Eternal desire ❤️‍🔥🔞 (2. Rész)

39. Döbbenet

- Gyere, igyunk egy teát! - intett Audrey a konyha felé.

- Felviszem Herleyt a szobánkba. - vette el Aiden a kislányt a kezéből, s a nővére hálásan bólintott.

- Megyek hamarosan! - csókolta meg a férjét.

- Csak nyugodtan! - mosolygott rájuk a férfi, majd távoztak.

Lena ledobta magát a konyhapulthoz.

A Szolgálók mosogattak, de Audrey intett nekik, hogy ne is törődjenek velük. Odarakta a vizet forrni, s közben két bögrét vett elő.

- Menta? - kérdezte, miközben a filterek közt válogatott.

- Mi más? - forgatta meg a szemeit Lena színpadiasan.

Szinte mindig azt ivott. A friss menta illata jótékonyan hatott rá, ha ideges, fáradt vagy épp álmatlan volt, segített. Ettől jobban csak a mentolos csoki fagyit imádta...

- Köszi! - húzta magához a bögrét és nagyot szippantott a felszálló gőzből. Audrey kamillát választott és hasonlóan cselekedett.

- Szóval... el tudod ezt hinni?! - bukott ki belőle.

- Őszintén szólva, nem lepődtem meg...

- Tényleg?! - kerekedett el a szeme.

- Tényleg! Rayner rád van kattanva, Lanny pedig mostmár a kifinomult érzékeivel ezt azonnal levágta; és ne felejtsük el a szülinapi balhéjukat sem...

- Igen! - sóhajtott nagyot - De erre akkor sem számítottam! Mármint, hogy így nyíltan egymásnak esnek! Mert ennek semmi értelme...

- Miért? - vonta fel a szemöldökét - Mi történt tegnap? - kérdezte sejtelmesen.

- Mit tudsz? - takarta el az elvörösödött arcát.

- Semmit! - grimaszolt - Azon kívül, hogy kocsikáztatok...

- Igen, de volt más is... - mondta, miközben az ujjai között kikukucskált az érdeklődő nővérére. - Én rámásztam! - vallotta be.

- Mit csináltál?! - szaladt Audrey hangja egy oktávval feljebb.

- Jajj, Audrey! Nem tudom, mit csináltam! Csak bele ültem az ölébe... - csapta le a kezeit a pultra - Amikor a közelemben van, akkor én... megőrülök, megvadulok, megbolondulok! Nem vagyok ura a gondolataimnak, a tetteimnek, az érzéseimnek. - hadarta, majd nagy sóhajjal kibökte - Annyira vágyom rá! Akarom őt! De emiatt borzasztóan szégyellem is magam! Bűntudatom van, mert becsapom Langdont. Pedig ő soha nem ártott nekem! Nem ezt érdemli! És átváltozott! Láthattad... Egy kétlábon járó Ken baba lett! - Audrey kuncogott a megnevezésen - Minden lány erről álmodozna!

- De nem te! - szakította félbe. Lena szomorúan megrázta a fejét.

- De nincs más választásom... - sóhajtotta lemondóan.

- Mindig van más választásod.

- Mi lenne az Audrey? Hm? Rayner? - nevetett fel keserűen - Nem akar ő tőlem semmit szexen kívül! Aláírom, igen, vonzódik hozzám, de csak a farkával! Dugni akar!

- Ne mondd ezt!

- Ne! - emelte fel a mutatóujját figyelmeztetően - Ne kezdd őt védeni, mert fogalmad sincs, hányszor égettem már meg vele magam! Legutóbb tegnap... - csuklott el a hangja, de lenyelte a könnyeit - Mindig elkezdek reménykedni, minden szalmaszálba belekapaszkodok vele kapcsolatban, de soha nem kaptok tőle visszajelzést. Ő nem képes rám többként tekinteni, mint egy vad menet. Én viszont nem tudom kizárni az érzelmeket a képletből. Úgy fáj a szívem Audrey... - bőgte el mostmár magát - Úgy fáj... - zokogott hangosan, egész testében remegve.

- Ssss! - simogatta a hátat gyengéden a nővére - Minden rendben lesz! Bízz a Fényben!

- Hogyan?! - csattant fel - Hogyan lehet valamiben ennyire elvakultan bízni?

- Mert az én életem egy csoda. És mindent neki köszönhetek. - mosolygott bíztatóan - Aiden csak napokkal az átváltozásom előtt talált rám, mégis itt tartunk. Ez az Ő műve volt! Hinned kell benne!

- Nem megy! Így, hogy tudom, mi vár rám, be akarom biztosítani magamat! Én... - vett egy nagy levegőt - Én nem akarok meghalni! - bökte ki végül.

Audrey együttérzőn nézett rá.

- Tudom, hogy félsz; és Lanny tényleg remek, de ne az átváltozásod miatt kösd hozzá magad az öröklétig.

- Az öröklétig... - ismételte Lena eltűnődve - Nem tudom. Tényleg nem tudom, mi a fenéhez kezdjek! Vágyom Raynerre, de szeretem Lannyt! Tényleg szeretem!

- Tudom. Elhiszem, hogy úgy érzed, szereted és minden okod meg is van rá. Tényleg rendkívüli pasi.

- És szeret engem! Ő szeret engem!

- Csak sodródj az árral, várj és légy nyitott az újra!

Lena bólintott, majd rövid hallgatás után megszólalt:

- Audrey, kérdezhetek valamit?

- Persze! - furcsállta a nővére a kérdést.

- Milyen illata van Langdonnek?

- Tényleg tudni akarod? - hunyorgott rá.

- Igen. - bólintott határozottan - Tudnom kell.

- Nos, leginkább olyan, mint az óceán. Friss és tiszta. Könnyed... - vonta meg a vállát - Kellemes.

Lena megkönnyebbülten felsóhajtott.

- Az jó. - mosolygott, miközben a kezébe vette a bögréjét - Imádom az óceánt. A tegnapi nap is Herleyvel a tengerparton annyira jó volt! Kitisztult a fejem, megnyugodtam, boldog voltam.

- Ühümm... - kortyolt bele Audrey a saját teájába.

- Mi az? - hunyorgott felé Lena gyanakvóan.

- Semmi. Semmi. - rázta meg fejét zavartan, majd folytatta az ivást.

- Gyerünk, ki vele! Mostmár tudnom kell!

- Biztos vagy benne?

- Igen! Kurvára tudni akarom mostmár! - mondta idegesen, s a gombóc egyre csak nőtt a torkában, de Audrey habozott... - Ugyan már! - sürgette - Hacsak nem vattacukros csokipuding illata van, akkor engem egyáltalán nem hoz lázba! - próbálta elviccelni a dolgot, de egy merő görcs volt már az egész teste. Belekortyolt a teájába, ami most is tökéletes volt.

- Menta! - bökte ki végül a nővére, amitől félrenyelte a teát és vad köhögő-rohamot kapott. Mire képes volt megszólalni, csak egy szó hagyta el az ajkát:

- Rábasztam!

Sziasztok!
Ez egy kicsit rövidebb rész lett, de úgy éreztem, muszáj egy kis bepillantást adjak csajszikám fejébe, mert az előző rész után kapott több "rosszalló/értetlenkedő" véleményt is... Remélem, ezek után sikerült jobban feldolgoznotok az ő szemszögéből is a dolgokat! Persze tudom, hogy mindenki alig várja, hogy össze jöjjön végre Raynerrel, de a fickó nem igazán mutatja ennek jeleit felé, sőt... viszont Lanny az "álom pasi" vele szemben.
Na, akkor... szedjetek szét vagy kérdezzetek kommentben!
Köszi, hogy itt vagytok!! 🥰❤️😘