I didn't steal anything..maybe your 𝕙𝕖𝕒𝕣𝕥~𝙷𝚢𝚞𝚗𝚓𝚒𝚗 𝚡 𝙸.𝙽 𝚏𝚏!

~30~

...amikor akartam felmenni a lépcsőn, majdnem hátraestem...ugyanis ez a látvány fogadott...(nem rakom be mégegyszer a képet)

-A föld hívja Jeongint!-legyezett arcom előtt Hyunjin. Ennyire elbambultam volna?

Hyunjin még újonnan festett  haját törölgetve jött ki a fürdőből. Egy újjatlan pólóban, így látszódtak tökéletes kar izmai. A pólón egy felirat díszelgett. "Hotter than your ex, better than your next".

-Őőőő...igen?-kérdeztem nagyot nyelve. Azt hiszem, kicsit gondok akadtak déli tájon...

-Kicsit elgondolkodtál.-mosolygott.

-Igen..őőő...izé--dadogtam.

-Jeongin...-mondta, mire rá néztem, ő pedig a falhoz lökött, és mindkét kezével a fejem felett támaszkodott.-Gondolom emlékszel, hogy a labendeom vagy. Pár dolgot én is érzek, amit te.-NE NE NE! NE MOSSSSSTTT! MIÉRT MOST KELL LENNIE A VIRÁGZÓ IDŐSZAKNAK? (virágzó időszak: ekkor a jangmi ugyanazt érzi, mint a labendeoja(ez fordítva nem igaz), és ez befojásolja a jangmi érzéseit is)-Szóvaaal...szerintem te is tudod, hogy én most mit is érzek.-húzta perverz mosolyra ajkait, miközben kezével lesimított mellkasomtól alhasamig, majd közelebbhajolt.

-Öhhmm srácok...nem akarok semmit sem megszakítani, de gyertek, mert Chan már fél órája kiabál, hogy kész a vacsi.-mondta Felix, mire Hyunjin elhajolt tőlem. Felix mondandója végén sarkonfordult, és már ment is a konyhába. De várjunk csak...én az előbb...felizgultam Hyunjinra? Fúúújjj. Nem is...

Hyunjinnal együtt, lehajtott fejjel kiballagtam a konyhába, ahol már mindenki ott volt, Minhon és Jisungon kívül.

-Hol van Jisung és Minho?-kérdezte Chan.

-Hát ömmm...hogy is fogalmazzak...virágzó időszak van, és hááát--kezdett bele Felix.

-Oké, oké, nem akarok többet hallani, már ebből is leesett. Stip-stop nem én mosok!

-Én se!-vágtuk rá Felixxel, Hyunjinnal, és Seungminnal egyszerre.

-Ajj ne már!-temett arcát kezébe Changbin.

-De amúgy Felix...-kezdett bele Seungmin.

-Igen?

-Honnan tudtad hogy..?

-A mellettük lévő szoba az enyém és Changbiné, és szerintem ők elfelejtették, hogy a szobájuk nem éppenséggel hangszigetelt...-válaszolt a padlót kémlelve Felix.

-Ahhh Minhohh! Gyorsabbanhh!-hallatszódott az emeletről.

-Kinek ment el az étvágya?-kérdezte Hyunjin, mire mindenki feltette a kezét, beleértve engem is.

-Oké majd később eszünk.-mondta Chan és már indult is meg volna az emelet felé.-Erre inkább nem megyek...-mondta, majd bement a nappaliba, és leült a kanapéra.

Egy kb 20 percen keresztül, Felix, Chan és Changbin beszélgettek, én, Seungmin és Hyunjin pedig hallgattuk. De végül megjelent a két jó madár...

-Hello.-köszönt Jisung.-Miért néztek ilyen furán?-kérdezte, mire Hyunjin a nyakára mutogatva célozgatott, ugyanis Jisung nyakán egy óriási szívásfolt volt található.-Óóóó..-lepődött meg, amint realizálta.

-Öhmm...mi a vacsi?-kérdezte kínos mosollyal Minho.

-Mac and cheese.-válaszolt Chan.

-Chan hyung..

-Igen Minho?

-Légyszíves úgy, hogy mindenki értse.

-Jaaa bocsi. Sajtos makaróni.-vakargatta tarkóját.

Lassan leültünk a kis étkező asztalhoz, majd Chan tálalt, és ettük is a jó kis sajtosmakarónit. 

Miután megkajáltunk, Chan mondta, hogy elmosogat, szóval mi mehettünk is a szobánkba. Egy szobában aludni Hyunjinnal...csodás. Bár mondjuk ha úgy vesszük már aludtam vele, csak ő nem tudta, hogy tudtam, hogy vele alszok.

Amint Hyunjinnal felértünk kedves kis szobánkba, mind a ketten ágyunkra ültünk le(amik szerencsére kb 2 méter távolságra voltak egymástól). Én csak ültem és néztem, Hyunjin viszont táskájából elővett egy lámás spirálfüzetet, amin nem voltam képes nem röhögni.

-Mit röhögsz?-kérdezte.

-Nagyon szép az új füzeted.-kuncogtam.

-Jólvan na. Minho hyung nem talált másikat a plázában.-forgatta szemét.

Különben nem tudom miért, de mióta így a "Kóbor Gyerekek"-el vagyok, szokkal merészebb lettem. Mármint, sokkal többet beszélek és be is szólogatok embereknek. Ezt apámnál egyszer tettem meg, azt is megbántam...

Mikor gondolataimból visszatértem a valóságba, észrevettem, hogy Hyunjin rám néz, majd vissza a füzetre, amibe firkant valamit.

-Mit csinálsz?-kérdeztem.

-Rajzolok.

-És mit?

-Az már nem fontos...-válaszolt, mire én megindultam ágya felé, ő pedig mellkasához szorította füzetét.

-Hyunjin ne légyél makacs.-mondtam, miközben sikeresen elvettem tőle a füzetet.-Wow...-csak ennyit tudtam mondani. A rajzon én voltam ahogy az ágyon ülök. De nem is olyan volt mint egy rajz...inkább olyan mint egy kép.-Hyunjin, hogy-hogy ilyen szépen rajzolsz?-kérdeztem, miközben tekintetem Hyunjinra vezettem, ő arcát kezébe temette, és úgy válaszolt:

-Kiskoromtól fogva szerettem rajzolni. Sokat gyakoroltam a rajzolást szabadidőmben.-mondandója végén rámnézett.

-És hogy-hogy engem rajzoltál?

-Hát...benned láttam inspirációt.-mosolyodott el, de ez nem tartott sokáig. Visszavette tőlem füzetét, majd lefeküdt az ágyra, és a fal felé fordult.

Ajj nem hiszem el! Miért ilyen makacs? Én tényleg próbálok valami jó kapcsolatot teremteni vele, de sosem sikerül. Már kezd nekem is nagyon elegem lenni belőle--gondolkoztam, miközben visszamentem saját ágyamhoz. Ez után már álomországba utaztam, így már csak másnap reggel nyitottam ki szemeimet...

Reggel igazából semmi nem történt. 5:30-kor keltünk, megreggeliztünk, majd felöltöztünk. Éppen most, pedig belépünk a hatalmas épületbe, amit már munkahelyünknek mondhatunk.

Felmentünk a lifttel, majd bementünk a hatalmas ajtón.

-Jóóóreggelt fiaim!-köszönt Jyp.-Ha nem bánják, én rögtön a lényegre térnék, ugyanis sürgősen egy megbeszélésre kell mennem.-mondta, miközben elhelyezkedett hatalmas bőr székében.-Tehát, vissza kéne lopniuk 2 erekjét, ami eredetileg a mi cégünk tulajdona volt de ellopták. Az első dolog a vörös levendul--

-A vörös levendula a mi tulajdonunkban van.-vágott közbe Chan, mire Jyp nagy szemekkel nézett ránk.-Jelenleg Hyunjin tartja a szobájában, az éjjeli szekrénye fiókjában, ugyanis ő volt az aki megszerezte a levendulát.-kacsintott Hyunjinra, épphogy észrevehetően.

-Wow! Még egy napja se dolgoztok, de már lenyűgöztetek! Azért egy ilyen dolgot megszerezni se semmi! Jutalomból, megtarthatják az erekjét.-ohh Jyp...ha maga azt tudná..-Na mindegy! Vissza az ügyhöz! A másik a lila rózsa, ami jelenleg a Hybe tulajdonában áll. Ezt kéne minél hamarabb megszerezni. Menni fog?

-Természetesen!-mondta magabiztosan Chan.

-Renben. Ha bármilyen segítségre van szükségük, szóljanak Bernardnak. Itt a száma.-nyújtott egy név kártyát Chan felé főnökünk.-Most pedig kérem távozzanak!-elköszöntünk, majd már mentünk is ki a nagy ajtón.

-BASSZA MEG!-idegeskedett Chan, amint kiértünk az ajtón.

-Mi a baj Chan?-kérdezte Jisung.

-A cég akitől lopnunk kell..nos..ott vannak Soobinék is..

(Annyeong! Hát ezzel a résszel is megvolnánk. Ez már 30. rész. Wow... Innen is köszönöm mindenkinek, aki eddig olvasta a storyt és remélem a további részeket is olvasni fogjátok!<3 Nem szeretnélek titeket tovább untatni...szóval hellóóókaa!<3)