Eternal desire ❤️‍🔥🔞 (2. Rész)

4. Reggeli

Úton hazafelé Lena próbált megnyugodni, és rendezni a gondolatait, ezért beszélgetni kezdett a Szolgálóval:

- Megkérdezhetem, hogy hívják?

- Joseph vagyok, kisasszony. - válaszolta kedvesen.

- És maga ember?

- Igen, az vagyok.

- És mióta dolgozik a vámpíroknak?

- Én ebbe születtem bele. Apám és anyám is Szolgáló volt. A házban nőttem fel, a húgommal együtt. Ő most a konyhában dolgozik.

- És nem akart más foglalkozást választani?

- Nem vagyunk ebbe belekényszerítve. Mindenki maga dönti el, mit szeretne kezdeni az életével. De számomra megtiszteltetés, hogy részese lehetek a titokzatos életüknek, és szolgálhatom ezeket a kivételes lényeket. - mondta, és látszott rajta, hogy úgy is gondolja.

- És ha valaki nem akar így élni?

- Azoknak elveszik a velük kapcsolatos emlékeiket.

- Oh, ilyet is tudnak? - döbbent meg Lena.

- Igen, bár csak az idősebbek, akik elég régóta uralják már az erejüket.

- És sose félt tőlük?

- Gyerekkoromban néha. Volt, mikor Rayner úr talpig véresen állított haza egy küzdelemből... - idézte fel - Az eléggé sokkolt, de anyám elmagyarázta, hogy a gonosz ellen harcolnak, ezért minden tiszteletem az övék. - hajtotta meg a fejét.

Igen... végülis ők a jót szolgálják, vagyis a Fényt... bár van némi ellentmondás abban, hogy a vámpírok a jófiúk. Ezzel oda a Drakula imidzsnek...

- A maga gyerekkorában Rayner már harcolt?

- Oh, igen. Ő a legidősebb a Harcosok közül. Egy viking.

- Viking?! - ugrott egy oktávval fentebb a hangja - Ez most komoly? Akkor vagy 1000 éves lehet... - de ez legalább megmagyarázza a szakállat és a fonást a feje búbján...

- 800-on felül van, de pontosan sajnos nem tudom...

- Azta! - rázta meg a fejét - Nem néz ki többnek 35-nél... - suttogta szinte csak magának. - És azt meg tudja mondani, hogy ki volt a hölgy a szobájában? - kérdezte, mert muszáj volt megtudnia - Ha nem vagyok indiszkrét... - tette hozzá gyorsan.

A Szolgáló elmosolyodott. Fenébe, még lebuktatja itt magát, hogy érdeklődik a férfi iránt...

- Csak... úgy tudtam, a Harcosoknak nem lehet barátnőjük. - egészítette ki gyorsan, hátha kevésbé lesz gyanús a kíváncsiskodása...

- Ő egy Segítő. A Fény szolgálója. Belőle isznak a Harcosok. Kivéve persze Aiden urat; hisz neki már van társa. - magyarázta, de közben meg is érkeztek.

- Köszönöm a fuvart Joseph. - szállt ki a kocsiból Lena.

- Állok rendelkezésére kisasszony! - bólintott a férfi, majd elhajtott.

A lakásban gyorsan letusolt, pizsamába bújt és bekuporodott az ágyba. Az ébresztőt este 7re állította be, majd bekapcsolta a TV-t és hagyta, hogy elnyomja az álom...

***

Deore az ágy szélén ült. Mikor benyitott, felkapta a fejét és kíváncsian nézett rá.

- Mi történt? - kérdezte.

- Meglátott minket egy ember. - dörmögte Rayner.

- Oh. - nyögte a Segítő.