Eternal desire ❤️‍🔥🔞 (2. Rész)

54. Kétségek

- Az... fasza! - nyögte maga elé révedve Lena.

Látszott rajta is a döbbenet.

- Nyugi! Semmi baj! - próbálta menteni a helyzetet - A szobámban van óvszer. Egy perc és itt vagyok! - mondta, majd azonnal illant is.

Az éjjeliszekrény fiókjából magához vette mind a 4 dobozt, majd sietett vissza.

Mikor megtestesült, a nő már felült az ágyban és a takarót szorosan maga elé fogta. Nem nézett rá. A huzat csücskével babrált.

- Van 12. De ha lemegy a Nap, akkor hozok még a boltból.

Lena szótlanul bólintott, de továbbra sem pillantott fel. Ez nem jelent jót...

- Valami baj van? - kérdezte meg végül, előre félve a választól.

- Te nem akarsz gyereket? - nézett végre rá, így láthatta, hogy könnyes a szeme. Te jó ég! Mi a fasz van már itt?! Miért akar sírni?!

- Dehogynem akarok! - lépett közelebb és leült vele szemben az ágyra.

- Akkor... - szipogott - Akkor minek az óvszer Rayner?

- Kicsim, te még csak 25 vagy! Egy napja változtál át! Egy napja sincs, hogy a párom lettél! Gondolkozz már egy kicsit! - szorította meg a kezét bíztatóan.

- De... én... te olyan jó apa lennél...

- Nem! - vágott a szavába - Túl sokáig vártam rád! Túl sokáig szenvedtünk! - rázta meg a fejét - Most csak szeretni akarlak és élvezni az együtt töltött idő minden percét! Önző vagyok? - kérdezte nevetve - Lehet! De az kurva élet, hogy nem akarok még rajtad osztozni senkivel! Ha kell ezt a Fénynek is megmondom! Baszódjon meg, ha nem tetszik neki! - Lena végre elnevette magát - Eddig se voltam a kedvence! - vonta meg a vállát - El akarlak venni! Össze költözni. Világot látni. - gyengéden megsimogatta az arcát - Éljünk egy kicsit! Jó?

A szerelme lassan bólogatni kezdett.

- Három év múlva újra itt leszünk, és ha akkor is leszel olyan őrült, hogy gyereket szeretnél tőlem, akkor örömmel meg is adom majd neked. De most...

- Várjunk még! - fejezte be a mondatot helyette Lena.

- Igen. - csókolta meg lágyan, miközben letörölte a könnyeit - Szóval... folytathatjuk ott, ahol abba hagytuk? - rántotta le róla a takarót, hogy ráfeküdhessen - Iszonyú izgató az illatod! - szuszogott bele a nyakába.

- De Rayner... - tolta el magától egy kicsit távolabb.

- Igen, Kicsim? - forgatta meg a szemeit.

- Mi van, ha már elkéstünk az óvatoskodással? Mert tegnap már... szóval, hogy már annyiszor...

- Igen. - sóhajtott - Nekem is eszembe jutott. Nem tudhatjuk... de az illatod, még csak most lett ilyen szexis, szóval... szerintem jók vagyunk! - kacsintott.

- De ha azt vesszük alapul, hogy egy spermium akár 3 napig is életképes, akkor...

- Oh, a szentségit, Lena! Csak fogd már be, kérlek! - szólt rá ingerülten, majd az ajkaival betapasztotta a száját...

***

Egy héttel később a nő az utolsó ruháit pakolta be egy nagy kartondobozba, majd hirtelen felemelte, hogy az új, közös lakrészükbe portáljon vele. Uhh, de kibaszott nehéz! - nyögött fel a súlyától, majd erősen koncentrált az úticéljára.

Mikor megtestesült, Rayner azonnal mellé ugrott, hogy kikapja a kezéből a csomagot.

- Eszednél vagy?! - dobta le a földre - Ez dög nehéz!

- Nyugi, Harcos! - paskolta meg a mellkasát - Nem haltam bele! Vámpír vagyok... emlékszel?

- Folyton emlékeztetsz rá! - forgatta meg a szemeit, mert tényleg minden alkalmat megragadott arra, hogy az új képességeit villogtassa. De nem tehetett róla... élvezte az egészet!

Persze, a napfény hiányzott neki, illetve a munka is, de Georginával éppen azon ügyködtek, hogy a kórház engedélyezze nekik azt a beosztást, amit kitaláltak: a vámpír viszi az éjszakákat, a farkas a nappalokat. Így mindketten jól járnának. De ha maguktól nem bólintanak rá, akkor még mindig ott van Lena pénze, ami elég meggyőző tud lenni... vagy a hipnotizálás, bár az neki még nem megy...

Így, hogy lemondtak a babáról, fókuszálhat még a karrierjére. Természetesen Rayner nem örült, hogy nem fog a Házban "nyugton ülni a seggén", ahogy ő fogalmazott, de aztán belátta, hogy Harcosok közt jól jön az ügyes kezű orvos. Márpedig ő nagyon jó sebész akart lenni! Ahhoz pedig dolgoznia kell...

- Maradt még valami? - kérdezte a szerelme.

- Semmi lényeges. - legyintett - Pár darabot hagytam még, ha valami "véletlen baleset" érné a rajtam lévő ruhákat... - mosolygott hamiskásan. De nem tehettek róla... imádták letépni egymásról a textilt.

- Mondtam már, hogy nem szeretem ezt a pólódat? - vigyorgott rá Rayner éhesen csillogó szemekkel.

- Neee! Ez az egyik kedvencem! - nyüszítette, és megpróbált elmenekülni, de a férfi azonnal elkapta és a szerencsétlen felső hangosan recsegve adta meg magát a követelőző érintésének...

A következő szerdán Lena erős görcsökkel ébredt.

- Valami baj van? - ölelte át hátulról Rayner.

- Nem. Semmi baj. - ült fel óvatosan - Csak görcsöl a hasam. - mondta, majd kiment a mosdóba.

Hatalmas gombóccal a torkában ült le a WC-re.

Reménykedett.

Másfél hétig reménykedett.

Nem mondta el ugyan Raynernek, de minden vágya egy kisbaba volt.

Irigyelte a nővérééket.

Imádta Herleyt.

És a gondolat, hogy a szerelme kicsinyített mása növekszik benne, melegséggel töltötte el a lelkét...

Félve pillantott le a papírra, mikor megtörölte magát.

Vér.

Csak pár csepp vér, de minden reménysége szertefoszlott.

Megremegett az ajka, a szemei könnybe lábadtak.

Vége.

Ennyi volt.

Legbelül összetört és érezte, hogy el fogja bőgni magát.

- Minden rendben? Jól vagy? - kopogott ekkor Rayner az ajtó túloldalán.

- Igen! - kiáltotta gyorsan, majd lehúzta a WC-t, felhelyezett egy tampont és megmosakodott, mielőtt kiment volna.

A férfi már fel is öltözött közben, de ahogy kilépett az ajtón, kíváncsian pillantott felé.

- Megjött. - mondta annyira normális hangnemben, amennyire csak bírta, majd bemasírozott a gardróbba, hogy elrejthesse az arcát.

- Értem. - hallotta a mély hangját, majd azt, hogy hangosan becsapva az ajtót távozik...

Sziasztok!
Utolsó rész volt... 💔
Még egy epilógussal jövök majd! 😘❤️