Eternal desire ❤️‍🔥🔞 (2. Rész)

26. Hiány

A következő év nyarán Lena hazafelé készült a munkából. A kórházból kilépve arcon csapta a fülledt, forró levegő. A COVID okozta pandémia miatt még nem szerezhette meg a jogosítványát, ezért egy szabad taxit igyekezett elcsípni, amikor különös érzés kerítette hatalmába.

Nem tudta, miért de a kórház látogatók számára kijelölt parkolóterülete felé indult. Olyan érzés volt, mintha mágnes vonzaná. A sorompónál biccentett az őrnek, aki simán tovább engedte.

Melege volt, de ahogy haladt előre, egyre jobban borzongott. Az okosóráján egy mozdulattal gyorshívóra tette a rendőrséget, biztos, ami biztos...

Nem messze, egy megvilágítatlan helyről tompa hangokat hallott. A szívverése felgyorsult. A lépteinek zaja visszhangzott. A félelem a hatalmába kerítette, mégis tovább haladt abba az irányba. Nem volt ura a tetteinek, az agya hiába küldte a vészjeleket...

Ahogy közelebb ért, látta, hogy két alak tornyosul egy földön fekvő harmadik felé. Még közelebb merészkedett, s mielőtt még észrevették volna a jelenlétét, megdöbbentette a felismerés...

- Rayner! - ordította vérfagyasztó hangon, mikor az összeroncsolt, vérben úszó arcot megpillantotta.

A két támadó persze azonnal a felé fordult, ő pedig gondolkodás nélkül rohant oda, hogy segítsen a Harcoson...

***

Rayner a női hang hallatán úgy érezte, mintha nyakon öntötték volna egy vödör jeges vízzel, pedig az előbb még örömmel adta át magát a fájdalomnak és a sötétségnek, ami kezdte körülölelni...

Lena mint egy eszelős rohant a két Árnyék felé.

- Ne! - figyelmeztette rekedten, de vagy nem hallotta, vagy nem érdekelte.

- Intézd el a csajt! Addig ezt itt befejezem. - mondta az egyik faszi felé bökve a fejével, míg a másik már el is indult a lány irányába.

Oh, nem! - szedte össze Rayner a maradék erejét - Lenának nem eshet baja! Ha belehal is meg fogja védeni! - gondolta, miközben gyorsan kirúgta a támadója lábát, aki döbbenten vágódott hanyatt.

- Meglepetés! - hörögte Rayner az arcába, miközben előrántotta a derekába dugott tőrt és egyenesen a szemgödrébe állította. Az éles penge utat tört magának az agyáig; ott elfordította, majd a következő pillanatban, már élettelenül ernyedt el a teste.

A másik Árnyék elkapta Lenát, s hátulról, a száját befogva fojtogatta. A vámpír egy szempillantás alatt mögötte termett, majd gyakorlott mozdulattal eltörte a nyakát. Amikor összerogyott a rohadék, Lena levegő után kapkodva és a nyakát dörzsölgetve fordult vele szembe.

- Mi a fasz?! - kérdezte hüledezve, s már éppen vissza akart vágni neki valamit, amikor szédülni kezdett, a lába megrogyott, majd elsötétült előtte minden...

***

Lena döbbenten nézte, ahogy a Harcos összeesik előtte. Gyorsan mellétérdelt, de eszméletlen volt, nem reagált a külső ingerekre. A pulzusa nagyon gyenge volt, és a teste több helyen is vérzett, mégsem ez ijesztette meg a legjobban, hanem az, ahogy kinézett...

Nem látta őt az ominózus szilveszteri eset óta... és az eltelt másfél év nem tett jót neki. Lefogyott, minimum 15kilót. Az arca be volt esve, a bordáit ki lehetett tapintani. Szemei alatt sötét karikák húzódtak. Az addig rövidre borotvált haja most mindenhol a válláig ért. A szakálla rendezetlenül megnőtt. Bőrén testszerte félig gyógyult sérülések.

- Mi történt veled? - simogatta meg önkéntelenül az arcát, de hiába... Rayner erőtlenül terült el a még mindig meleg aszfalton.

Nem kellene ennyire szarul kinéznie. Ezek csak karcolások egy több mint 800 éves viking-vámpír-harcosnak... Habár Audrey említett valamit arról, hogy a férfi vezekel valami miatt a Fény előtt... - gondolkozott Lena, miközben idegesen nézelődött körbe, nehogy valaki meglássa őket.

Ha Rayner magához térne és elillanna, akkor kihívná a rendőrséget. De így?! Mit mondhatna? Hogy magyarázná meg?!

- Kelj már fel végre! - ragadta meg a pólójánál fogva - Rohadtul nem vagyok vicces kedvemben! - sziszegte közvetlenül az arcába, majd elsírta magát - A picsába Rayner! Ne csináld már! Nem bírom végig nézni, hogy meghalsz! Ráadásul úgy, hogy orvos vagyok és itt a kórház mellettünk... kibaszott vámpírság! - hadarta a könnyeit nyelve, miközben a férfi mellkasához bújt.

Hallgatta az egyre gyengülő szívverését, és próbálta rendezni a gondolatait. Vér! - ugrott be a legegyszerűbb, legkézenfekvőbb megoldás. Ha le van gyengülve, az csakis a hiánya miatt lehet. Ha inna, akkor helyre jönne... de ő még nem változott át. Az emberi vér életben tartja, de erőt nem ad neki.

Mindegy! - szánta el magát. A lényeg, hogy valamit tennie kell... Hátha segít!

- Nem hagyom, hogy kipurcanj itt nekem! - tapogatta végig a férfi testét, mire talált egy rugós kést az egyik zsebében.

A kurva életbe! - káromkodott, ahogy kinyílva csattant a penge, majd remegő kézzel a csuklója belső feléhez illesztette.

- Csak neked! - suttogta, miközben összeszorított szemmel megvágta magát. Az acél éles volt, így könnyedén hasított a húsába, s a vére késlekedés nélkül folyni kezdett.

Az ép kezével megnyitotta a férfi száját, majd rátapasztotta a nyílt sebet. Fél percnyi feszült várakozás után, már épp feladni készült, mikor Rayner nagyot nyelt. A következő pillanatban pedig kinyitotta a száját és megnövekedett szemfogaival mélyen Lena csuklójába harapott.

A fájdalom éles tőrként hasított a lányba, mégis némán tűrte, s mikor hozzászokott az érzéshez, gyengéden cirógatni kezdte a férfi arcát, aki erre kinyitotta a szemeit. Tekintete az övébe fúródott, s miközben ivott, a pupillája, annyira kitágult, hogy csaknem teljesen eltűntette a smaragdzöld íriszét.

Lena sosem látott még ilyen gyönyörűt. Megigézve nézte, mikor lépteket hallott.

Gyorsan kitépte a kezét a másik szájából, aki zavartan pislogott párat, mire rendeződött a tekintete.

- El kell menned! - sziszegte felé Lena, de nem válaszolt - Azonnal tűnj el innen, mert hamarosan hívni fogják a rendőröket!

A Harcos továbbra is megdermedve figyelte.

- Rayner Collings, azonnal húzz el innen! - parancsolt rá kétségbeesve, mire a férfi végre felfoghatta, amit mondott, mert a következő másodpercben nyomtalanul eltűnt.

***

Rayner a lány lakásába portált. Nem tudott volna így hazamenni és magyarázatot adni a történtekre, mikor ő sem értette a felét sem...

Az egyik pillanatban még rosszul volt, a másikban pedig már Lena vérét szívta, ami túl finom volt.

Kóstolt már bele emberekbe, de ehhez hasonló még egyik sem volt... Persze nem vámpírvér volt, de mégis... most jobban érezte magát tőle, mint az elmúlt hónapokban. Ennyit a vezeklésről is; egy év három hónapig bírta...

Mi a jó büdös picsa történt már?! - rogyott le frusztráltan a kanapé mellett a padlóra, mert nem akart semmit összepiszkolni.

Körbe nézett. A lakás sokat változott mióta nem járt itt. Persze a megszerzett vagyonból tellett új cuccokra... Magához vett egy üveg sört a hűtőből, majd kíváncsian körbe járt.

A fürdőszobában ott sorakoztak Langdon cuccai is. Kedvet kapott a fogkeféjét belemártani a WC csészébe, de végül nem tette. Kibújt a pólójából és amennyire tudott megmosakodott.

A hálószobában az éjjelin egy közös kép díszelgett. Lena ragyogó mosollyal bújt hozzá a fiúhoz. Jól néztek ki rajta.

Kiitta a sörét, majd az ablakhoz lépett, hogy onnan lesse, mikor ér haza a lány. Örömmel vette észre, hogy a régi, rossz árnyékolók is ki lettek cserélve, helyettük biztonságos, fényzáró redőnyöket szereltek be, így nyugodtan megvárhatja Lenát, akármikor is ér majd haza...

Halló halló!
Meghoztam az új rész... Eltelt több mint egy év!! Lena már 24.
Mit szóltok a viszontlátáshoz? Hogy tetszett a rész?
Mi történt, és mi fog ezek után történni köztük ...?!
Várom a kommentjeiteket!
😘