Eternal desire ❤️‍🔥🔞 (2. Rész)

3. Valóság

Lena elvágta a cérnát és lehúzta a gumikesztyűit.

- Ha akarsz majd róla beszélni, én itt leszek, tudod. - súgta a nővére fülébe. Audrey némán bólogatott.

- Miattam tetted? - kérdezte meg félve.

- Te vagy az egyetlen családtagom. Nem hagyhattam, hogy téged kapjon el! De mostmár tudom, hogy butaság volt egyedül oda mennem.

- Az biztos! - rázta meg a fejét - Te őrült nőszemély! - dorgálta meg.

Szörnyű, miken menhetett keresztül. Ráadásul, hogy Sam tette... Ki gondolta volna?! Árnyékok, vámpírok meg még ki tudja milyen lények, amikről eddig sejtelmük sem volt... - Fenekestül felfordult a világunk, igaz? Soha nem lesz már a régi... - sóhajtotta

- Igen. De te mindig az én kis hugicám maradsz! - cirógatta meg a karját a nővére.

- De te! Mivé lettél?! - grimaszolt - Vámpírmenyasszony! - kacagott fel, mire Audrey is csatlakozott hozzá.

- A legboldogabb vámpírmenyasszony vagyok! - kiáltotta fülig erő szájjal. Irigyelte ez tőle.

- És a legbénább is! - mutatott a térdeire, amiket alaposan elintézett az a rohadék, de nem akarta ezzel ijesztgetni a másikat, inkább bíztatta - Hamar helyre jössz majd! Pihenj sokat, és ne mozgasd őket! Miután a bőröd összeforr sem! - tette hozzá - A szalagoknak több idő kell, mire helyre jönnek. És azután is csak megfelelő gyakorlatok elvégzése után próbálhatsz majd meg újra járni!

- De járni fogok, ugye? - kérdezte reszkető hangon

- Biztos! - hazudta, miközben megszorította a kezét.

Teljes szívéből remélte, hogy fel fog épülni, de teljesen átvágott keresztszalagokat még soha nem látott. - Beszélek majd az egyik térdspecialistával a kórházban, ő többet tud a témában. És azt se felejtsük el, hogy nem sokat tudok a regenerálódó képességetekről, de a zúzódásaid már teljesen eltűntek! - tette hozzá

- Mert ittam Aidenből. - pirult el

- Ja, láttam. - borzadt el, ami kiülhetett az arcára, mert Audrey hozzátette:

- Először én is majdnem elhánytam magam! - mosolygott az emléken - De egyáltalán nem rossz! Sőt, borzasztóan fogod kívánni! Mármint a párod vérét.

- Csakhogy nekem nincsen párom... - csukta össze a táskáját és felállt.

- Még! - tette hozzá Audrey - Éveid vannak még megtalálni!

- És ha nem? - kérdezett vissza indulatosan - Se apánk, se rokonunk. Bele fogok halni az átváltozásba!

- Ne dramatizáld túl! Arra az esetre is kitalálunk majd valamit!

- Jó. - zárta le a témát és az ajtóhoz indult.

- Most hová mész?

- Haza. Aludnom kell. De holnap szabad vagyok, majd este beugrom.

- Rendben. Vigyázz magadra!

- Te is! - intett felé, majd kiment.

A folyosón jutott eszébe, hogy az okosóráját Rayner fürdőszobájában hagyta, mikor kezet mosott. Nem akart már bemenni, de azt mégsem hagyhatta ott. Na, mindegy. Biztos, ki van még ütve! Gyorsan beoson és már megy is. - gondolta, mikor lenyomta a kilincset és benyitott. Csakhogy a látványra, ami fogadta nem volt felkészülve.

A félhomályban Rayner az ágyában ült, az ölébe vonva egy nőt, akinek a nyakából éppen ivott. A nő feje félre volt hajtva, arca a férfi meztelen mellkasához simult, hosszú fekete haja palástként terült szét. A Harcos észrevette. Sötétzöld szeme döbbent volt. Elengedte a harapást. Nyitott szájából kilógtak hatalmas szemfogai, amikről a vér a szakállára csepegett.

- A kurva életbe! - morogta felé bosszúsan.

Lena végre el tudta kapni onnan a tekintetét és gyorsan a fürdőszobába rohant.

- Csak itt hagytam az órámat! - kapta fel - Már megyek is! - azzal többet feléjük sem nézve kirohant a szobából, le a lépcsőn, egészen hátra a személyzet után kutatva, amíg bele nem futott az öreg úrba.

- Adja a táskámat és már itt sem vagyok! - hadarta feldúltan.

- Máris hozom, kisasszony! Fuvart óhajt esetleg?

- Igen, minél gyorsabban, kérem! Kint a kapuban megvárom! Ne fáradjon a kikísérésemmel, csak valaki vigyen innen haza! - fordult az előszoba felé, és gyakorlatilag kirohant a házból.

El akart tűnni innen minél hamarabb. Arcon csapta a valóság és túl sok volt ez neki egy napra, és túl fáradt volt ehhez! De miért fáj, annyira a mellkasa, hogy üvölteni tudna?! - kérdezte magától, bár a választ a lelke mélyén tudta...

***

- A kurva életbe! Hát, nem álmodtam! - tolta el magától Rayner Deorét, miután Darlene kirohant a szobából. A Segítő zavartan nézett rá. - Ne haragudj! Veled semmi baj, csak ezt most... - kereste a szavakat
- Én... Nekem most mennem kell! - szállt ki az ágyból, de éles fájdalom nyilallt az oldalába. Muszáj volt oda szorítania a kezét.

- Uram, pihenned kell! Fájdalmaid vannak! - nyúlt a keze után a nő, de elhúzta.

- Jól vagyok! - szorította össze az állkapcsát és elindult kifelé. Bicegett, mert a lába is megsérülhetett, de nem érdekelte. Mikor kiért a folyosóra hallotta a lány kétségbeesett hangját:
"...valaki vigyen innen haza!" - kiáltotta, majd futni kezdett.

Minden erejét össze szedve a hallba teleportált, de addigra már kijutott a házból. Meg kellett támaszkodnia az egyik oszlopban, hogy össze ne essen, annyira legyengült. Faszom! - mérgelődött magában. A rangidős Szolgáló zavartan nézett rá:

- Uram?

- Beszélnem kell vele! - nézett az ajtó felé

- Ha szabad megjegyeznem, nappal van. Délelőtt 11 óra, Uram.

- Értem. - sóhajtotta reményvesztve.

- Akarja esetleg, hogy visszahívjam a kisasszonyt?

- Nem. Arra semmi szükség. - rázta meg a fejét - Csak vigye haza épségben!

- Igenis, Uram! Személyesen fogom fuvarozni! - hajolt meg előtte, majd távozott.

Rayner a földszinti kis nappaliba ment. Azonnal a bárpulthoz lépett és kézbe vett egy üveg Macallan scotchot. Nem bíbelődött pohárral, beleivott az üvegbe.

Basszameg! - ennyit tudott megfogalmazni magában arról, amit érzett. Szégyenkezett, hogy a lány látta, miközben iszik; bár nem tudta miért...Persze, tetszett neki a kiscsaj, de mégis csak egy ember!

Illetve ha át is változna hamarosan, akkor sem lehetne az övé! - újra meghúzta az üveget - Bezzeg, Aiden! Neki lehet... - rázta meg a fejét, bár az utóbbi napokban átélt szarságok miatt cseppet sem irigyelte. Nem is érti, hogy bírta ki józan ésszel! Ő tuti, begolyózna és halomra ölne mindenkit, ha valaki bántaná a csaját... Na, ezért nem lesz ő soha "kivételezett"!

Erre inni kell! - kortyolt bele ismét az italba - Így viszont nem is baj, hogy látta őt a lány a legborzasztóbb helyzetben! Legalább kerülni fogja, így könnyebb lesz távol maradni tőle...

De mit is látott?! - nézett bele a hatalmas tükörbe a másik oldalon. A feje búbja befáslizva, a szeme feldagadva, a szemöldöke felszakadva, az arcbőre teljesen összeroncsolódott bal oldalon... Nagyon szexi! - állapította meg! Megvakarta a szakállát, ami szintén félig oda lett és most még csupa véres is volt. Pazar! - horkantott fel saját magán.

Most pedig mehet bocsánatot kérni Deorétől a viselkedése miatt... Kezébe vette az üveget és lassú léptekkel elindult vissza a szobájába...