?-kérdeztem az idősebbre nézve. Ilyenkor inkább egy kisgyereknek felel meg, mint a csapatunk vezetőjének.

-Honnan tudod, hogy csináltam valamit?

-Onnan, hogy akkor mindig így köszönsz: SssSzEVasZ HyUNjiInN!-figuráztam ki köszönését, majd levettem egy poharat, és töltöttem bele vizet.

-Oh...mindegy. A lényeg az, hogy lesz egy randid Jeonginnal.-mosolygott, mire én félrenyeltem a vizet, és kishíján megfulladtam.

-Hogy tessék?

-Jól hallottad, szóval készülődj, és vidd el őt valami szép helyre.-veregette meg a vállam. Ezaz. És mégis hova a jó édes sültkrumpliba vigyem őt? Alig ismerek a városban valamit...

Jeongin szemszöge

Hogy állna beléd egy túrósbukta Chan. "40 peRc MÚlVa RaNDI hyUnJinNAl". Kösz. Na és mi a fenét vegyek fel? Egyáltalán hova megyünk? Ráadásul az új hajamhoz semmi se megy.

-'Liiiix!-szólítottam meg.

-Mit szeretnél Jeongin?

-Chan leszervezett nekem és Hyunjinnak egy "randit" és fogalmam sincs, hogy mit vegyek fel.-panaszkodtam.

-Oh, hát ezt a problémát hamar orvosolni tudom.-mondta Felix, majd fel is mentünk a szobámba, ahol 'Lix neki is esett a szekrényemnek. Kivett egy fehér inget, egy világoskék mellényt, és egy világoskék farmert.-Tessék probléma megoldva!

-Köszi 'Lix!-öleltem meg őt, majd ő kiment, hogy átöltözhessek.

Miután végeztem az öltözéssel, már láttam, hogy idő van, így le is mentem az ajtó elé. Hyunjin már ott volt.

-Hyunjin csukd be a szád bele repül egy légy!-ment el mellettünk Minho. Minho kijelentésén kuncogtam egy jót, majd Hyunjinnal útnak indultunk.

-És hova megyünk?-kérdeztem.

-Majd meglátod.-válaszolt egyhangúan.

Egy ideig még sétáltunk, és kezdtünk a város már kicsit zsúfoltabb feléhez érni, mikor is megálltunk egy kicsi, de mégis stíliusos kávézónál. Én csak tátott szájjal néztem Hyunjinra, mire ő rámmosolygott, majd biccentett a fejével, hogy menjünk be. Bent leadtuk rendelésünket, majd csend következett. De ez nem kínos csend volt. Ez inkább olyan fajta nyugott csend. És minden olyan normálisnak tűnt. Mintha normál emberek lennénk, akik nem ölnek embereket, vagy keserítenek életeket.

Mikor Hyunjin felé néztem, láttam, hogy most az ő arca is nyugott. Most nem éri őt sem semmi stressz. Most ő is normálisan érezheti magát.

-Szerinted nem lenne jó így élni?-törtem meg a csendet.

-Mármint, hogy?

-Így normálisan.

-De nagyon is jó lenne...

-Akkor miért nem teszünk érte, hogy így éljünk?

-Azért, mert nekem a Kóbor Gyerekek a családom. És ők nem ezt akarják. És a családomnak nem fogok ellenszegülni...-mondta, egyre halkuló hangal. Úgy érzem, most mutatta meg, a teljesen valódi énjét...