Emma és Jasper 2 [Jasper Hale fanfiction]

10.- Múlt kísértetei

– Jól megvagytok? – az anyja jelent meg a nappali ajtajában, kezében tányérnyi pirítóssal

– A körülményekhez képest jól viseli – Orion bátorítóan Emma anyjára mosolygott, aki leült a kanapéval szemben levő fotelbe. – Bár még nem mondtam el mindent, például Miranda története még hátra van.

– Gyerekként mindig az volt a kedvencem – az anyja halványan Emmára mosolygott, aki hirtelen nem tudta, hogyan kellen reagálnia. Persze, nem volt egyszerű feldolgoznia azt, ami történt vele, de miután már látott valamennyit a természetfelettiből, az anyja helyében ő is megakarta volna kímélni a gyerekét.

– Szeretnéd te elmesélni? – kérdezte Orion, mire az anyja aprót bólintott. Emma elvett egy pirítóst a tányérról és óvatosan beleharapott, miközben az anyja mesélni kezdett.

– Réges-régen, még mielőtt az emberek találmányai mindenhol megjelentek volna, a tündék voltak felelősek azért, hogy a haladók előtt a természetfeletti lények létezése titok legyen, és hogy a halandók biztonsága ne sérüljön. Akkoriban sok tünde élt, szinte mindegyikőjük megkezdte az átváltozás folyamatát, a legtöbbjük túl is élte. A legtöbb élőlény, például a vérfarkasok elégedettek voltak a kialakult renddel, de a vámpírok egyre több gondot okoztak a tündéknek. Akkoriban a vámpírok székhelye Romániában volt, és a környéken élő embereknek feltűnt, hogy egyre többen tűnnek el közölük, vagy hogy sokszor messzi földről utazók érkeznek a kastélyaikba, akiket aztán soha többet nem látnak. A tündék többször is figyelmeztették őket a törvényekre, amik minden természetfeletti teremtményt kötnek, de ez csak olaj volt a tűzre, és egyre több embert öltek meg. A konfliktus elkerülhetetlennek tűnt, amikor egy fiatal vámpír, aki nem volt a román klán tagja, előállt egy javaslattal: üljenek le együtt tárgyalni a tündék és a vámpírok; még arra is hajlandóak voltak a vámpírok, hogy ők jöjjenek el a tündék kastélyába tárgyalni. Mivel ez a vámpír képes volt olvasni bárkinek a gondolataiban csupán azáltal, hogy megérinti a másik kezét, garantálta, hogy meggyőződik minden fél szándékának a tisztaságával kapcsolatban.

Ezt hallva Emma majdnem félrenyelte a falatot és köhögni kezdett. Az anyja és Orion kérdőn néztek rá. Emmának kezdett nagyon rossz érzése lenni a történet folytatásával kapcsolatban, de mivel kíváncsi volt, nem akarta megakasztani az anyját, úgyhogy intett, hogy folytassa.

– Először a tündék természetesen kételkedtek a vámpír szándékának a tisztaságában, de ahogy egyre több ember tűnt el, folyton nőtt a nyomás, hogy megoldják a problémát. Sőt attól is tartottak, hogy a vérfarkasok szövetségre lépnek a vámpírokkal.

Az anyja egy pillanatra elhallgatott, mielőtt folytatta volna.

– A tárgyalásra végül sosem került sor. A romániai vámpírok szövetkeztek a fiatal vámpírral és lemészárolták a tündék vezetőit. Persze, ők sem adták könnyen magukat, rengeteg áldozata volt a konfliktusnak, Cordelia néni mindig úgy mesélte, hogy ez is közre játszott a Római Birodalom bukásában. A következő évtizedekben a vámpírok minden tündét levadásztak, legalábbis ők így hitték. Volt ugyanis egy vámpír, aki beleszeretett egy fiatal tündébe, akinek azonban már volt párja és egy gyereke is. A vámpír tudta, hogy mi vár a tündékre, ezért figyelmeztette őket, hogy meneküljenek. Azonban a tünde nem ezt tette, hanem növényekből erős kosarat font és ebbe tette a gyerekét, aki még egy éves sem volt. A kosarat aztán a folyóba tette és a természetre bízta, hogy megtalálják. Amikor a vámpírok elértek hozzá, pedig biztosra ment, hogy nehogy kiderüljön, hova rejtette a gyerekét, és az elsők között halt meg. A gyereket egy szegény házaspár találta meg és az apró házukban, a világ elől eldugva nevelték fel, az asszony Mirandának nevezte. Mirandának aztán gyerekei születtek, az egyikük, Cressida, aki túlélte az átváltozást, azóta is segít neki.