I didn't steal anything..maybe your 𝕙𝕖𝕒𝕣𝕥~𝙷𝚢𝚞𝚗𝚓𝚒𝚗 𝚡 𝙸.𝙽 𝚏𝚏!

~17/1~

-Dehogy vagy te szörnyeteg! A légynek se tudnál ártani! Az erőt meg gyorsan meg lehet tanulni kezelni. És addig se aggódj, ugyanis nem hiszem, hogy valaki olyan dolgot tenne, hogy mennydörgésed lenne tőle.-modta, mire felemeltem a fejem, ő meg arcomra símított. Miközben arcomat simogatta, lágy mosoly volt arcán, ám egyszer csak nem simogatott tovább, és már a mosoly is eltűnt arcáról...

-Basszus...-mondta, miközben felállt, majd kisietett a szobából. Ez mégis mi volt?

Hyunjin szemszöge

-Jeongin..szerintem jó lenne ha Chan után mennél..-mondta Seungmin, mire Jeongin Chanék után ment.

-Szerinted, hogy fogja viselni?-kérdezte Changbin Seungmintól.

-Nem tudom. Felixen kívűl még semelyikőnk se tudja, hogy mik az információk szóval..-válaszolt Seungmin lehajtott fejjel, miközben kiment a konyhába, én meg utánna mentem. Szeretném tudni, hogy mi fog ránk várni..

-Seungmin...tényleg nem tudsz semmit az egészről?-kérdeztem, miközben az éppen teát töltő Seungmin mellé mentem.

-Nem, nem tudok. Csak tippjeim vannak, és nem hiszem, hogy azok is közel állnának a valósághoz..-mondta, majd beleszürcsölt éppen kiöntött teájába.

-És a költözésről mit tudsz? Tényleg muszály elmennünk?-kérdeztem. És hát igen mivel Jeongint innen rabolták el, így már tudják, hogy hol tartózkodunk, így Joghyun azt ajánlotta Channak, hogy valamelyik közeli házát majd kölcsönadja nekünk, és abba költözzünk be, amíg nem tudunk hova menni.

-Igen sajnos el kell mennünk, de nem tudom, hogy hova. Chan nem nagyon akarta elmondani. Na de nekem mennem kell összepakolni a labort. Bye...-mondta, majd a teájával együtt kiment a konyhából. 

Hhh...hihetetlen. Eddig ugyanaz a dolog ment majdnem minden nap, majd jön egy random srác, és miatta 3 nap alatt annyi dolog történik velem, mint 17 évem alatt még soha. Szeretném, hogy minden a régi legyen, de valahogy mégis...mégis tetszik így is az élet. Várjunk...tetszik? Nem nem tetszik! Egy gazdaggal élek együtt..ennél rosszabb már nem is lehetne..ja de, hisz ő a labendeo-m...

Miután rendeztem gondolataimat, kimentem a nappaliba de ott senki sem volt. Ezzel nagyon nem is törődtem, így csak leültem a kanapéra, és gondolkoztam.

Gondolkodásomnak egy hang vetett véget, ami a könyvtárból jött. Valaki sír..

Bementem, majd körülnéztem. Nem láttam senkit, ám a kanapé mögüli polcról leesett egy könyv, így én egyből odasiettem. Jeongin... csak ott ült és sírt. 

-Jeongin veled meg mi történt?-kérdeztem, miközben legugoltam mellé. Nagyon fáj így látni, tudni akarom mi a baja és megszüntetni azt..

-Jeongin nézz rám.-mondtam, mire felhúzta lábait. Nem tudom mi a baja, de el akarom róla terelni a figyelmét.

-Azt mondtam nézz rám.-mondtam. Jeongin még mindig nem nézett rám így finoman álla alá fogtam, majd felemeltem fejét.

-Jeongin mond el mi a baj!-mondtam, mire csak újra elkezdett sírni.

-Ajj Jeongin! Nem lesz semmi baj! Itt vagyok! Minden rendben lesz!-mondtam, miközben megöleltem és hátát simogattam, úgy tűnik ez meg is nyugtatta őt, ugyanis idővel már nem sírt annyira.

-Elmonod, hogy mi a baj?-kérdeztem, miután elengedtem. Erre csak bólintott.

-H-hát igazából cs-csak megtudtam az-z erőmmel járó dolgokat...nem akarom, hogy bárki is a közelembe kerüljön, ugyanis olyan vagyok, mint egy kész gyilkológép..egy szörnyeteg..-mondta, miközben fejét lábaira tette. Ő? Ő még azt a szerncsélten galambot is megmentette, amit meglőttem. Hogy tudna ártani bárkinek is?

-Dehogy vagy te szörnyeteg! A légynek se tudnál ártani! Az erőt meg gyorsan meg lehet tanulni kezelni. És addig se aggódj, ugyanis nem hiszem, hogy valaki olyan dolgot tenne, hogy mennydörgésed lenne tőle.-remélem. Mondatom után arcára simítottam, majd ezt megtettem még párszor. 

Egyszer csak realizáltam...Már megint mit csinálok? 

-Basszus...-mondtam, majd felálltam és kisiettem a könyvtárból..

Hogy vagyok ennyire hülye? Ő egy gazdag nem segíthetek neki!-gondoltam miközben lehuppantam a nappaliban lévő fotelba.