Eternal desire ❤️‍🔥🔞 (2. Rész)

5. Kettesben

Aiden körülbelül egy fél óra múlva tért vissza a szobába. Addigra már ők is végeztek, és jóllakottan területek el az ágyon.

- Bármennyire is vonzóak a Hölgyek az ágyamban... - kezdte a férfi, de Audrey megköszörülte a torkát és közbeszólt:

- A MI ágyunkban! - hangsúlyozta - És ő a kis húgom! - mutatott rá - Mostmár folytathatod! - villantott egy ördögi nézést a nővére a pasija felé.

- Öhm, csak annyit akartam mondani, hogy Lenát várják odakint.

- Micsodaaa?! Ki a frász várna engem?! - csattant fel - Még nem fejeztük be a filmet sem! - mutatott a TV-re

- Legyen meglepetés. - bökött biztatóan fejével a nyitott ajtó felé.

- Akárki is legyen az, jó oka legyen arra, hogy elrángat a Netflix elől! - kiabálta, miközben kikászálódott a kényelmes párnák közül. - Azt mondtad, nem kell elhagynom a szobát! - sziszegte Aiden felé, miközben összekötötte magán a köntösét. - Most nézz rám! Meg sem fésülködtem! - simított néhány kósza tincset a füle mögé.

- Menj már! - tolta ki az ajtón Aiden és rögtön be is csukta utána. Amikor megfordult, Rayner tornyosult fölé az ajtókeretnek dőlve. Sokkal jobban nézett ki, mint reggel, s ettől csak még jobban összezsugorodott előtte.

- Netflix az én szobámban is van! - mondta egy fél mosollyal az arcán, de teljesen lesokkolta a hirtelen látványa, így csak bámult rá tátott szájjal, mire nagy sokára meg bírt szólalni:

- Mit akarsz? - érezte, hogy felgyorsult a szívverése, a teste remegett, ezért átölelte magát.

- Beszélgetni. - mondta, s a hangja a bordái közé hatolt.

- Mondhatod. - hajtotta le a fejét, mert már nem bírt a szemébe nézni anélkül, hogy elpirulna.

- Jobb lenne a szobámban, hidd el! Azok ketten, odabent most is hallgatóznak! - mutatott az ajtóra a háta mögött.

- Nincs mit titkolnom előttük! - vonta meg a vállát, mire Rayner elkapta az állát és kényszerítette, hogy a szemébe nézzen.

Amikor találkozott a tekintetük, elengedte, s megtámaszkodott a tenyerével az ajtón a feje két oldalán. A mellkasa egész közel került az övéhez:

- Kérlek! - súgta felé lágy hangon, s tudta, érezte a teste reakciójából, hogy minden ellenállása hiába való...

***

Muszáj megbeszélniük a tegnapiakat. Fel akarta oldani azt a feszültséget, ami kialakult köztük, de látta, hogy a lány nagyon visszakozik.

- Nagyon fáj az oldalam. Meg kellene nézned. - mondta végül, ami csak félig volt igaz. Valószínűleg eltört pár bordája és pár nap alatt összeforr majd, de most jó indok lehet arra, hogy meggyőzze. Hátha előjön belőle a gondoskodó doki...

- Nem kellene akkor járkálnod! - vágta hozzá pimaszul, ami miatt legszívesebben az ajtónak nyomta volna, hogy aztán addig csókolja, míg levegőért nem kapkod. De gyorsan megszakította a gondolatmenetet és hozzátette higgadt hangon:

- Kérem szépen, doktornő?

A lány nem nézett rá; kibújt a karjai alól és elindult a folyosón a szobája felé.

- Szedd a lábad! - intett neki hátra se pillantva, de emiatt legalább volt alkalma magába szívni a látványt.

Nagyon tetszett neki minden rajta; kezdve a kócos hajával, ami még tegnapról volt szorosan befonva a tarkóján, a szeplős arca, a szürke szeme és még az a szörnyű, bolyhos, szürke köntös is jól állt neki. Plüss mamuszában csoszogva haladt előre.