Eternal desire ❤️‍🔥🔞 (2. Rész)

33. Elfelejtett kép

Hangos dörömbölés keltette fel Raynert az ágyból. Ki a faszom lehet az?! - morgott magában, amíg az ajtóhoz csoszogott, és amint kinyitotta Audrey rontott be rajta.

- Beszélnünk kell! - csapta be maga mögött, mint egy hurrikán.

- Mi van már? Meghalt valaki? - dörzsölte a szemét álmosan.

- Te fogsz, ha nem húzod ki a fejed a seggedből, mert esküszöm a Fényre, hogy kinyírlak! - fenyegette a feltartott mutatóujjával, amin nevetnie kellett.

- Nyugi már, csajszi! Nem csináltam semmit!

- Hát épp ez az! - csattant fel és lökte meg a két tenyerével a mellkasát, de olyan erővel, hogy hátra tántorodott tőle - Olyan idióta vagy, hogy nem teszel semmit annak érdekében, hogy megkapd Lenát! Hát most engedd meg, hogy gratuláljak neked az elvesztéséhez!

- Miről beszélsz? Hallod te miket hordasz össze? - nevetett fel kínosan, de közben érezte, hogy gombóc nőtt a torkába.

- Jól van Collings... játszd csak a menőcsávót! Tudod, hogy átlátok rajtad! De amíg adod itt az egyszemélyes színjátékodat, addig Langdon gyűrűt húzott a húgom ujjára! - sipította hisztérikusan.

- Tessék? - kérdezte döbbenten és le kellett ülnie.

- Igen. Jól hallottad. Lenából hamarosan Mrs. Lancaster lesz, hacsak nincs ellene valami kifogásod.

- De... hogyan... én nem... - dadogta elködösült fejjel.

Lena férjhez megy.

Valaki másnak a menyasszonya.

Valaki más párja lesz.

Valaki más fogja megjelölni.

Valaki más vérét issza.

Nem, nem, nem és nem!! - harsogta a szíve minden egyes dobbanása, de egy hang sem jött ki a torkán.

- Ideje félre tenned a nagy egódat és megkeresni az okokat. - Rayner értetlenül pislogott a szőkére - Láss a sorok mögé! Keresd az összefüggéseket!

- Nem értem, miről beszélsz...

- Itt egy kis segítség! - nyúlt a farzsebébe, ahonnan elő kapott egy régi levelet, amit a kezébe nyomott. - Innen olvasd majd! - mutatott egy bekezdésre.

- De mégis mi ez? - ráncolta a homlokát zavartan.

- Anyám egyik levele Langdon anyjának. Lena nem olvasta végig őket, mert túlságosan fájdalmas volt számára. Én viszont igen, és ez a kis momentum azóta sem megy ki a fejemből. Viszont... - állt meg egy pillanatra, hogy nagy levegőt vegyen - Nehogy azt hidd, hogy segítek neked bármiben is! Az utolsó alkalom volt, hogy beleavatkozok a húgom életébe! Nem támogatlak és nem árulok el több információt! Csak azért jöttem most is el hozzád mert azt hiszi, hogy Langdon az egyetlen választása. A többi már rajtad áll. - fújta ki a levegőt, majd távozott.

Rayner még egy percig ült dermedten, aztán győzött a kíváncsisága és olvasni kezdte a levelet:

"Sajnálom, hogy nem tudtatok eljönni. Remélem, Lanny hamarosan jobban lesz. Nekem a lányok a múlt héten voltak betegek, de szerencsére hamar felgyógyultak.
Az estély egyébként igazán fényűző volt. Dawsonék kitettek magukért. Nem spóroltak semmin. Az étel pazar, a dekoráció mesés, a zenekar fantasztikus volt!
A nagylányuk meseszép vámpírrá változott. Több férfi is csapta neki a szelet, de ő igazán úrihölgyhöz méltóan viselkedett. Biztos vagyok benne, az én kicsikéim is ilyen elragadóak lesznek egy szép napon!"

Rayner nem értette, mi olyan érdekes lesz ebben a levélben, amit neki feltétlenül tudnia kellene, de azért folytatta:

"Edward persze egész éjjel a férfiakkal üzletelt. Sikerült is valami remek befektetési tippet szereznie, amitől madarat lehet volna fogatni vele. Emiatt viszont nem volt partnerem, így miután Darlenet elringattam a babakocsiban, Audreyval indultam el táncolni. Nagyon jól mulattunk. Majd amikor már a harmadik számnak is vége lett, és vissza indultunk pihenni, alig hittem el, amit látok.
Az én kicsikém nem volt a babakocsijában! Gondolhatod, mennyire bepánikoltam, de szerencsére Audrey kimutatott az erkélyre, ahol megláttam őt annak a nagydarab, mogorva Harcosnak a kezében."

Raynernek újra el kellett olvasnia a mondatot, aztán eszébe jutott.

Hát, persze! Dawsonék lányának, Elizabethnek a beavatási ünnepségére neki kellett elmennie a Harcosok Házából. Aiden és Avery előző este sebesültek meg, Wyott pedig még túl zöldfülű lett volna a vérszomjas elit tagjaival szemben.

Most már emlékezett...

"Amikor kiléptünk az épületből a férfi tudomást sem vett rólunk. Olyan megszállottan nézte Darlenet, olyan gyengéden ölelte magához, hogy az már szinte zavarba ejtő volt. A csöpp kis teste elveszett a hatalmas karjai között. Végül megköszörültem a torkomat, hogy jelezzem az ottlétünket.
Fülig vörösödve pillantott fel rám, majd átnyújtotta a babát.
- Nyöszörgött. - dünnyögte az orra alatt, és olyan gyorsan elviharzott, hogy meg sem tudtam köszönni neki."

Te jó ég! Az a kisbaba... az Darlene volt?! - leforrázva ült az ágyon és tovább olvasta a levelet, de már semmi érdekeset nem talált benne.

1997. november - állt a lap alján a dátum. Hát, ekkor találkoztak először!

Ahogy erősen koncentrált, már emlékezett mindenre.

Az a különös érzés, ahogy elindult a csendes sarok felé és bekukucskált a babakocsiba... A legédesebb kisbaba volt, akit valaha látott! Muszáj volt megérintenie! Nem tudott uralkodni magán... s a következő pillanatban már halkan dúdolászva ringatta a kicsit szorosan magához ölelve.

Szent szar! - ennyit bírt az agya feldolgozni.

Egyébként, így utólag szemlélve Audrey kiskorában is olyan volt, mint most, de Lena teljesen kopasz volt... honnan tudhatta volna?!

És ennek most mi értelme? - dobta magát hanyatt az ágyon és a plafont kezdte el fürkészni.

A Fény már akkor is hozzávezetett! - súgta az agya egyik elfojtott zugából egy hang. Áh, lófaszt! - legyintett. Ennek semmi értelme nem lenne... vagy mégis? - tűnődött és úgy érezte, be fog golyózni, szóval inni kezdett, s meg sem állt a harmadik üvegig...

Csak hogy bonyolítsam a dolgokat... 🙈❤️