I didn't steal anything..maybe your 𝕙𝕖𝕒𝕣𝕥~𝙷𝚢𝚞𝚗𝚓𝚒𝚗 𝚡 𝙸.𝙽 𝚏𝚏!

~27~

-Hhhh..kapaszodj a nyakamba.-mondta Hyunjin.

-Mi? Mié--és megértettem miért, ugyanis Hyunjin felkapott menyasszonypózba. Átkaroltam nyakát, és így mentünk egészen Chanékig.

-Na végre, hogy itt vagytok! Annyira aggódtam!-mondta Chan, miközben közelebb jött hozzám, ezáltal Hyunjinhoz is.-Mi történt Jeonginnal?-kérdezte.

-Kicsit túlhasználta az erejét.-mondta Hyunjin, mire felnéztem arcára.

Valahogy Hyunjin észrevette, hogy bámulom és ő is rám nézett, én viszont nem kaptam el tekintetem. Csak néztünk egymás szemébe. Ez egy olyan...tiszta pillanat volt. Olyan nugodt. Ahogy egyre jobban elvesztem szemeiben, úgy azok egyre jobban vették fel a levendula színét, és háta mögött vörösrózsák jelentek meg.

-Elnézést, hogy meg kell szakítsam a romcsi pillanatot,-szólt közbe Joghyun, mire Hyunjin letett engem és vállamnál fogva tartott meg.-de szeretnék gratulálni nektek.

-Mégis mihez te szemét?-szegezte Chan, piszolyát Joghyun felé.-Ahhoz, hogy a ránk küldött kis csapatod elbukott?

-Neeem, ahoz hogy túlmentetek a teszten!

-Milyen teszt?

-Leteszteltelek titeket, hogy mennyire vagytok jók. Ha meghaltatok volna, akkor semmit se értetek volna nekem. De így, hogy életben maradtatok, így minden pénzt megértek! Ééés jöhettek is velem ugyanis munka vaaaan.-mondta egy nagy mosoly kíséretében.

-Nem.-mondta lehajtott fejjel Chan.-Nem fogok egy olyan féregnek dolgozni, aki meg akar öletni minket. ÉS MI LETT VOLNA A MONDJUK JEONGIN MEGHAL? HA? VAGY BÁRKI MÁS DE A TÖBBIEK ÉLETBEN MARADNAK?-ment közelebb Joghyunhoz.-HOGYHA MÉG VALAKIT ELVESZÍTETTEM VOLNA ÉN...én...

-Túl gyenge vagy Chan.-szólalt meg hirtelen Joghyun, mire mindenki felkapta a fejét.-Az érzelmeid, és a szíved irányít nem az eszed. Ez a gyengeség legalsó foka.

-NA IDEFIGYELJ TE VILÁGHÁZI BAROM!-ment oda Minho is.-CHAN A VILÁG LEGESLEGJOBB EMBERE, EZT SENKI SE TUDJA TAGADNI! ÉS HOGYHA BÁNTANI MERED ELFOGLAK, BEZÁRLAK EGY PINCÉBE ÉS ÉLETED VÉGÉIG KÍNOZLAK!

-Nem fogod tudni megtenni...ugye Lee Know?-kérdezte még mindig mosolyogva.

-Ne...hívj..így..-mondta már szinte suttogva Minho. 

-Chan menjünk most!-mondta idegesen Seungmin.-CHAN A KIBASZOTT ÉLETBE MENJÜNK!-kiabált, majd Changbin hozzánk driftelt(légyszi ne kövezzetek meg, nem tudom, hogy hogyan kell írni), egy elméletben Joghyuntól lopott kocsival, mire Hyunjin felkapott engem, és mindannyian beszáltunk a kocsiba, majd elhajtottunk.

-CHANGBIN NYOMD A KIBASZOTT GÁZT!-kiabált Chan.

-Hé szépen beszéljél már bazdmeg.-mondta Jisung.

-Jisung..-szólalt fel Hyunjin.

-Igen?

-Ne most.

-Ajjj ne már! Arra várok már ezer éve, hogy ezt elsüssem!-bigyesztette le száját, de hamar ismét jókedvre derült.

(Hellooo! Hát ez eléggé rövid rész lett, de rémelem megfelel. A kövi valószínűleg kicsit későn érkezik, ugyanis megint 1 betű sincs belőle leírva. De nem is untatlak titeket! Annyeong<3)