Eternal desire ❤️‍🔥🔞 (2. Rész)

34. Kirándulás

Januárban tetőzött a megfázás és a COVID. Ez a kettő együtt pedig, kaotikus állapotokhoz vezetett a kórházban.

A vámpírvérrel végzett titkos kísérletei sajnos nem hoztak átütő sikert, mivel a vírus folyamatosan mutálódott, de nem akarta még feladni... maradt még két fiolával Rayner véréből, azt beosztja, míg át nem változik. Aztán a saját vérével majd folytatja...

A feje egyre többször fájt. Gyakran volt ingerült és fáradt. Tudta, hogy ez a közelgő születésnapja miatt van...

De előbb még Langdon, aki holnap tölti be a 25-öt...

Vajon milyen lesz? Hogy fog kinézni? Ugyanúgy fog vonzódni hozzá, vagy még jobban? - töprengett, miközben a Harcosok Házához tartott.

Lendületesen haladt a belvárosban a délutáni megnövekedett forgalom ellenére is. Miután levizsgázott, igyekezett minél többet vezetni, hogy meg legyen a rutinja is. Az ajándékba kapott Mercit pedig egyenesen imádta.

Ki akarta használni még ezt a kis időt, amíg ember, ezért a szabadnapjain a délutáni ébredése után, elkérte a kislányt Audreytól, hogy a Napon lehessenek.

A nővére persze repesett a boldogságtól, hogy nem csak a szolgálók segítsége révén léphet napfényre a kicsi. A szigorú korlátozásokat apránként oldották fel és mostanra már szinte minden a régi volt. Újra kinyithattak a vendéglátó- és szórakozóhelyek, valamint nem volt kötelező a maszk használat sem.

A kapu azonnal kinyílt előtte, még csak meg sem kellett fékeznie a kocsit. Vajon ki lehet most a kamera teremben? - tűnődött, mert tudta, hogy a férfiak ezt a posztot is váltogatni szokták egymás közt...

Miután leparkolt a garázsban, kiszállt és végigsétált a szebbnél szebb autók között.A tekintete viszont azonnal egy leponyvázott járműre tapadt. Tudta, hogy Rayner GTO-ja lapul alatta. Odalépett mellé és fellibbentette a vásznat. A fekete festés tökéletesen fényesre volt polírozva. Vágyakozva simított végig a motorháztetőn, s eszébe jutott az a reggel, mikor egymás karjai közt ébredtek.

"El kell majd vigyél vele egy körre!" - visszhangoztak fejében a szavak. Akkor még azt hitte, lehet kettejük közt több is... Nagyobbat nem is tévedhetett volna! - rázta meg a fejét keserűen, majd mosolyt erőltetve az arcára, elindult be a házba.

Herley már messziről kiszúrta.

- Nena! - kiáltotta boldogan, amitől az előbbi rossz kedve azonnal szerte foszlott. Ez a kislány tudta, hogyan kell felvidítani a felnőtteket.

- Szia Kiscsillag! Indulhatunk?

Herley lelkesen bólogatott és a nyakába csimpaszkodott, hogy ölbe vegye.

- És hova terveztek menni? - kérdezte Audrey kíváncsian, miközben a babatáskába pakolászott.

- Arra gondoltam, leugrunk kicsit a tengerpartra. Mit szólsz? - kérdezte a kislányt - Van kedved kagylót keresni?

- Igen! - tapsikolt boldogan, miközben a nővére átváltott para-mami üzemmódba.

- Fel kell vennie akkor még egy pulóvert, vastag csizmát, overált. Csomagolok váltóruhát, rágcsát, pelenkát és innivalót. Az előbb tettem tisztába, de...

- Audrey! - szólt rá nevetve - Megoldom! Nem először hagyod velem kettesben!

- De mindig itt voltatok a közelben...

- Mintha számítana, hol vagyunk fényes nappal... úgysem tudsz utánunk jönni! - forgatta meg gúnyosan a szemeit, amin a másik felnevetett.

- Hamarosan neked is véget érnek a verőfényes napok! - mutatott rá, miközben visszavette és öltöztetni kezdte a kicsit.