Eternal desire ❤️‍🔥🔞 (2. Rész)

49. Átváltozás

Lena arra ébredt, hogy borzasztóan viszket a bőre. Álmosan hunyorgott körbe, de a napsugarak még csak halványan világítottak be a zsalugáterek rései között. A telefonja 6:20 percet mutatott.
Átaludta az egész éjszakát. Az altató és a morfintapasz megtették a magukét...

Átsétált a fürdőszobába, használta a WC-t, majd levetkőzött, hogy letusoljon, de amint elkezdte lehúzni magáról az alvóspólóját, a kezei beleütköztek a mellébe.

Mi - a - fasz?! - állt meg a mozdulatban. Hisz' neki gyakorlatilag mellei sincsenek! Most pedig lepillantva, egész formás cickók feszültek a mellkasán.

Szent szar! - bújt ki gyorsan a ruháiból, hogy megnézze magát a tükörben. Mi történt vele?!
Önmaga volt, de mégsem... mintha egy photoshoppolt változatot látott volna. Nagyobb cicik, széles csípő, vékony derék és kerek popsi. Az arca ugyanaz volt, de hatalmas, dús szempillákkal, vastagabb, telt ajkakkal. A haja is hosszabb lett és olyan egészséges és erős, mint amiket a sampon reklámokban látni.

Kiszalad vissza a szobába, hogy a karját a napfénybe tartsa. Azonnal sercegni kezdett a bőre, így egy fájdalmas kiáltás kíséretében gyorsan visszahúzta.

Oké. - dörzsölte meg az égés nyomot. Ezek szerint akkor átváltozott. De hogy a picsába?! - törte a fejét, mikor eszébe jutott a táskája... Maradt még abból a vérből, amit Rayner adott neki a kísérleteihez.

Azonnal oda rohant, de a két fiola már üres volt.

Hát, persze! - csapott a homlokára. A fájdalom elvette az eszét, és egy elkeseredett, életéért küzdő pillanatban lenyelte a tartalmukat.

Berontott a fürdőszobába és félve kinyitotta a száját, de a szemfogai ugyanolyanok voltak, mint régen. Nem változtak át agyarakká. Vagy hogy is kell? Vérre kell gondolni hozzá? - ráncolta a homlokát és felidézte Rayner ízét...

Az este undorodva emelte az első fiolát a szájához, de miután megitta, már sóvárgott a másodikra.

Gyorsan lenyelte.
Nem sok volt.
Többet akart.
Sokkal többet.

S most, hogy ezek eszébe jutottak, a tükörben egy vérszomjas vámpír nézett vele farkasszemet...

***

Rayner hosszú idő után először feküdt le nyugodtan. Megtalálta Lenát, este pedig már együtt is lesznek.

Amiatt izgult egy kicsit, hogy vajon milyen ütemben halad az átváltozása. Ha csak pillanatnyi rosszulléteknél tart, akkor nem lesz baj. Ha viszont sokkal előrehaladottabb, akkor vérre van szüksége. Minél hamarabb!

Tarts ki, kislány! - mantrázta magában. Amint odaér, bevall neki mindent és átsegíti a nehezén. - gondolta, de ekkor olyan érzése volt, mintha valaki mellbe vágta volna. A levegője egy pillanatra bent akadt, hogy a következőben hangosan sípolva telítődjön újra a tüdeje.

Lena! - tört rá a pánik, ahogy a sajgó mellkasához kapott. Mi történik veled?! - ült fel, miközben kapkodva vette a levegőt, amíg lassan enyhült, majd teljesen meg nem szűnt a szorító fájdalom.

Visszafeküdt, de csak forgolódott, és fél 7 magasságában megint furcsa dolog történt. Mintha le akarták volna nyúzni a bőrt a jobb alkarjáról.

Mi a faszt művelsz, kislány?! - dörzsölte meg magát, hogy enyhítse az érzést...

Bele fog őrülni ebbe a bizonytalanságba és tehetetlenségbe!!

És bármennyire is akart bármit is érezni még a nap hátra lévő részében, már semmi nem vette körül csak az üresség...

***

Lena mindezek után bekuporodott az egyetlen napfénymentes helységbe, az apró, zsúfolt kamrába.

Délelőtt telefonált a hölgynek, hogy további egy hétre szeretné kivenni a házat. Szerencsére, semmi akadálya nem volt, bár említette, hogy más is érdeklődött már utána, de övé az elsőbbség.

A pénzt majd becsúsztatja neki az ajtón, amint képes lesz uralkodni a vérszomján. A kibaszott agyarai ugyanis azóta nem voltak hajlandóak visszazsugorodni a normál méretükre. Úgy érezte magát, mint egy kardfogú tigris... Nevetséges!

Valahogy muszáj kordában tartania ezt az ösztönt!

Végülis az életben maradáshoz nem szükséges elvileg, csak gyengébb lesz vér nélkül... az meg nem számít! Úgysem akar kitűnni az emberek közül...

Mikor megpillantott egy doboz céklalevet az egyik polcon, szinte sorsszerűnek gondolta. Gyorsan felbontotta és mohón inni kezdte. Mire végzett vele, a fogai csodák csodájára visszahúzódtak. Talán a vastartalomhoz van köze, vagy ahhoz, hogy olyan vörös, mint a vér? Ki tudja... A lényeg, hogy segített.
Ezt is vennie kell majd, ha leugrik a városba!

Valamint már azt is tudta, hogy vacsira "fekete pudingot" fog enni, elvégre is abban is sok vér van, még ha állati eredetű is...

Amint lement a Nap, kirontott a házból. Tudni akarta, milyen képességekre tett szert.

Nagy lendülettel nekiiramodott felfelé a hegyoldalon, ami meglepően könnyű volt, ezért gyorsított a tempón, míg végül hihetetlen sebességgel suhant.

Amikor megállt, még csak nem is pihegett, pedig megtett vagy 5 kilométert. Emelkedőn. Kb. 5 perc alatt... lefelé még kevesebb idő kellett hozzá.

Azta!

Most lássuk az erőt! - fogott meg egy hatalmas farönköt, amit könnyedén megemelt és messzire hajított. Teljesen felvillanyozódva vette a kezébe a farakás mellett heverő fejszét és nagy lendülettel hasította a tömböket hasábokra. Már úgyis fogytán volt a tűzifa, az esték pedig továbbra is veszettül hidegek. Most viszont annak ellenére, hogy a lehelete látszott az éjszakában, egy szál, vékony ingben sem fázott.

Ha ilyen vámpírnak lenni, akkor hamar hozzá fog szokni... erő, gyorsaság, ellenállás... csak az a nyomorult vérszomj ne lenne!

Ismét eszébe jutott Rayner íze, amitől össze futott a nyál a szájában. Hogy lehűtse magát, elkezdte megélezni a baltát az ott heverő fenőkővel, de meg kellett állnia a mozdulat közben, mert a szél messziről, valahonnan a legmámorítóbb menta illatot fújta felé...

Mi - a - fasz?!

Remélem, tetszik az átváltozott Lena! Következő részben meg lesz a nagy találkozás is ❤️
Írjatok és hagyjatok egy csillagot!
Pusziiii