Eternal desire ❤️‍🔥🔞 (2. Rész)

28. Újult erővel

- És amúgy az normális, hogy ilyen dolgokat tartasz itthon? - kérdezte Rayner, miközben Lena előpakolt a vérvételhez.

- Nem. - nevetett fel - Igazából épp tegnap hoztam haza, hogy a héten kérhessek valamelyikőtöktől. - magyarázta, miközben már meg is szúrta a férfi vénáját, majd csatlakoztatta az első tartályt. A Harcos rezzenéstelen arccal tűrte. - Bár azt nem tudom, a szárazjég szükséges e... - tűnődött, miközben az orvosi hűtőtáskába pakolta.

- Nem romlik meg. - sóhajtott nagyot, miután a lány további 4 fiolát is megtöltött. - Ezért is vadásznak ránk. Audreyt is lecsapolták. A vérünk kincs, ezért nem ajánlom, hogy bárki is tudomást szerezzen arról, hogy mivel is kísérletezel.

- Óvatos leszek! - pakolt el maguk után - Köszönöm!

- Nincs mit. - bólintott, majd felállt - És, mikor látlak legközelebb? - kérdezte hirtelen, mire Lena alig bírt megszólalni.

- Én... direkt nem megyek a házba... - kezdte zavartan.

- Feltűnt! - vigyorgott rá csábítóan, miközben beletúrt hosszúra nőtt hajába, s az az áruló szíve vadul kezdett kalapálni. - Ugyan már! Eltelt már másfél év... Megszületett Herley is! Én pedig felfogtam, hogy te mással vagy és ezt tiszteletben is tartom!- emelte a kezét a szívére ártatlanul.

- Deeee? - húzta fel Lena kérdőn a szemöldökét.

- Nincs de! - nevetett fel a férfi - Esküszöm!

- Oh, tényleg? - lépett hozzá közelebb Lena és kezét a mellkasára csúsztatta. Egyszerűen muszáj volt megérintenie. A vágy abban a pillanatban elöntötte a testét...

- Nincs kedved itt és most ledönteni a kanapéra és szétfeszíteni a combjaimat? - kérdezte szemérmetlenül, mire a férfi megragadta a csípőjét és a kőkemény erekciójához szorította.

- Azok a combok... - búgta a füléhez hajolva - maguktól nyílnának szét nekem! És ezt te is tudod.

Igaza volt! Totál be volt rá gerjedve most is...

- És pontosan ezért nem megyek oda! - mosolyodott el Lena a teste reakcióján - Nem vagyunk jó hatással egymásra.

- Nagyon nem! - fújta ki élesen a levegőt a férfi és megigazította magát a nadrágjában. - Most viszont tényleg megyek. - Lépett hátrébb és vette magához a földre dobott piszkos pólóját - Muszáj rágyújtanom.

- Ezért volt akkor bagószagod! - fintorgott a lány.

- Zavar? - kérdezte miközben egy szálat már az ajkai közé illesztett.

- Utálom! - mondta, de közben szívesen helyet cserélt volna a cigivel... megsemmisülni Rayner ajkain...

- Megjegyzem! - kacsintott a vámpír, majd eltűnt...

***

Rayner a szobájába portált, ahol legnagyobb meglepetésére a Mester várta az ágya szélén ülve.

- Hát itt vagy! - állt fel, amint megtestesült.

- Mester! Csak nem aggódtál miattam? - kérdezte viccesen, miközben rágyújtott és élvezettel szívta be a dohány füstjét.

- Mert aggasztóan viselkedsz. Már nappal van! Nem tértél vissza a portyáról... - sorolta és járkálni kezdett oda-vissza a helységben.

- Szóval... mivel érdemeltem ki a kitüntetett figyelmet?

- A Fény küldött.

- Hogy mivan? - akadt bent hirtelen a levegője és köhögnie kellett.

- A vezeklésednek ezennel vége. Hívd magadhoz Deorét és hagyj fel az önpusztítással! A ma történtek után erősnek kell lenned! Ilyen többet nem fordulhat elő! - mondta az öreg nyugodtan de nyomatékosan.

- A ma történtek után? - ráncolta a homlokát értetlenül.

- Nem csak magadat sodortad veszélybe! Térj észhez és légy az az ítéletharcos, akinek születtél! - mondta már indulatosabban.

- Harcos... hát persze! - horkantott fel keserűen, miközben elnyomta a csikket egy hamutálba. - Véletlenül a Kísértésemről nem esett szó? Hm? Mihez kezdjek vele? Meddig kell még így élnem? - fakadt ki indulatosan - Kurvára megnehezíti a dolgomat! Nem tudok aludni, nem bírok enni, minden gondolatom körülötte forog. Meddig fog ez még így menni?!

- Rayner, fiam... Higgadj le! - tette kezét a vállára - A Fény mindenki sorsát előre megírta. Ezt te is tudod. Bíznod kell benne!

- Baszódjon meg! Mondja meg, hogy mi az utam! Elegem van a játékaiból...

- Rayner! - ordított rá tekintélyt parancsolóan a Mester - Vigyázz a szádra!

Meghajtotta a fejét, de az orra alatt tovább dünnyögött.

- Most pedig hívd a Segítőt! - mondta, majd becsapta maga után az ajtót.

Rayner fújtatva lépett a fekete holdkőhöz, majd dühösen feltépte a csuklóját hatalmas sebet ejtve magán.

Azt akarta, hogy fájjon. A háta közepére sem kívánta ezt az egészet. Nem akart vért, azok után, hogy ivott Lenából. A nyelvén még érezte a lány különösen  édeskés ízét...

De tény, hogy csupa heg volt a teste. Már jóideje nem gyógyultak a sérülései. Teljesen le volt gyengülve. Csoda, hogy teleportálni még így is tudott, bár az inkább az elméjét vette igénybe... mondjuk a józan esze is kezdett már elmenni...

A vére végigfolyt a holdkövön és hatalmas tócsát alakított ki a barna komód tetején, mikor vonakodva végül kimondta:

- Deore!

Muszáj innia! - gondolta. Meg kell védenie Lenát! Ha másért nem, legalább miatta nem hagyhatja el ennyire magát.

Vajon mit gondolhat róla most a lány? Azok után, hogy így látta, biztos csak még jobban a fiúhoz üldözte. Bár a kémia kétségkívül most is működött köztük.

Észre sem vette, mikor megérkezett a Segítő. A hangjától összerezzent.

- Uram! - hajolt meg előtte mélyen.
- Ne kérdezz semmit! Nincs kedvem most magyarázkodni! - figyelmeztette azonnal a nőt, mielőtt még felbosszantotta volna a kíváncsiskodásával.

Deore röviden bólintott, majd leült az ágyra és haját elseperte a jobb oldalra, hogy felkínálja a nyakát.

- A csuklódat kérem! - mondta, mire a másik döbbenten nyújtotta felé a karját. - Mostantól csak így iszok. És jöhetsz a régi, kéthetes időközönként.

Deore ismét bólintott, és hálás volt neki, amiért szót fogadott és nem faggatta a miértekről, bár biztos volt róla sejtése...

Rayner újra "ringbe száll"? Vajon mit forgathat a fejében?