Eternal desire ❤️‍🔥🔞 (2. Rész)

25. Bukás

Rayner hangtalanul testesült meg Lena régi szobájában. Fülelt, hátha meghall valamit, de néma csend volt... Óvatosan, a torkában dobogó szívvel nyomta le az ajtó kilincsét, ami nagyot nyikordult.

- Lena! - szólalt meg óvatosan, ahogy kisétált a nappaliba. Mivel nem látott ott senkit, újra szólította, de ezúttal már hangosabban:

- Lena!

Miután erre sem érkezett válasz, idegesen nyitott be a hálószoba ajtaján.

- A picsába! - motyogta, amint megpillantotta az ágyban fekvő lányt.

A szemei csukva voltak. Nem volt magánál...

A bőre hófehér volt, miközben gyöngyözött a hideg verítéktől. Az ajkai kiszáradva nyíltak szét. A levegőt nehézkesen, sípolva vette....

Rayner tétován érintette meg a homlokát, és kisimított egy arcába ragadt hajtincset. A bőre sütötte a kezét...

- Mihez kezdjek most veled? - kérdezte elcsüggedve, miközben észrevette az éjjelin sorakozó gyógyszereket és vizet.

Valószínűleg vett már be belőlük, az állapota mégis szar... Akkor most vigye kórházba?!

Hisz nincs rá ellenszer vagy gyógymód...

- Erősnek kell lenned, Kicsilány! - ült le az ágy szélére, miközben tenyerébe vette, és megszorította a kezét. - Ne hagyd, hogy ez a vacak vírus legyőzzön! Audreynak szüksége van rád! - cirógatta hüvelyujjával a kézfejét - És nekem is... - tette hozzá halkan.

A zsebében rezegni kezdett a telefonja, "Cupcake" olvasta a kijelzőről, majd felvette:

- Nincs magánál. - mondta rögtön a lényegre térve.

- Ne! Az nem lehet! Ő még fiatal... és erős! - ellenkezett elcsukló hangon.

- Nem tudom, mit tehetnék. Van itt egy csomó gyógyszer... de nagyon lázas... és sípolva veszi a levegőt.

- Akármit Rayner! Kérlek! - tört ki belőle a zokogás - Segíts! Te képes vagy rá, és tudom, hogy hajlandó is vagy! Tudom, hogy neked is jelent valamit a kishúgom...

Rayner értetlenül ráncolta a homlokát. Audrey most komolyan azt akarja, hogy...? - gondolkozott, miközben várta, hogy mondjon még valamit, de csak a szipogását hallotta a vonal túlsó oldalán.

- Öhm. - nyelt egy nagyot - Megteszem, amit tudok. - mondta, majd letette.

Az elhangzottak cikáztak a fejében. Zsibbadtan ült ott és merengett, mikor Lena erősen megszorította a kezét.

- Itt vagy! - lehelte, de szemei még mindig csukva voltak.

Rayner elmosolyodott; aztán úgy volt vele, biztosan Langdonnal keveri össze. Szomorúan sóhajtott fel, miközben a törékeny lányt nézte.

Bárcsak az övé lehetne! - szorult össze a szíve. Akkor egy percig nem gondolkodna azon, mit tegyen...

Most viszont kétségbe volt esve. Azt nem bírná ki, ha elveszítené. Azt is fáj néznie, hogy így szenved...

Ha adna neki a véréből, az meggyógyítaná, de akkor lőttek az esküjének, elbukna a Fény előtt! 800év után, egy Kísértés miatt...

- A kurva életbe már! - káromkodott dühösen, miközben Lena fájdalmasan vonaglott az ágyban, s a légzése még nehézkesebbé vált.

- Bocsáss meg! - suttogta lenyelve a könnyeit, majd tekintetét az ég felé emelte - Vezekelni fogok előtted, míg fel nem oldozol! - ígérte a Fénynek, majd további mérlegelés és gondolkozás nélkül felsértette a mutatóujját a szemfogával, s amint kiserkent a vére, a lány szájába dugta.

Elbukott. A sorsa megpecsételődött.

A vér kötelék, s ő Lenához láncolta magát örökre.

A legrosszabb pedig az volt az egészben, hogy a lelke mélyén olyan nyugalom és boldogság bontakozott ki ettől, hogy szégyellte magát miatta.

Lena az első pár csepp után szopni kezdte az ujját, amit megigézve nézett. Imádta a látványt, ahogy az ajka köréfonódott, s ettől mocskos gondolatai támadtak...

Az éjjelin felvillant a lány mobiljának kijelzője. Üzenetet kapott "❤️LANNY❤️"-től:

"Hogy vagy Hercegnőm?" - olvasta Rayner, s közben gúnyosan elmosolyodott azon, hogy a csaja éppen őt "szopja"...

Amikor visszaportált a házba, Audrey a szobája küszöbén ülve várta.

- Na? - pattant fel, amikor megpillantotta

- Jól lesz. - mondta jelentőségteljesen - Gondoskodtam róla. - bólintott, majd a kilincs után nyúlt, mikor a szőke a nyakába vetette magát.

- Köszönöm! - ölelte meg olyan szorosan, hogy attól zavarba jött.

- Ne köszönd. - tolta el óvatosan magától - Megszegtem az eskümet.

- Nem mondom el senkinek! Még Lenának és Aidennek sem.

- Viccelsz, bazdmeg? Szerinted érdekel?! - nevetett fel keserűen Rayner - A Fény mindent tud, előtte nincs titok! A Harcosi eskümet a kukába dobtam 800év után pár csepp vér miatt!

- Komolyan emiatt aggódsz, Rayner? - nevetett vissza cinikusan Audrey is, amit nem értett. - Már rég elbuktál a Fény előtt!

- Miről beszélsz? - dörmögte összehúzott szemekkel.

- Arról bazdmeg, hogy már rég beleszerettél a húgomba!

- Nem vagyok szerelmes! - rázta meg a fejét hitetlenkedve - Hogy mondhatsz ilyet?

Audrey szélesen elvigyorodott, mielőtt megszólalt volna:

- Áltassd csak magad nyugodtan, de ha mélyen magadba nézel, rá fogsz jönni, hogy igazam van.

- Nincs igazad! - vágta hozzá indulatosan - Lena az én Kísértésem, és amit most vele tettem, azért vezekelni fogok a Fény előtt, hogy megbocsásson.

- Legyen így! - legyintett a nő mosolyogva, majd sarkon fordult és ott hagyta.

Még hogy ő szerelmes! - vetkőzött le dühösen a szobájában, majd beállt a zuhany alá, hogy könnyítsen magán...