Eternal desire ❤️‍🔥🔞 (2. Rész)

31. Miért?

Miután benyitott a nővéréék lakrészébe, a félhomályban a gyerekszobába ment. Audrey az ágyon feküdt Herley mellett, aki lassan, nagyokat kortyolva szívta a cumisüveg tartalmát.

- Ez gyors volt! - pillantott fel rá álmosan.

- Igen. Gyors és megrázó. - ingatta a fejét Lena.

- Mit mondott?

- Hogy Lanny tiszteletlen volt. - forgatta meg a szemét.

- Igaz. - bólintott Audrey.

- Tessék?! - ráncolta a homlokát frusztráltan. - Nem értem, hogy...

- Úgy Lena, hogy harapni lehetett a szex szagát, ahogy beléptetek! Te lehet, hogy "tudatlan" vagy sok dologban, de ő beleszületett ebbe a világba. Pontosan tudta, hogy a vámpírok ki fogják szagolni!

- És... amikor te és Aiden csináljátok... az nem zavarja a többieket?

- Az más. Az is zavaró, de mellette ott van a kötelék és a megjelölés illata, ami inkább az érzelmekről szól, mint a testiségről. Nehéz elmagyarázni úgy, hogy még nem vagy átváltozva és nem tudod kiszagolni a különbséget... - tette le a kiürült cumisüveget, majd gyengéden cirógatni kezdte a kicsit, aki egyre nagyobbakat pislogott.

- Fogjuk rá, hogy értem... de miért tenné? Miért tolná a többiek arcába?!

- Jajj, Lena! Ne legyél már idióta! Egyértelműen faszméregetés volt!

Ezen kuncognia kellett.

- Raynerrel? - kérdezte tétován.

- Ki mással szerinted?! - fújtatott dühösen Audrey. - Nem tudom, mi volt köztetek, mert sosem mondtad el, de azt mind látjuk... és érezzük, hogy van valami... Rezonáltok egymással! Még ha próbáljátok is ezt elrejteni...

A nővére szavai sokkolták... Mindenki érzi?!

- Langdon még ember, de nem hülye! - folytatta - És lehet, hogy csak egyszer látott benneteket együtt, de az épp elég volt arra, hogy úgy érezze, meg kell mutatnia, hogy hozzá tartozol.

Lena szóhoz sem jutott. Döbbenten hallgatta Audrey szavait.

- Hogy aljas és primitív húzás volt e? Igen. Hogy elérte e vele a célját? Talán. Nem tudom, hová alakul ez az egész és nem is érdekel mindaddig, amíg te jól érzed magad. De most, ahogy elnézlek... - mosolygott  rá szomorúan, majd óvatosan átrakta az alvó kislányt a gyerekágyba. - Úgy látom szükséged van egy ölelésre! - tárta ki a karjait, mire Lena szó nélkül bújt hozzá és hagyta, hogy a könnyei utat törjenek maguknak.

- Nem akarok vissza menni Lannyhez! - szipogta, miközben a nővére gyengéden simogatta a haját.

- Meg kell beszélned vele és elmondanod, mit érzel!

- Én sem tudom, mit érzek! - nevetett fel keserűen.

- Majd kiderül...

- Nincs már túl sok időm gondolkozni rajta...

- Ne aggódj! Minden rendben lesz!

- Honnan veszed? Hogy vagy ilyen biztos ebben?

- Bízok a Fényben.

- Bassza meg a Fény! - káromkodott - Tudni akarom, hogy fogok átváltozni! Beleőrülök ebbe a bizonytalanságba!

- Ne félj! Ne gondolj erre! Éld és élvezd az életedet!

- Mintha olyan könnyű lenne... - sóhajtott nagyot majd elhúzódott - Adsz valami kényelmeset? - bújt ki a koszos ruhájából, Audrey pedig a gardróbba terelte.