Eternal desire ❤️‍🔥🔞 (2. Rész)

36. Tökéletes időzítés

- Mi? - pislogott nagyokat Lena, a hüvelye pedig azonnal összerándult. Picsába már!

- Elviszlek egy körre! Élvezni fogod!

- Í-jó... jó nekem itt, az anyósülésen is! - dadogta zavartan, és vett egy nagy levegőt, hogy összeszedje magát.

- Gyerünk már! - húzta fel csábítóan a szemöldökét - Mondanám, hogy nem harapok, de akkor hazudnék... Na, pattanj ide! - paskolta meg az ülést ott, ahol szélesre tárta a combjait.

Lena habozott.

Akarta. Nagyon is akarta, hogy testközelbe kerüljenek. Vágyott arra, hogy érezze a belőle áradó hőt. Kívánta azt a kellemes bizsergést, amit csak ő tudott kiváltani belőle, de ugyanakkor... ott volt Langdon.

A fiú, aki mindent megtesz érte, aki tiszteli és szereti, és aki a vőlegénye. A zsebébe nyúlt és megfontoltan vissza húzta a gyűrűt az ujjára.

- Hogy ne felejtsük el, valaki más menyasszonya vagyok! - libegtette az ékszert a férfi felé.

- Mintha el lehetne! - fújtatott keserűen - Most pedig told ide a segged! - parancsolt rá, majd elkapta a kezét és megrántotta, amitől az ölébe borult; arccal a férfiassága felé. - Vigyázzon kisasszony! Még a vőlegénye rossz néven veszi ezt a testhelyzetet... - nevetett gonoszan.

Lena arca lángolt.

Amilyen gyorsan csak tudta feltolta magát, majd kimért mozdulatokkal bemászott a férfi lábai közé.

- Tedd a lábad a pedálokra! Egy kéz a kormányon, egy a váltón!

A férfi mély hangja megrezgette a belső húrjait.

Akaratlanul is hátrébb csúszott az ölében. A fenekét Rayner ágyékához tolta és egy kicsit fészkelődött is.

- Óvatosan kislány! - szólt rá, miközben hatalmas tenyereivel megmarkolta a derekát - Ha így folytatod, nem fog érdekelni az a francos gyűrű.

- Nem vagy te annyira romlott, hogy más tulajdonát kívánd! - lehelte Lena erőtlenül, miközben összeszedte a haját és átdobta a másik vállára.

- Hmmm. - mosolygott bele Rayner a fedetlenné vált nyakszirtjébe - Nem vagy a tulajdona; és én... kibaszottul romlott vagyok. - majd ahogy vett egy mély levegőt, teljesen megmerevedett.

Az érintése a derekán szorítássá erősödött, az ujjai a húsába mélyedtek. Más körülmények között ez már fájt volna neki, most viszont nem a kíntól, hanem a vágyakozástól nyögött fel.

- Csokoládé! - nyögte Rayner eltorzult hangon.

Ahogy lopva hátra pillantott rá, látta, hogy a tekintete elsötétült. A szája nyitva volt. Zihálva lélegzett és a szemfogai a szeme láttára nőttek meg.

- Rayner? - nyelt nagyot, mert most először kezdett félni tőle.

- Imádom a csokoládét! - morogta szinte vadállatias hangon. A szeme feketén izzott.

- Öhm. Herleyvel csokis fánkot ettünk... - mosolygott zavartan és a haját gyorsan vissza terítette a nyaka köré. De Rayner továbbra is tátott szájjal, szaggatottan vette a levegőt. - Lehúzom egy kicsit az ablakot, jó? - kérdezte és már csinálta is, majd amikor kész volt, minden bátorságát összeszedve elindult a kocsival és beletaposott a gázba...

***

Rayner nem értette a reakcióját. Amikor megérezte az édes illatot, teljesen megvadult.

Az ösztönei átvették az irányítást. Egyszerre akart inni és baszni. A szemfogai hatalmasra nőttek, nem fértek a szájában, csakúgy mint a farka a nadrágjában.