Eternal desire ❤️‍🔥🔞 (2. Rész)

37. Teljes káosz

- És te, mint minta menyasszony rohansz is az ágyához virrasztani? - forgatta meg a szemeit Rayner, amitől csak még mocskosabbul érezte magát.

- Ne nehezítsd ezt meg! Szüksége van rám!

- Vámpírvérre van szüksége, amit az anyja meg is ad neki! - csattant fel a férfi.

- De az átváltozás... a férfiaknak fájdalmas, nem?

- De! - grimaszolt dühösen - És?! Anyuci majd babusgatja!

- Ezt te nem értheted! - kelt ki magából - Langdon és én... - hezitált, hogy folytassa e - Mi szeretjük és támogatjuk egymást. És most mellette a helyem.

- Akkor ennyi volt? - mutatott magukra - Véget ért az önkielégítés Raynerrel műsorszám?

- Rohadj meg! - fordult el tőle duzzogva.

- Csak utánad, kislány! - indította be a kocsit dühösen, majd padlógázzal elindult.

A házig vezető úton egyikük sem szólalt meg. De mire megérkeztek, mindketten valamelyest lecsillapodtak.

Lena magához vette a kabátját, majd tétován a kilincs után nyúlt.

- Sok sikert, hogy a szemébe tudj nézni! - hallotta a háta mögül.

- Komolyan?! - fordult vissza, hogy Rayner szemébe nézhessen - Komolyan bűntudatot akarsz kelteni bennem?! Hát, képzeld el, van!

- Helyes! - vigyorgott.

- De ne tegyél úgy, mintha nem tudnád, hogy ő az egyetlen esélyem! Vagy javíts ki, ha tévedek!

Várt egy lélegzetvételnyi időt, majd miután a férfi szótlanul lesütötte a szemét, keserűen folytatta:

- Csak egy szavadba kerülne Rayner... - mondta, miközben a könnyeivel küszködött - Csak... csak mondd ki azt az egy szót és veled maradok! - a könnyei most már patakokban folytak végig az arcán, s a hangja hisztérikus kiabálássá torzult - Vagy csókolj meg! Suttogd az ajkaimba, hogy engem akarsz, de ne engem hibáztass azért, hogy elmegyek! Itt nincs számomra semmi! - ordította a férfi felé, aki még mindig nem nézett rá, csak görcsösen markolta a kormányt, az ajkait egy vonallá préselte össze - Magadat hibáztasd! - fordult el tőle, majd feltépte az ajtót és átült a saját kocsijába.

Anélkül, hogy hátra pillantott volna elindult, miközben letörölte a könnyeit és felhangosította a rádiót. Az ÉVI szerint van még 3 óra 6 perce megnyugodni, és elfeledni ezt az egész kavarodást...

***

Rayner feldúltan rontott be a házba.

Haragudott Lenára, haragudott Langdonra, haragudott a Fényre, de leginkább saját magára!

Igaza volt a lánynak! Mondania kellett volna valamit! Akármit! Csak ne hagyta volna így elmenni!

Most ugyanott tartanak, ahol régen... érzelemmentes kefélés címszó alatt, pedig a helyzet már nagyon is más volt.

Érzett!

Érezte, hogy a szíve kiszakadt a testéből, ahogy nézte Darlene távozását.

Érezte a lángokat, ahogy mardosták, mikor az ölében lovagolt.

És érezte a lebegést, mikor rámosolygott... ha ez a szerelem, akkor rohadt nagy bajban van!

A folyosón Aidenbe botlott, aki egy cumisüveggel sétált a kisnappali felé.

- Már meg is jöttél? - kérdezte csodálkozva, mire csak röviden bólintott. Nem akart most beszélgetni, csak inni a szobájában, egyedül.

- Rayner az? - kiabált odabentről Audrey.