Eternal desire ❤️‍🔥🔞 (2. Rész)

10. A csúf igazság

- Várj! Hogy érted azt, hogy még szűz vagy?! - sipította Audrey - Még gimiben lefeküdtél Jessevel! - mutatott rá

- Igen. Vagyis nem... - kezdte - Tudod, mi voltunk az álompár. Mindenki minket irigyelt. És amúgy tényleg nagyon szerettem őt, de ahogy közeledett a bankett időpontja, ő egyre inkább sürgette a szexet. Neki is én lettem volna az első. Ki is vett egy szobát, de nem ment... Nem álltam készen rá, pedig akartam. - Audrey szó nélkül hallgatta - Hozzá is kezdtünk, mert mint mondtam, szerettem, de akkor meg annyira fájt, hogy elbőgtem magam, mire Jesse kiakadt. Mondtam neki, hogy majd újra megpróbáljuk, ne haragudjon rám, de erre azt válaszolta, hogy mindenki rajtunk fog röhögni. Így végül azt hazudtuk, hogy megtörtént.

- Még nekem is! - csattant fel a nővére, mire bólintott.

- Neked is! De a sztori végül akkora népszerűséget hozott nekünk, hogy Jesse egy hét múlva már valóban Ashley bugyijában járt. Szakítottunk, és mivel mindenki úgy tudta, hogy már nem vagyok szűz, a fiúk csak azt akarták tőlem. Az egyetemen még rosszabb volt a helyzet. Ott nyilván senki nem akar komoly kapcsolatot. 22 évesen pedig már senki nem hiszi azt rólad, hogy szűz vagy! A harmadik randi után ha nincs szex, már nem fáradnak tovább az udvarlással. - sóhajtott egy nagyot.

- De nekem miért nem mondtad el? - szorította meg a kezét Audrey

- Ki tudja... - rántotta meg a vállát - Nem volt lényeges. Szégyelltem. Nem tudom... - temette arcát a kezébe, mert érezte, hogy gombóc gyűlt a torkába és a sírás határán volt. A nővére gyengéden simogatta a hátát.

- Ezen nincs mit szégyellned! Ez valójában érték!

- Ja, persze! Csak én nem látom ezt így... - morogta továbbra is elrejtve az arcát.

- És miért is?! Csak a megfelelő férfi kell hozzá, aki úgy érzed, érdemes rá...

- És ha be vagyok indulva Raynerre? - nézett fel, hogy láthassa a nővére megdöbbent arcát.

- Tessék? - ugrott egy oktávval feljebb a hangja - Miért pont rá?! - forgatta meg a szemét - Vagyis, várj! Van ez a vámpírbűbáj, ami vonzza a nőket. Egyszerűen csak bemutatlak inkább Averynek! Mit szólsz? - vigyorgott büszkén

- Már boccs, de ismerem. Találkoztunk már. Jó pasi. Dumcsiztunk is, de ennyi!

- Mi van?! - kerekedett ki még jobban a nővére szeme - Ez hogy lehet?!

- Nem tudom! - mondta frusztráltan - De így van! Pedig jóformán semmit nem tudok róla és...

- és egy bunkó! - fejezte be helyette Audrey

- Nem ezt akartam mondani! Inkább azt, hogy arrogáns, de kezd megnyílni felém és talán ha többet találkozunk, akkor később esetleg...

- Nem! - szólt rá a tesója határozottan, mire összerezzent - Ő nem lehet a pasid! Felejtsd el! Harcos! - hangsúlyozta erőteljesen.

- Oké, felfogtam! - állt fel Lena, és indult kifelé - Most sétálok egyet. Később beszélünk! - fordult ki a folyosóra és ismét a könnyeivel küszködött. Nem akarta, hogy bárki is bőgni lássa a házban, ezért futni kezdett a lépcső felé, de ekkor épp Rayner karjaiba rohant. Egymásnak ütköztek.

- Szia! - mosolygott le rá, miközben kisimított egy tincset az arcából - Mi a baj? - kérdezte

- Ezt én is kérdezhetném tőled! - nézett végig a csupa véres férfin.

- De nem az én szemem könnyes... - dörmögte gyengéden.

- Van kedved sétálni egyet? - pillantott fel rá reménykedve.