Eternal desire ❤️‍🔥🔞 (2. Rész)

20. Idill

Lena még mindig a padlón ülve zokogott, mikor berregett a telefonja. Megtörölte a szemét és szipogva nézett a képernyőre.

Egy üzenete érkezett Langdontól:
"Most lett vége a családi karácsonyozásnak... Akkor holnap találkozunk?"

Örült a fiúnak. Legalább addig se Rayner miatt kesereg.

"Persze. Mikorra tudsz ide érni?" - küldte el neki és várta a választ, mert nem beszéltek meg még semmi konkrétat.

"Indulok, amint anyámék lefekszenek."

"Nem leszel akkor túl fáradt? Te mikor fogsz így aludni?"

"Kibírom. Minél több időt akarok veled tölteni. És mi a terv?"

Annyira cuki volt! Majdnem elolvadt a válaszától; és a fájdalom a mellkasában is kezdett megszűnni...

"Majd improvizálunk! 😉" - küldte el a választ, s már gondolatban tervezni kezdte a holnapi napot.

"Ez tetszik! 😜 Most pedig aludj! Hamarosan indulok hozzád! 💋"

Lena mosolyogva tette le a telefonját, majd gyorsan letusolt és ágyba bújt.

Reggel a csengő éles berregésére ébredt. Morcosan, hunyorogva csoszogott az ajtóhoz.

- Igen? - szólt bele a kaputelefonba.

- Megjöttem! - hallotta Langdon búgó hangját és megnyomta a nyitó gombot.

Eszelősen rohant a fürdőszobába, hogy megmossa az arcát és kócos haját megzabolázza. Használt egy kis szájvizet, majd belebújt gyorsan a szürke köntösébe, hogy elrejtse kopott pizsamáját. Mennyi lehet az idő?! - tűnődött miközben kopogást hallott. Biztos a sírás kimerítette és elaludt...

- Azonnal megyek! - kiáltotta, miközben az ajtóhoz futott, de félúton belerúgott egy szék lábába. Mocskul fájt, ezért feljajdult, majd féllábon ugrálva nyitott ajtót.

Langdon makulátlanul festett. Kezében egy hatalmas rózsacsokrot szorongatva mosolygott rá.

- Szia! Ez a tiéd! - nyújtotta át neki, ő pedig pironkodva elvette.

- Langdon ez meseszép! Köszönöm, de nem kellett volna... - nézett rá csillogó szemekkel.

Még sosem kapott ennyi virágot. Vagy két tucat lehetett. Alig fért a kezébe...

- Hiányoztál! - húzta közel magához, majd szorosan megölelte. A parfümének illata betöltötte az orrát; szexis volt és megnyugtató, ezért még jobban beletemette arcát a férfi mellkasába.

- Minden nap beszéltünk! - szólalt meg végül és felpillantott rá. Vastag ajkai mosolyra húzódtak.

- Igaz. De nem éreztelek úgy, mint most. - tolta magukat egy lépéssel beljebb a lakásba, majd a sarkával belökte az ajtót, ami hangosan csattanva záródott.

- Ezért még szólni fognak a szomszédok! - kuncogott Lena.

- Nem érdekel! - búgta felé - Meg akarlak csókolni! - mondta, miközben a fejénél fogva közelebb húzta magához, míg az ajkát az övére nem tapasztotta.

Ez a csók más volt, mint a múltkori. Nem lágy és óvatos, hanem vágyakkal teli és sürgető.

Langdon letámadta. A testéből áradó forróságtól elgyengült. A rózsákat a földre ejtette, de ez most nem számított. Lena leseperte róla a kabátot, majd bele kapaszkodott a pulóverébe. Még szorosabban akarta érezni a testét az övén. Szerencsére Langdon is pont ezt tervezte, mert erőteljesen megmarkolta a fenekét, mire ő felpattant az ölébe, lábaival átkulcsolta a derekát. A köntöse szétnyílt, de nem érdekelte. Gyorsan kibújt belőle, hogy ne zavarja őket.